Miért történik az, hogyha kimondom 'Isten nem létezik" egyből történik valami rossz?

Kamaszkoromban édesanyámmal minden este imádkoztunk (illetve előtte is és még most is) egyszer nem imádkoztam, mert úgy gondoltam, hülyeség. Másnap az életemben történt egy nagy lelki trauma: a barátom szakított velem. Azóta mindig imádkozom. Isten nem azért büntetett, mert nem imádkoztam, hanem mert megtagadtam őt.

Egy erdélyi hívő

A zsidó-keresztény kultúrkörben sajnos a "féltékeny" és bosszúálló isten képét ültetik be a gyerekek fejébe, és a szülők maguk se tudják megmondani nekik, hogy miért kell szeretni, imádni (és nem felharagítani) ezt a természetfeletti lényt. (Istenbizonyítékokról most ne essék szó.)

A tudat - még ha nem is gyakorló hívő valaki - nem vész el, a tudatalattidban motoszkál, és ha nincs is bűntudatod, majd akkor lesz, ha valami rossz történik veled. Ilyenkor a csapást az elme (a tudat) magyarázni próbálja, keresi az okot, de mivel mást nem talál, marad az istentagadás bűne. Ez egyfajta pszichés betegség, amely orvosolható.

13-as vagyok, és nem akarok újabb szerencsétlenséget hozni Rád! :D

Mint írtam, a keresztény/keresztyén népekbe belenevelték az istenfélelmet. (Bigottabb emberek ennek akár örülnek is.)

Egyszer eltöltöttem egy hosszú hétvégét - Húsvétot - egy református családnál. Az apuka presbiter volt, a lánya lelkész, szóval nagyon vallásos család volt. Engem iszonyúan nyomasztott, hogy még a poharakra, bögrékre is rá volt írva: "Féld az Istent!", meg hasonló intelmek sokasága. Ha a lelked mélyén mégis hiszel Istenben, és félsz attól, hogy bűnt követsz el, ha tagadod a létezését, ne tedd, mert a tudatalattid bevonz valami adekvát büntetést. A szellemnek és a hitnek ugyanis teremtő ereje van. Ez a film érzékletesen szemlélteti azt, amiről írok, tulajdonképpen szólhatna Rólad is, nézz bele! ( http://www.youtube.com/watch?v=N1S2bGh9hGc)