Meg zakkantam? VAGY tényleg igaz?

Valami odaköti még ahhoz a helyhez, így biztos vagyok benne, hogy még ott van. Ne sírjatok, ne gyászoljatok, mert ezzel csak neki okoztok gondot. Ő már elment, elhagyta a fizikai világot, tovább kell lépnie asztrál síkokra, fejlődnie. Viszont földi időben 48 napja van egy léleknek, hogy átmenjen a túlvilágra, tehát még van idő. A szellemeknek nincs időérzékük, viszont sokkal kevesebbnek érzékelik ott az időt, hogyha meg akarnánk határozni.

Nem kell félni tőle, semmiképp se. Ő megvéd Titeket, hogyha olyanra kerül a sor. Csak a fizikai testét vesztette el, attól még ő ugyanolyan. Ha hívtok egy olyan embert, akinek nyitva van a harmadik szeme (nem muszáj médium), az látja is az ismerősötöket.

Nagyon kötődtél az ismerőshöz érzelmileg? Itt (és magadnak is) bevallhatod.

Nem zakkantál meg és nem is igaz! Kötődtél az ismerősödhöz és sokat foglalkoztat a halála. Ott van a gondolataidban,de a szelleme ninss ott. Ne higgy az ilyen középkori babonáknak. Látót és egyéb ilyen csalókat pedig felejtsd el.

Nálam is volt egy hasonló, csak mi kertes házban lakunk. A nagymamám halt meg aki ott lakott a házunk mellett lévő kis lakásban ahol volt kis konyha, kis fürdő meg egy kicsivel nagyobb szoba. A nagyim nem itt halt meg hanem a kórházban és amikor ezt megtudtuk akkor a következő napokban mindig úgy éreztem hogy mintha itt lenne a szomszéd szobában vagy mellettem. Egyedül csak a bátyámnak magyaráztam el a dolgot hogy mi a helyzet, ő valamennyit elhitte a dolgot kicsit utána nézett és azt mondta hogy csupán a szívünkben él és a gyászolás hatására ezt mentálisan beképzeljük. A temetése után rengeteget sírtam utána mert gyakorlatilag a 2. anyám volt pedig apámnak csak a nevelő anyja volt ő igazából. A lényeg az hogy amint eltelt egy kis idő kicsit megnyugodtam akkor ez az érzés is elmúlt, főleg akkor amikor bő 2 hónap után a szobáját kitakarítottuk meg kicsit átépítettük a helyet mert hát apámnak ez így könnyebb volt ha a kislakás látványa nem emlékeztetné őt így ennyire hanem kapott egy új festést kicsivel több formát meg a kisebb műhelyt is hozzáépítettük így a bátyámnak lett egy saját lakása ahol most a barátnőjével lakik. És azért lett ez így megcsinálva mert így enyhíti a család fájdalmát a dolog. Úhh kicsit hosszadalmasra sikeredett bocsi, de neked javaslom azt hogy idő után próbáld eltörölni azokat amiktől fáj az ha ráemlékezel.

Ha a barátod volt akkor miért félsz a szellemétől?

Szerintem csak nem vagy még túl tragédián, vagy egyszerűen csak folyton ott van a gondolataidban. Szerintem csak beképzeled az egészet, érzékcsalódás. Próbálja másra koncentrálni, tudom, hogy könnyű mondani, de szerintem ez a megoldás. Mindenesetre ne siettesd a gyász folyamatát, mindennek meg kell történnie a maga idejében. Ez hozzátartozik az ember pszichéjéhez.