Miért vagyunk mi emberek ennyire magunkra hagyva?

A Teremtő ránk bízza milyenek leszünk, ez a lényeg.

Nem igazán magunkra vagyunk hagyva. Sokkal inkább túlzottan ölteltek, egoisták vagyunk, mint faj úgy összességében, hogy egyáltalán felismerjük azt, hogy nem vagyunk magunkra hagyva. Az ember számtalan olyan dologgal születik együtt, amik támogatják a döntéshozatalt, vagy épp védik a hibák elkövetésétől. Az ember egyszerűen csak figyelmen kívül hagyja ezeket, mert nem elégítik ki az önző vágyakat. Az empátia képessége például nagyban támogatja a társas kapcsolatokban hozott döntéseket, a lelkiismeret pedig a hibás döntésektől óv. Azaz tennék, ha nem ignorálná a többség ezeket. Hiába van egy-két egyén, akik kihasználják ezeket a született képességeket, ha a többség ignorálja, vagy részben ignorálja őket, amíg ez érdekük. Nem kell belekeverni ebbe istent, vallást, vagy bármi természetfelettit, mert már az emberi szinten is eléggé egyértelmű a hiba forrása. Nem úgy kapjuk a segítséget, ahogy nekünk kényelmes, nem azt kapjuk amit akarunk, úgyhogy figyelmen kívül hagyjuk. Ha a vallást, istent, és hasonlókat is beleveszed, a kép nem változik. Ugyanez a hozzáállás, ugyanazzal az eredménnyel. Nem az "isten hagyott magunkra minket", hanem mi tettük ugyanezt. Egymással is, magunkkal is, az isteneinkkel is. Ez egy egyszerű, és csúnya igazság.

#5 ezt is tapasztaltam.