A vérfarkas és a farkasember ugyanaz?

Minden ember-farkas alakváltási kapcsolat nevezhető mindkettőnek.

De igazából megválaszolt a kérdés már, ugyanaz.

Vérfarkas:

A vérfarkasok ugyebár nevükből kifolyólag mondhatnánk, hogy a farkasokra hasonlítanak. Azonban ez korántsem így van mindig, hiszen 3 alakjuk is előfordul, ráadásul a leszármazottak két ágán.

Tehát először is kezdjük a római vérfarkasokkal. Ők eredetileg nem tudnak uralkodni a három énen, csupán egyet ismernek. Méghozzá a vérfarkasi állapotot, ez a tipikus werewolf elnevezés. Ne gondoljatok arra, ami a Harry Potterben van, ez nem az a csupasz dög, hanem egy viszonylag farkashoz hasonlító lény. Az eredeti farkashoz képest abban különbözik, hogy hosszúkásabb a pofa része, és az egész test nagyobb. A szőrzet viszonylag durva, a fülek kissé elállóak. Erre az állapotra telihold idején kerül sor. Aki képes használni a többi alakját is, annak nem szükségszerű az átalakulása ezzé, hanem képes egy másik állapottal helyettesíteni, vagy rövidebb időre emberré válni.

Az emberi ént ugye nem kell említenem, ebben az állapotban egy normális emberhez hasonlít a vérfarkas, szemfogai sincsenek. Akár egy átlag ügyvéd, orvos vagy bármelyik halandó. Azonban amit nem tud elrejteni az a vérszomj. Akárcsak a vámpíroknál itt is szükség van az emberi vérre, de különböző okból. A vámpírok nem élnek ténylegesen, ezzel szemben a vérfarkasok nagyon is élnek. Azonban emberi alakban a vérfarkasok képesek néhány farkas tulajdonságot felvenni. Például a szemeiket farkasi állapotúra tudják változtatni, és szemfogaik is előkerülhetnek. Az ember alakban mindig megvan a kiélesedett látás, szaglás, hallás, érzékelés.

Alapból a római ágiak csak ezt a két állapotot ismerik. Meg úgy kábé a kezdő vérfarkasok többsége.

Az északiak ismernek még egy állapotot, ami a farkas, vagyis lupo alak. Ez tökéletesen megfelel az általunk ismert farkasok kinézetével. A római ágiak közül Remia az első, aki ezzé képes volt ezzé változni, és uralni. A rómaiak bundájának színe sötétebb barnás, szürkés vagy hasonló, míg az északiaké világosabb.

Ezeken kívül létezik még a farkas ember állapot, a loup-garou. Ebben az esetben a vérfarkas két lábon áll, akár egy ember, ám a tartása görnyedtebb. A szőrzet itt csak félig nő ki, a hasi részen hiányzik. Majdnem azonos a werewolf alakkal, de itt inkább emberi lény kerül előtérbe. A fülek hegyesen felfele merednek, a kéz félig mancs, félig emberi kéz.

Az újoncok csupán a werewolf alakot ismerik, és először azon sem uralkodnak. A további alakokat fokozatosan mesterüktől tanulják meg.

Minden alakban képesség a gondolatolvasás és telepátia, vagyis gondolatátvitel. Az ősi vérvonal leszármazottjai rendelkeznek a fagyasztás képességével, illetve az asztrál kivetítésével. A vérfarkasok gyorsasága ember feletti, a vámpírokéhoz hasonló. Karmaik igen élesek, képesek vele akár egy vasajtót is szétszaggatni. Erejük szintén nagy. A gyakorlottabbak képesek telekinézisre (tehát akaratukkal mozgatnak tárgyakat).

A vérfarkas a ýwerewolfý szó magyarosítása. A ýwereý szó latin eredetű, jelentése ember. A ýwolfý a latin wulf szóból ered, és farkast jelent. A vérfarkasnál tehát pontosabb fordítás a farkasember.

Vérfarkasnak nem lehet születni, csak marás útján lehet átváltozni. A támadás utáni teleholdkor változik át először az áldozat, már ha a marást túléli. Ilyenkor kb. 2 méter magas, erős, kissé görnyedt hátú fenevaddá válik. Leginkább egy mutálódott farkasra hasonlít. Szájában több centiméteres nagyságú, éles, hegyes szem- és tépőfogak sorakoznak. Karmaival is veszélyes sebeket képes ejteni.

Szaglása és hallása felerősödik, megérti az állatokat és az embereket is. Szeme ugyan a színeket nem ismeri fel, de a tárgyakat és élőlényeket a testhőmérsékletük alapján meg tudja különböztetni.

Egyes állítások szerint a vámpírok szolgái, és testőrei. Különböző elméletek szerint az ellenségeik, vagy éppen a barátaik a vámpíroknak.

A fentiektől teljesen különböző azaz állítás, amit egy spanyol férfi mondott, miszerint ő is farkasember, és az Isten teremtette, hogy megbüntesse az Úr ellen vétkezőket.

Az inkvizíció a boszorkányoknak, vámpíroknak, és minden más szörnynek kikiáltott emberek mellett a farkasembereket is üldözte.

Farkas ember:

A farkasemberek olyan gonosz és vad emberek voltak, akik farkassá tudtak változni. Emberi húson és véren éltek, éjszakánként pedig magányos utazókra vadásztak, hogy megtámadják és megegyék őket. Némelyikről azt állították, hogy félig ember félig farkas lényekké változtak, míg mások egészen farkassá váltak. úgy hitték, hogy a farkasember ki tudta fordítani a bőrét, hogy elrejtse a bundáját, amikor emberi formát vett fel. Sokakat, akiket azzal vádoltak, hogy farkasemberek, felhasították, hogy ráleljenek erre a farkasbundára. Azonban lehetséges volt a farkasembert emberi alakjában is felismerni. A farkasembert nagyon szőrösnek hitték, dús és egyenes szemöldökkel, ami középen összenőtt és hegyes fülekkel. Gyakran mindkét kéz középső ujja ugyanolyan hosszú volt, mint a mutatóujj, és a tenyerük is szőrös volt. A hagyomány szerint a farkasember ismét emberi alakot vesz fel, ha megsérül és a hátrahagyott vérnyomok segítségével lehet üldözni. A farkasember elpusztításának leghatékonyabb módja az,ha egy megolvasztott ezüstkeresztből készített golyóval vagy késsel öljük meg.A holttestet temetés helyett el kell égetni, mivel a hiedelem szerint a farkasember vámpírként kiemelkedik a sírból. Legendák szólnak olyan emberekről, akik átok hatására vagy szörnyű baleset után váltak farkasemberré. Arra ítéltettek, hogy farkasemberré váljanak minden éjjel vagy minden teliholdkor és úgy üdvözölték a halált, mint menekülést ebből a sorsból. Az emberek szerte a világon hittek a farkasemberekben és már az ősi időkben felfedeztek egy ritka elmebetegséget, a lycantróphiát. Ennek hatására a beteg azt hiszi magáról, hogy farkassá tud változni, jó lehet ez nincs így. Általában farkasként viselkednek, embereket ölnek meg és megeszik az áldozat húsát.