Azt hiszem egy szellem kéri a segítségünket, aki a suli mosdójában van, mit csináljunk?

Ne törődj az ilyenekkel, mindig lesznek bunkók, akik kigúnyolják a másikat. Én hiszek neked.

Carmen nem lehet, hogy annak a női szellemnek a neve, akit említesttél?

Kedves Kérdező!

Bevallom én is hiszek az ilyenekben és volt már részem hasonló eseményben.

Talán 3. osztályos voltam, amikor suliban ültünk az "olajos hallban" (2. emeleti aula, de mi így hívjuk) és beszélgettünk. Arra lettünk figyelmesek, hogy a lámpák fel és le kapcsolódnak maguktól. A kapcsolók közelében senki sem volt. Megkérdeztük a karbantartókat, hogy szereltek e valamit, de azt mondták, hogy nem. Körbekérdeztünk pár gyereket még és azt mondták, hogy nem érzékeltek ilyet. Tehát erre egy logikus magyarázat van... szellemek.

Másik eset volt, amikor a lánymosdóban beszélgettünk tanítás és edzés között. Az egyik WC magától lehúzódott! Egy barátnőm olyannyira megijedt, hogy a mellette lévő nyakába ugrott.

Az iskolánkban volt már gyilkosság még 10-20 évvel ez előtt... Talán van az 30 is.

Farsangi rendezvény volt és egy fiatal lány a buli előtt szakított a barátjával pár nappal. A bulin a srác zaklatta a lányt, de ő megmondta neki, hogy semmit sem akar tőle és hagyja békén. Amikor kiment a hátsókijáraton (ebédlő felőli oldal) a fiú elkapta és meggyilkolta. A hulláját a csatornába dobta. Nem viccből találtam ki és nem riogatás szempontjából találtam ezt ki. Ha bárkit megkérdezel a környéken (tanárok, helybeliek), biztosan meg fogja erősíteni, hogy igen ez így volt. A lány, a volt dajkanénim lánya volt. A fiú, aki elkövette a bűntényt az elmúlt két évben szabadult.

Utoljára kb. 1 hete tapasztaltam furcsa dolgokat. Már órák óta feküdtem az ágyban és egyszercsak furcsa nyomást éreztem magamon, ami egyre erősödött. "Megtisztítottam" a szobát a "nem kívánt vendégektől", de nem enyhült a nyomás. Arra gondoltam, hogy mi van, ha valami gonoszabb erő van jelen és akkor iszonyatosan fülsüketítő hangot hallottam és meg sem bírtam mozdulni hiába akartam. Orvosok erre, azt mondanák, hogy alvási paralízis, de biztos, hogy nem az.

Remélem érthetően írtam le a szöveget, de sajnos már nem tudok fogalmazni... Később még visszanézek.

U.i.: Hatvanból írtam neked. Az Újhatvani Óvoda és Általános Iskola Bázisiskolájáról van szó, amit régen I. István Általános Iskolának neveztek. Ha tudsz hozzászólni valamit az én esetemhez kérlek írj itt!

Nem sípolást hallok, hanem hangot. Semmihez nem tudom hasonlítani.

Én álmomban folyamatosan repülök és tudom irányítani magamat. Például nem régen álmodtam azt, hogy közeledett a világvége és egy hatalmas repülőbe gyűjtötték össze az embereket és engem is beválogattak, de valamiért leszálltunk a gépről pár barátommal (valójában nem tudom kik voltak). Mielőtt visszaszálltunk volna, elindult a gép és mit repülő gumibotokon repültünk utána hátha fel sikerül még szállni, de nem jutottunk sokra. Valahogy (már nem emlékszem) a város szélére kerültünk ahol egy hosszú drótkerítéssel volt elkerítve a város a szántóföldektől. Egyszercsak azon kaptam magam, hogy nincs körülöttem senki, a barátaim ott hagytak és elkezdtem egyenesen repülni, de képtelen voltam irányítani magam. Olyan volt, mintha éberkómában lettem volna. Mikor magamhoz tértem már alkonyodott és messze jártam a várostól. A szántóföld közepén voltam egy földúton. Visszafelé menet, a kerítésnél találkoztam egy afrikai családdal. Az anya egy szénakazalnak volt dőlve és a gyerekek játszottak. Beszélgettünk, de már nem emlékszem miről. Itt összetalálkoztam Domestossal, a macskámmal (tudom, elég hülye név, de nekem tetszik, mert különleges) és vele folytattam az utamat. Egy óvoda szerű helyen találtam magam. Betonlapokkal volt kirakva egy nagy terület és le volt fedve. Egy nagy torony volt a közepén, aminek a tetején egy harang volt. Miközben a kicsikkel játszottam megkértek, hogy kongassam meg a harangot. Elkezdtem felrepülni és utánam kapkodtak, hogy vigyem magammal őket is, de otthagytam őket. Ezután találkoztam a Mikulással. Egy rövid beszélgetés után, segítség képpen elmondta, hogy merre kell mennem. Egy hófalba olyan kicsi lyukat olvasztott nekem, amin éppen csak átfértem (akkor azt gondoltam, hogy azért csinált olyan kicsi lyukat, hogy éreztesse velem, hogy neki milyen nehéz dolga van a kéményekkel... :D ). Egy sötét és ködös erdőben találtam magam. Elindultam egy kis ösvényen a lila repülőbotommal és a cicámmal. Már régóta mentünk, amikor egy sötétruhás ember zihálva elszaladt mellettünk. Utána megpillantottam egy templomot. Kíváncsiságból bementünk és egy nagy teremben találtuk magunkat, amiben sok ajtó volt. Bementünk az egyiken és egy "uszodában" találtuk magunkat. Nem igazán nevezhetném uszodának, inkább fürdőnek. Hideg volt és az egyik medence be volt fagyva. Egy hangot hallottam, ami azt mondta, hogy "Martin rossz gyerek volt. Beugrott a medencébe és eltörte a lábát." Odamentem a medencéhez jégkorival, hogy majd csúszkálok egy kicsit, de amikor rá akartam lépni, beszakadt. Újabb ajtók voltak a teremben és arra gondoltam, hogy minek maradnánk itt tovább, menjünk inkább. Amikor kinyitottam az ajtót nem láttam át a másik terembe. Ekkor eszembe jutott, hogy apukám azt mondta nekem, hogy álmodó tárgy nélkül ne menjek olyan helyre, ahonnan nem biztos, hogy vissza tudok jönni. ( Ezt élőben mondta és ez 100%) Ezért visszafordultam. Ahogy jöttünk ki a templomból a két terem között, valahogy lett egy folyosó. A balkézre eső felében két hatalmas kovácsolt vas ágy, a másikban egy ajtó az erdő felé. Ott volt anyum, apum és apum élettársa, Ági. Ági azt mondta, hogy ideje lenne hazamenni, mert várnak otthon a gyerekek. Erre én: milyen gyerekek? hiszen én itt vagyok! "Hát apukáddal született egy közös gyerekünk." Anya és én nagyot néztünk. Itt a vége, fuss el véle!

Bocsi, hogy nem írtam túl tagoltan a szöveget, de siettem...

Nekem is tériszonyom van. :DD

Ha egy olyan személy van veled álmodban, akiről nem hiszed el, hogy igazi vagy félsz tőle/bánt, akkor mutass rá a kisujjaddal és kérdezd meg tőle, hogy "te ki vagy és mit szeretnél tőlem?", ha eltűnik, akkor csak egy szervetlen lény volt és nem kell tőle tartani, de ha nem tűnik el akkor bizony ő ott van és ott is fog maradni. Ha bántani is képes, akkor se foglalkozz vele. Gyere el arról a helyről.

Most így elsőre lehetetlennek hangzik, de ha sokat gyakorlod biztosan menni fog. Mint már említettem én is tudom magamat irányítani az álmomban.

Még így az álmodásról megemlíteném, hogy ha magadat kívülről látod pl. meghalni, akkor az nem te vagy, hiszen látod "magadat"...

Furcsa és jó dolog az álmodás, főleg ha tudatában vagy annak, hogy mit csinálsz. Apukám szerint én igazi "álmodó" vagyok.

Biztosan hülyeségnek fogod tartani, amit most mondok, de keress magadnak egy álmodó tárgyat. Legyen az egy gyűrű, egy nyaklánc vagy egy körkötő. Válaszd ki a tárgyat és nézd meg jó alaposan minden részét, hogy emlékezz rá és fel tudd idézni. Mielőtt elalszol, vedd fel. Ha álmodban elkalandozol más világokba és nem tudsz visszajönni, akkor gondolj erre a tárgyra és vissza fogsz tudni jönni. Ha elhagyod esetleg, akkor válassz másikat, de szándékosan ne cserélgesd. Ezt azért mondom, mert volt már olyan ember, akinek eltűnt a fizikai teste (igen, amit megfogsz, amivel lépkedsz és amit látsz), mert az álmaiból nem tudott visszajönni. Ha zuhansz álmodban, akkor halálközeli állapotban vagy.

Régebben volt két visszatérő rémálmom.

Az egyik az volt, hogy a Zagyva parton (a Hatvanon keresztülfolyó folyócska) volt felépítve egy hatalmas gumivár és én mindig belementem és mászkáltam. Volt, hogy nem láttam, csak a várnak az oldalait. Egy részén mindig elkezdtem zuhanni megállás nélkül. Nem éreztem magam körül semmit, csak néha láttam egy-két denevért elsuhanni. Akkor lett vége, amikor felébredtem. Apum szerint ez egy halálkozeli állapot volt...

A másik álmom papáméknál játszódott. Sok állatuk volt régen, ma már öregek és csak egy pár van, de régen volt, kecske, tyúk, kutya, galamb, nyúl meg, amit el tudsz képzelni (malacról nem tudok, de biztosan volt). A tyúkok helyett, ilyen kis vadállatok voltak, aminek most nem jut eszembe a neve. A kutya helyett, róka volt, a kecskék helyett farkasok. Ezektől nagyon féltem és bebújtam a kuka mögé, de oda is követtek és volt, hogy sírva riadtam fel reggel. Mamám meg szaladt be a szobába, hogy "jaj Szandika mi a baj?". :D

Erről a lényekről ma már tudom, hogy nem voltak igaziak, de akkor nagyon féltem tőlük.

Ha valami megijeszt (akár életben, akár álmodban), ne foglalkozz vele! Minél jobban félsz tőle, az neki annál jobb. Ami energiát te abba fektetsz, abból ő táplálkozik. Tehát minél jobban félsz tőle, annál nagyobb lesz a félelmedet kiváltó dolog és minél nagyobb, te annál jobban félsz és így születik meg az ördögi kör.

Már megint elkezdtem túl sokat beszélni, fölösleges dolgokról... Bocsi :DD

Visszaolvasva, három hibát találtam.

karkötő*, halálközeli* és az utolsóra már nem emlékszek :D

De bocsi a hibákért...