Különös dolog történt velünk, amikor meglátogattuk édesapám sírját. Mi lehetett ez?
Próbálok minden körülményt leírni, nem tudom, mi számíthatott, mi nem. Édesapám másfél éve meghalt. Én azóta elváltam a férjemtől és új párom van. Ő először járt velem apukám sírjánál, és egy éves kisfiam is velünk volt. Ahogy a sír mellé értünk, a párom, (aki amúgy rendkívül érzékeny mások kisugárzására)szinte ledermedt, alig tudta kinyögni, hogy vegyem át a kicsit, aki, amikor a párom eltartotta magától, először rémülten balra nézett, mintha lenne ott valaki, és attól félne, neki akarja adni (rajtunk kívül más ember nem volt ott), és csak aztán felém, s nyugodott meg, hogy én veszem át. A párom eltántorgott a sírtól, zokogott (nem jellemző rá, hogy sírós lenne). Később azt mondta, olyan erős fájdalom-kisugárzást érzett, és annyira elöntötte őt, hogy még hasonlót sosem tapasztalt. Olyan érzés volt számára, mintha az én síromnál állna.
Amikor lementünk az autóhoz, még mindig a hatása alatt állt, és a feje és fájni kezdett. Megöleltem, próbáltam a szeretetünkre koncentrálni, és pozitív energiát adni neki, s ettől el is múlt a fájdalom minden formája. Az volt az első mondata, hogy: "köszönöm, most már újra magam vagyok", és ő maga sem tudta megmagyarázni utána, hogy miért így fogalmazott. Én nem éreztem az egészből semmit, sőt, mindig meg szokott érinteni a hely, és édesapám emléke, de most szokatlanul érzéketlen, mondhatni közömbös voltam a sírnál.
Egyikünk sem került még hasonló helyzetbe, 30 fölötti, komoly hivatással bíró emberek vagyunk, nem is hittem volna el, ha valaki csak meséli.
Kérem, aki nem hiszi el, az inkább ne kommentelje, én is tudom, hogy hihetetlen sztori.Akivel történt hasonló, vagy van ötlete, mi lehetett ez, örülnék, ha megosztaná velem. Köszönöm.
válasza: válasza:Szerintem nem apukád.
Írj neki egy levelet, gyújts meg gyertyát, érezni fogod a választ.
De nem gondlom, h apukád bántaná azt az embert, akit szeretsz.
válasza: válasza:Szia.
A párod a leírtak szerint egy nagyon értékes ember, és ti egy nagyon értékes pár lehettek, ha ilyen szinten megnyugvást tudtok juttatni egymás számára. :D
A párod jóban volt édesapáddal ? Mert ha igen akkor egyértelmű a válasz...
Ahogy említetted "érzékeny mások kisugárzására" valószínüleg egy negatív jelenlétű lelket érzékelt aki kihasználva a párod "gyengeségét" (Bocs hogy így fogalmazom) negatív energiákat küldött át neki...
Ilyen dolog nap mint nap előfórdul, nem kell túl filózni.
Kivéve...Ha az édesapáddal nem volt jóban akkor valószínüleg a kapcsolatotokat akarta volna felbontani azzal a kis "hallucinációval".
Tudd, hogy velem is tőrténtek már ilyen megpróbáltatások egy temetés után, munkahelyen-családban egyaránt. Túl kell tennetek magatokat ezen a dolgon.
Remélem tudtam segíteni. Üdv. Jaewy
válasza:"30 fölötti, komoly hivatással bíró emberek vagyunk"
És akkor mi van? Aki 30 alatti, vagy nincs diplomája, az hülye, ha természetfeletti jelenséget tapasztal?
Nos, azt gondolom, hogy szellemet érzékelhettetek.A kicsi nyilván látta is.A párod csak érzékelte.Hogy kinek a szelleme lehetett, arra Ti tudnátok legjobban ráérezni, de bizonyos, hogy annak szomorúságát, érzéseit érezhette át a párod.Talán valamiért fontosnak tartotta, hogy ezt megmutassa nektek.
válasza:Tényleg két dolog lehetséges, vagy édesapád szomorú, és akkor tényleg jó a módszer, amit írtam, gyertya, levél, elengedés.
Vagy pedig valaki ártani akart a férjednek.Azért tűnik igazabbnak a második feltevés, mert a kisfiad megijedt.
Az én fiam a temetőben egész furán viselkedik, először, mikor kint voltunk, másfél éves volt, nagyszüleim sírját mentem kigazolni, és rendbe tenni, kisfiam felkapott egy nagyobb kavicsot, végig szorongatta, előrement, és letette a sírra, pedig még sosem volt velem kint előtte. Ami még furább, azt mondta, h mama, pedig anyu nem oda van eltemetve, itthon van urnában.
Egyébként én is erősen éreztem anyu jelenlétét ott. A kisfiam ilyeneket mondd, h bejött mama a szobába, és olyankor örül, mosolyog, tehát felismeri, nem fél tőle.
De a te fiad megijedt, ez valami más lehet, vigyetek ki oda is gyertyát, akár szenteltvizet, és próbáljátok megtisztítani a helyet. Egy pap is megteszi, ha megkéritek rá.
Én a helyedben újra kimennék, a férjemmel, és megnézném, h mi történik.Ha megint érez ilyet, akkor próbáljatok szeretetet küldeni feléje.
Majd írd le, h mi történt, ha úgy döntesz, h kimentek.
Más furcsaságot nem tapasztaltatok?
válasza:Édesapád milyen körülmények között halt meg?
Mert ha hirtelen, úgy hogy nagyon megijedt akkor még nem tudta feldolgozni hogy meghalt. és azért maradt a sírja közelében. HA ez volt a párod azt érezte amit apukád érzett halála előtt, és a kisgyerekek amúgy is nagyon érzékenyek a ilyen dolgokra.
Írd le mi törtnént édesapáddal hátha tudok segíteni.
Üdv.:Zimu
Ne haragudjatok, nem tudtam előbb elolvasni a hozzászólásaitokat, mert nap közben a kisfiam miatt nincs bekapcsolva a gép. Köszönöm, hogy időt szántatok rá, és válaszoltatok.
06.11 : Édesapámmal nagyon szoros kapcsolatban álltunk, szerettük egymást. Jó ember volt alapvetően, az alkohol és a betegség önzővé tette az utolsó éveiben. Nem hiszem, hogy bántani akarna bárkit, aki hozzám közel áll, de a házassággal kapcsolatban elég vaskalapos véleménye volt, nem tudom, mennyire fogadná el az új helyzetet.
Jaewy: Édesapám és a párom nem ismerték egymást. Egyetlen egyszer találkoztak, de akkor mi még csak barátok voltunk, édesapám pedig már nagyon beteg, alig foglalkozott a külvilággal.
Én is remélem, hogy más volt, csak azt nem értem, hogy miért annál a sírnál? Nincs más odatemetve, és a párom szerint kifejezetten oda koncentrálódott az érzékelt energia, a kisfiam is a sír közepe felé nézett ijedten.
11.53: A korunkat és hivatásunkat csak azért említettem, hogy nyomatékosítsam, nem viccnek szánt kérdésről van szó. Nem akartam ezzel senki érzéseibe gázolni.
Én eddig abban sem hittem, hogy vannak szellemek, ezek után elgondolkodom rajta, de félelmetes belegondolni, akkor mindenütt lehetnek. Vagy szerinted kötődnek a maradványaikhoz, és a körül maradnak? Ettől a gondolattól viszont a temető lett iszonyatos hely hirtelen.
lyalya: más furcsaság nem volt. A pici itthon már természetesen viselkedett. Nem hiszem, hogy kimegyünk együtt mostanában, legfeljebb én egyedül. A párom nem szeretne egy darabig, és én ezt tiszteletben tartom.
Zimu: Édesapám két évig volt tüdőrákos, mielőtt az agyi áttétbe belehalt. Kezdettől nem boldogult a betegség-tudattal, depressziós lett, önzően viselkedett, azokat bántotta szavaival, akik mellette álltak. Megkerítette az utolsó két évét önmaga és szerettei számára is. A picit 11 hetesen ultrahangos képen látta utoljára halála előtt. Tudta, hogy lesz, nagyon örült neki. A kicsi volt is már többször velem a temetőben, csendesen nézelődött, sosem láttam riadtnak ott.
Azért motoszkál még bennem, hogy mégiscsak lehetett édesapám is, aki, vagy ami ott volt, mert másfél héttel korábban a volt férjem vitt sírdíszt édesapámra. Ő nem tudta még feldolgozni a szakítást, és hogy elhoztam a kisfiunkat. A páromat okolja, mert az önálló élethez kaptam akkor segítséget tőle, és azt is kétségbe vonja, hogy akkor még nem voltunk együtt. Nem tudom, lehetséges-e, hogy ő esetleg az érzéseivel, gyűlölködésével befolyásolt valamit.
Még egyszer köszönöm az eddigi hozzászólásokat, és ha van bármi gondolatotok, ötletetek, esetleg olvastatok valamit, ami hasznos lehet, és belinkelnétek, örülnék, ha megosztanátok velem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!