Ti hisztek a szellemekben?

Én hiszek mert léteznek.

Szülőhazámban 14 éves koromban 1983 írtunk. Egy Decemberi délútán harmad magammal kimentünk a hegyre szánkózni. Szép volt az idő nagy volt a hó és a kedvünk.

Nagyon hamar eltelt az a 3 óra, fél ötkor már sőtétedett, nem nagy kedvünk volt haza menni de farkasok vacsorája se szerettünk volna lenni és így inkább még egy utolsó kör után elindultunk szép lassan hazafele. Körűlbelül mikor a fele útnál tartottunk megláttunk egy embert aki a falú felől közeledett a hegy felé velünk szembe. Ebben az órában az emberek a falúból már nem igazán mentek ki az erdőre vagy fel a hegyre mert minek...télen. Nyáron más volt a helyzet mert nyáron ugye volt a kaszálás, a begyűjtés, a fa hordás meg stb, de télen mindenki elrendezte a kis jószágját és behúzodtak kártyázni az emberek az asszony nép meg a fonóban tartották a "teadélútánjokat" :D.

A lényeg az, hogy ez a feketeruhás "bácsi" közeledett velünk szembe a faluból, az egyik pajtásom még meg is jegyezte halkan, hogy "ezt es megeszik a farkasok reggelre!" Ahogy összetalálkoztunk láttuk, hogy ez egy idegen, még csak nem is falubeli, de mi mint illedelmes parasztgyerekek "Adjon Isten jó estét"ztünk, de válasz nuku. Én még mai napig is vissza emlékszem az arcára a termetére az öltözetére, pedig azóta eltelt pár év. Egy magas szikár ember volt(lehet, hogy csak nekem tűnt akkor magasnak mivel még gyerek voltam), az öltözete nem a kor "divatjának" megfelelője volt, de még csak székely parasztos sem. Egy hosszú fekete kabátot viselt aminek a derekától jóval bővebb volt a szabása a kelletnél és magas gallérja volt ami fel volt tűrve, a kalapja nem téli kalap volt hanem egy cslinderhez hasonló felfele álló rövid karimával, a kezeit nem láttam mert a zsebében voltak. Az arca egy óvális hosszukás arc volt vékony bajussz az ajkai fölött a szemei sötétek és beesettek voltak színtelenek, a bőre árnyalata szürkés sápadt volt.

Én voltam a szélin úgyhogy pont mellettem ment el de nem éreztem semmit, nem úgy mint amikor valaki elmegy melletted nagyon közel érzed a levegő változást, vagy a szelit, semmi mintha nem is ment volna senki el mellettem, se illatot, se semmit nem éreztem.Azt bevallom, hogy egy kicsit be tojtam amikor ránéztem, de mégjobban betojtunk mindannyian amikor nem fogadta köszönésünket, sőt nekem úgy túnt, hogy nem is lát bennünket. Ahogy elhaladtunk egymás mellett mi felgyorsítottunk, egyszer kétszer visszanéztünk de ő nem. Mikor már a falu első házaihoz értünk még egyszer utoljára visszapillantottam de akkor már nem láttam, egy jót csodálkoztunk ezen elköszöntünk és mindenki iparkodott hazafele.

Otthon Isten nyugtassa dédnagyanyámnak elmeséltem a történteket.

Ahogy belekeztem, rögtön arra kért fel, hogy írjam le neki a férfi arcát amit én a legnagyobb pontossággal el is mondtam. Ahogy hallgatta egyre jobban kezdett elsápadni és én mire a végére értem annyit mondott, hogy Macskásy gróf urat láttátok!

Ki a fene tudta, hogy ki az a Macskásy gróf ÚR amkor mindenki elvtárs volt! Ezt meg is kérdeztem, és el is mondta aminek a végére én sápadtam el de nagyon.

Macskásy róf úr egy jó ember volt, szerették is a parasztok mert mindenkin segített de mégis volt ellensége. Néhányan azt tartották, hogy a pap volt, néhányan azt, hogy a feleségének egy régi udvarlója de a valóságot senki nem tudta. A lényeg az, hogy valaki rájuk gyújtotta a házat, meghalt a felesége a leánya és a cselédek közűl is egy kettő. Ő nem halt meg, de attól a pillanattól megzavarodott, nem bántott ő senkit de soha senkivel nem beszélt többet hátra levő életében. Rá fél évre fel akasztotta magát az erdőben. Dédim azt mondta, hogy az öngyílkosság December havában történt csak nem tudta pontosan a dátumot, de nincs kizárva, hogy pont az a dátum lehetett amikor mi találkoztunk vele karácsony előtt.

Mondják az öregek, hogy mások is látták ugyan úgy ahogy mi láttuk néhányszor az évek folyamán.

Én a tavaly mikor otthon voltam ki mentem a temetőbe "meglátogatni" az elhúnytakat. A gróf kriptája teljesen tönkre van menve el van gazosodva, de senki nem törte fel.

Ez a történet igaz nincs benne semmi extra, hacsak nem az , hogy az emberi irigység nem ismer határokat, ugyan úgy tönkre tehet egy jó lelkü embert mint egy gonosztevőt.

Remélem elfogadod hitelesnek kedves kérdező a történetet.

Bocs a helyesírási hibák miatt de ma a kutyám eltőrte az olvasó szemüvegemet. :)..csak játszani akart a bogaram.

Üdv mindenkinek!

"Vannak békafajok is amiket fel sem fedeztek még az eső erdőkben és nem is fogjuk felfedezni őket mert mire megtalálnánk már kihaltak az emberek miatt."

Ha szellem alatt kihalás szélén álló erdei békafajokat értesz, akkor ez az analógia releváns. Egyébként nem. A béka az béka. A szellemek pedig nem léteznek sem erdők mélyén, sem máshol.