Tényleg létezik bal kéz ösvényt követő, krisztusi/keresztény út?

Az első teljesen jól mondja.

A kereszténységnek is annyi formája van és mindenki megvan győződve, hogy a saját vallási felekezete az igaz.

19:29

Lol, te komolyan gondolod ezt amit írtál?

Gondolom az, hogy jobb vagy bal agyifunkció az számodra ismeretlen fogalom.

Veled is csak többen vagyunk....

"Ha valóban krisztusi utat követ, akkor nem lehet balkezes."

Ez egy egyszerű, tiszta válasz a kérdésre.

Ez van, ha nem értesz a mágiához. Akkor születnek ilyen jézűs - női felsőbb rendű mester mágus - youtube csatornák.

Nem Jézus és a Bal kéz útja két külön dolog a valóságban.

A nő pedig energia örvényben lehet.

Egyetlen igazság van, egyetlen primordiális metafizikai hagyomány, ami szép lassan elveszik, mély ködbe vész.

A különböző vallások és hagyományok az adott kulturális közegben és adott kinyilatkoztatás során adnak lehetőséget az egyénnek fejlődni. A különböző vallások másként magyarázzák és teszik ezt, más-más rítusokkal, de a cél ugyanaz.

Mint a hegymászás. Ugyanarra a hegyre több irányban lehet felmenni. Az egyik útvonalon jégcsákány, a másikon túrabot szükséges, különböző megfontolások, sebesség stb. Ezeket nem keverhetjük, mert járni csak az egyik úton járunk, de kitekinthetünk a többire, hogy a miénket jobban megértsük, hogy a cél világosabb legyen. Mert úgy áll össze az egész kép, a hegy maga.

Van, aki nem látja a hegyet, csak megy, teszi a dolgát a maga egyszerűségében és feljut a csúcsra, legalábbis elér valamilyen magasságot - megsüvegelendően. Mondjuk egy tanulatlan földműves, akinek Isten mint megérthetetlen magasabbrendű lény a központ, szeretetben él, segít másokon, nem halmoz javakat...

Aki szeretné megérteni, kutatni, hogy a vallásában mi miért van, jobb, ha más vallásokat is tanulmányoz. Ugyanaz más megvilágításokban van, más formákban.

A világban zajló nagyobb folyamatok mindegyike negatív. A világ szellemisége hanyatlik, a világ minden tekintetben romlik, züllik. A tisztán szellemi valóság lassan materializálódik, legvégül majdnem tisztán anyagi lesz. Sokezer éve tart ez. Az idő során a vallások is degradálódnak, deviáció (via- út, de - fosztóképző, vagyis eltévelyedés) hatása alá kerülnek és ilyen hatás központjává válnak. Ál- és antivallások (antitradíciók) keletkeznek vagy a régiek alakulnak azzá.

Mindegyikkel ez történik, a kereszténységgel is. Ráadásul korunk, technikánk különösen megkönnyíti dezinformációk, hamis próféták terjedését.

A vallások le is írják ennek törvényszerű bekövetkeztét.

A metafizikai tradíció lényegét nem lehet leírni egy efféle hozzászólásban, mégis

bizonyos részleteit zanzásítva, mintegy utat mutava, kiindulásként megpróbálom bemutatni valószínűleg hibásan. Tehát javaslom a leírtak ellenőrzését, kibővítését esetleg majd ajánlott könyvek által.

Isten: az egyetlen abszolútum. Nincs ellentéte. Végtelen és létezőkön túli. Ember nem foghatja fel, ezért személyiségekkel, attribútumumokkal, érzelmekkel jellemzi. Ő teremtette a világot, minden létezőt mintegy képzeletként, saját maga részeként. (Isten mindenben benne van és minden Istenben van.) Játszik a gondolatában minden megjelenő objektummal saját teremtett rend szerint események sorozataként. Túlmutat erkölcsön, jón és rosszon, azok felett áll.

Sátán: Isten megnyilvánulásának az ellentéte, Isten teremtménye. Isten önmagát eltávolította saját magától annyira, hogy Sátánként jelenik meg.

Ember: test, lélek, szellem. Szóma, psziché, pneuma; corpus, anima, spiritus. A lélek a teljesen materiális és a teljesen metafizikai szellem közötti átmenet/kapcsolat. Az ember szelleme, szellemisége Isten lehellete, vagyis Isten része. Isten minden része a teljes Isten maga, vagyis amikor Istenhez szeretnénk közeledni, azt bennünk kell megtenni. Minden emberben egy Isten van, az egyetlen és "Önmagam". Ez a "szolipszisztikus" Én nem egyenlő az egóval, a tudati személyiségünk feletti Énről van szó. Az isteniről, amit könnyen félreértve teljes tévúton járunk. Ezért sem forszírozzák az újabb kinyilatkozások és próféták, mint a kereszténység és Mohammed. Az ember célja az emberi létet meghaladni, de nem a nietzschei Übermensch értelmében. Végső cél, visszakerülni Istenhez eggyéválni az Énnel.

Religio: eredetileg visszavezetést jelent, vissza az őseredethez, a primordiális állapothoz, az aranykori tudatállapothoz. Az eltévelyedett embert vezeti vissza a központhoz, Istenhez, végső soron önmagához.

Confessio: megvallást jelent, vagyis azt, hogy önmagamnak is elismerem, hiszem Istent. Ez nem "elhivés", hanem annyira tudok valamit, annyira meg vagyok győződve valamiről, hogy már tudáson alapulva vakon megyek utána. Dúl Antal néhai teológus fogalmazott úgy, hogy amit látok, az lehet az érzékszerv megcsalatása is, de a "hit", az igazibb tudás annál.

Baptismo: szó szerint beavatást jelent. Eredetileg minden keresztény beavatott volt, minden megkeresztelés egy beavatás. Ami egy jelentős lépés az említett visszavezetésben, a Religióban, a "hegymászásban". Ma is érvényes a keresztség szentsége, de jóval kisebb hatással, illetve a későbbi élet során veszti el jelentőségét.

A legelső lépés viszont felismerni és vizsgálni a világ romlását, egyfajta krizeológiát végezni.

A különböző utak, ösvények különböző szinteken indulnak és különböző szintekig jutnak el. Mint említettem modern korunkra a tévösvények megszaporodtak és még egyre több lesz, egyre csábítóbb, szélesebb úttal.

A fent példának említett tantra-márga és más, érzelmekkel ösztönökkel operáló tradíció nem való a modern embernek, nem való a szellemiségében alacsonyrendűeknek, ugyanis számukra visszafelé irányuló haladás, vagyis további süllyedés, sötétedés lesz az eredménye. Az úgynevezett balkezes vagy démoni tantra teljes tévút, az antritradicionalitás egyik megnyilvánulása.

Sákjamuni Buddha mondta, nem azokhoz szólok, kiknek szemét teljesen por fedi és nem azokhoz, kiknek szemét nem fedi por. Azokhoz szólok, akik szemét kevés por fedi...

Ma a legtöbb embernek nem valók a vallások, a legtöbb ember nem képes hegyet mászni (a krizeológiáig sem jut el), ők leginkább oldalirányba vagy lefelé mennek. Kevés ma élő ember jut a Mennyországba, jóval többen kötnek ki a Pokolban.

A Mennyország és a Pokol tudatállapotok, úgy mint az adott világkorszakok. Ezek az Istentől való távolságot jelképezik. Adott distancia felfogható úgy, mint szellemi hierarchia (jelentése eredetileg: szent rend) vertikuma. Legfölül a Mennyország, benne Isten, legalul a Pokol, az örök kárhozat és megsemmisülés. Ugyanis ha valami végleg, teljesen elszakad Istentől, az abban a pillanatban megsemmisül. Az ind-hind hagyomány világkorszakai is efféle tudatállapotok. Jelenleg a Kali-jugát éljük, annak is a terminális, végső, legsötétebb fázisát.

Ajánlott könyvek társadalomról, történelemszemléletről: Julius Evola: Lázadás a modern világ ellen. A generális hanyatlásról: René Guénon: A modern világ válsága. A tradícióról általában: René Guénon: A mennyiség uralma és az idők jelei.

Érdemes általában elolvasni a vallások szent könyveit, azok magyarázatait. Hamvas Béla: Scientia Sacráját (és más művét csak úgy), a kereszténységről Eckhart mester írásait és a skolasztikus Aquinói Szent Tamás A teológia foglalata művét. Ez utóbbit én sem olvastam teljes terjedelmében... Eddig és ennyit tudtam segíteni. Innentől tiéd a stafétabot.