Minden démon gonosz?
Eddig két nagyobb vélemyénbuborékot ismerek a témával kapcsolatban. Az egyikben azt állítják hogy a démonok mind kegyetlen, már-már pszichopatákra hasonlitó lények, akiknek/amiknek az egyetlen céljuk a létezésben hogy ártsanak másoknak.
A másik értelmezés szerint a démonok jelentős része egész egyszerűen nem foglalkozik a saját "világán" kívül semmivel, és amikor például megidézik őket, akkor is elsősorban azért viselkednek gonoszul, mert nem szeretik ha megpróbáják irányítani őket.
Melyik állítás lehet az igaz a kettő közül? Vagy ha van más alternatíva, azt is szívesen elolvasom.
Nem feltétlen gonosznak mondanám. Inkább ártalmasnak. A természetükből fakadóan ártanak az embernek, és egy sor más élőlénynek. Emberi szemszögből ez gonoszságnak néz ki, mert eléggé meg tudják kínozni az áldozatot, hogy megszerezzék, amit akarnak. Emellett végletesen önzők. Kizárólag olyasmit tesznek, ami nekik hasznos, és a legkönnyebb, leggyorsabb úton, amin lehetséges.
Persze ez csak akkor igaz, ha nem kizárólag a kereszténység által démonnak nevezett szellemekről beszélünk, hanem úgy általában vizsgáljuk a hasonló szellemeket.
Köszi a válaszokat!
Mi a különbség a keresztények által démonnak nevezett lények, és a többi szellem közt? Vagy önmagábam a démon a te definíciódban mit jelent? Egy az átlagnál "hatalmasabb" (jelentsen ez bármit is ebben a kontextusban) szellemi lényt, amely valamilyen oknál fogva rosszindulatu?
A kereszténység angyalokban, és bukott angyalokban-azaz démonokban gondolkodik. Ennél szélesebb a paletta.
A démon nem feltétlen hatalmasabb. Minden kultúrában vannak ártalmas szellemek, amik az emberek életére, jólétére fenyegetést jelentenek. Ezek mind beleesnek a démon kategóriába. Sok egészen "kicsi", és csak kellemetlenséget tud okozni, a nagyok ritkábbak.
A fizikai világban egyedi lények léteznek, az egyedi lények közös természete alkotja a fajfogalmat (species), a fajfogalom absztrahálásából keletkezik a nemfogalom (genus). A nemfogalom alá tartozó fajfogalmak közötti különbség a differentia specifica. A fajfogalomhoz legközelebbi nemfogalom tovább absztrahálható, mígnem elérkezünk a legmagasabb nemfogalomig, a szubsztanciáig.
Platón, Szókratész, akárki (individuum) -> ember (fajfogalom) -> élőlény (legközelebbi nemfogalom) -> test (köztes nemfogalom) -> szubsztancia (legfelsőbb nemfogalom)
Ezzel szemben a szellemi lényeknek nincsen ehhez hasonló individuációjuk.
Mihály: létaktus + "Mihályság" + üdvösség
Gábor: létaktus + "Gáborság" + üdvösség
Sátán: létaktus + "Luciferség" + kárhozat (pervertált természet)
A "Mihályság", "Gáborság", "Luciferség" közös tulajdonságai a személyesség és a szellemi természet, emiatt a szellemi lény nemfogalomként mind a három szellemi lényre alkalmazható. Az üdvösség szempontjából is meg lehet őket különböztetni, angyalokként és démonokként. Az angyalokat is meg lehet különböztetni a szellemi természetük nagysága szerint (angyali hierarchia).
De fontos megjegyezni, hogy a "szellemi lény", "angyal", "démon", "szeráf", "kerub" nem fajfogalmak, hanem csak bizonyos szempontok alapján létrehozott nemfogalmak.
Nekünk embereknek ebből szempontból sokkal több közünk van egymáshoz, mint két szellemi lénynek, hisz mindannyian emberek vagyunk, az emberi természet birtokosai.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!