Volt már valami paranormális élményed?

Most kommentelek először, és remélem utoljára is.

Akármikor este a lányom elment autóval az apjáért aki vidéken tartózkodott.

Én a nappali szobában az ablakhoz közel olvastam. Egyszer csak meghallottam, hogy az ablak túloldalán egy középkorú férfihang morgolódik. Először azt hittem a férjem az. Majd rájöttem, hogy ez akkor sem lehetne, ha a gyerekem vadászrepűlőgéppel (a hangsebesség miatt) ment volna érte.

És a hang csak artikulátlanul mondta, sorolta, semmi bizalomkeltő nem volt benne. Az ütő is megállt bennem.

Az ablakhoz lépve senki sem volt a túloldalán. Kimentem az udvarra, majd a kapuhoz, de a környéken egy teremtett lélek sem járt. A szomszédok sem neszeztek, a környék kutyái is csendben voltak pedig mindent jeleznek ami él.

Szkeptikusként az agybajra fognám, de nincs ilyen kórképem. Tudatmódosítót sem szedek. Vagy köddé vált betörővel magyaráznám, de ember sincs aki ennyire fürge lenne.

Az ezoterikusok kóbor szellemre hivatkoznának, de ebben még én nem hiszek.

Mindegy is, érdekes volt + megmagyarázhatatlan + félelmetes.

Ez 31 éves sztori.

Gyerekként sokszor aludtam a nagyinál. Falun élt egy akkor 123 éves házikóban.

Kölyökként is rendszeresen felébredtem éjszaka, de a megtapasztalt élményem egyszeri volt.

Elmentem az újonnan kialakított mellékhelyiségbe, de csoszogó lépteket hallottam. Azt hittem a mamám jött utánam. Az volt a furcsa, hogy olyan sokáig hallottam, hogy annyi idő alatt már oda kellett volna érnie hozzám, meg kellett volna pillantanom. Miután csend lett a legnagyobb nyugalommal mentem vissza a helyemre. A nagyi, és a tesóm aludtak mint a bunda. Lefeküdtem, és megjelent felettem valami. Leírni is nehéz, olyan volt mint egy halványan derengő, lebegő füstgomolyag. Az ablak felé bámultam, hátha valami jármű fénye, lakótelepi gyerekként tudtam milyen az. De ez nem autó fényszóró, vagy dinamós kerékpárlámpa bekúszó fénye volt.

Percekig félelem nélkül néztem, majd elhalványult, és szertefoszlott.

Akkor még az újságokban sem írtak szellemekről, az internet sem létezett, a beszédtémáink sem erről szóltak.

Évekkel később a Bravó újságban olvastam egy hasonló történetről, és hálát adtam az égnek, hogy a jelenség pillanatában a boldog tudatlanság védett meg a szörnyethalástól. Soha többet ilyet!

Egyszer éjszaka a szoba egyik sarkában, a plafonhoz közel zöld fényt láttam. Mintha foszforeszkált volna a levegő. Erre nincs jobb szó. Felültem, mert zavaró volt. Annyira voltam ébren mint most amikor ezeket a sorokat írom. Először a telefonok kijelzőjére pillantottam, de azok semmilyen fényt nem adtak ki. Utána a router ledjeit figyeltem, viszont olyan irányba világítottak, hogy még csak véletlen sem világíthatták meg a falat, a fényüket se verte vissza semmi.

Nem ijedtem meg. Kerestem az okot, de nem értettem mi van, így nem foglalkoztam vele, inkább visszaaludtam. Mit kezdjek egy megmagyarázhatatlan jelenséggel? Azóta nem láttam ilyet, pedig ugyanott lakok. Akkor harmincvalahány éves lehettem.