A szkeptikusok és az ateisták hogyan viszonyulnak ahhoz, ha valakijük meghal?

Nickemből látszik, szkeptikus, kételkedő vagyok.

Hozzátartozó, jó ismerős, vagy bárki szerettem halála -még ha életében sokat hibázott is- ugyanúgy megérinthet, mint a hívőket.

Ami kétkedésem miatt kimarad életemből: hit az újra együttlétről. Ezzel együtt az a tudat, hogy sokezer éves pokolbéli bűnhődése után lesz lehetséges.

A hívő által "áldott jó ember"-nek aposztrofált elhúnyt is kerülhet a hitük szerinti Pokolba, mert nem az itthagyottak joga és feladata az itélkezés. Az örömöt, hogy az illető kegyelemmel kiszabadul a Pokolból, megelőzi az ő hosszú, kínos szenvedése.

Valószínűleg rosszabbul, bár az igazat megvallva, magamon kívül nem nagyon ismerek szkeptikust vagy ateistát a környezetemben, nem igazán láttam, milyen az ateista gyász. Csak egy történetet hallottam, hogy anyám munkatársa mennyire nem bír megbarátkozni vele, hogy az édesapja évekkel ezelőtt meghalt. Ő elvileg ateista, de nem szkeptikus, és meglehetősen buta. Ezért is asztrológiába, jósokhoz, halottidézőkhöz menekül, templomba is elment, hogy beolvastasson valamit a pappal, amivel aztán elégedetlen volt. Szóval elég rosszul hangzik, nyúlna mindenféle támasz után, de közben mégsem hisz bennük.

Ami engem illet, az utóbbi pár évben meghalt édesapám és két nagyszülőm. Lehet, hogy ez szokatlan vagy bizarr, de engem nem igazán érintett meg a dolog. Nem ért felkészületlenül, és a haláltusájuk jobban megviselt érzelmileg, mint az, hogy meghaltak. A megsemmisülés számomra megnyugtató gondolat, ha a saját halálomról van szó, vigasznak persze sovány. Nos tény, nem hangzik jól, és nem is jó, de itt jön képbe az, amit egy másik kérdéshez is írtam: nem abban hiszünk, amiben akarunk, hanem abban hiszünk, amiben hiszünk. Nem dönthetjük el, hogy mit hiszünk, nem hihetünk mást, mint amit az agyunk adott pillanatban dob. Ha ez éppen rideg materializmus és visszafordíthatatlan megsemmisülés, akkor ez van, és az érzelmi következmények ezen nem változtatnak semmit. A hitünk a legszilárdabb meggyőződésünk a világról, így csak egy lehet, nincs miből válogatni.