Volt egy gyerekszellem a régi sulimban,mostanában sokat gondolok rá! Látók! Ott van még? Tudnék neki segíteni továbblépni?

Szeretnék pszichológiailag is fejlődni,igen,bár a nyitottság részét most nem igen értem, ha bővebben kifejtenéd, megköszönöm!

Köszi a válaszodat. Sejtettem, hogy ott van,bár jobban örültem volna,ha nem,ha tovább lépett volna... Nem tud más sem segíteni? Olyan jó lenne.

Egyébként szeretem a horrort,de ebben nem igazán volt horror- elem.

Nem bántott,dehogyis,csak mi kiváncsi gyerekek voltunk és ettől is különlegesebbnek éreztük magunkat,hogy felveszi velünk a kapcsolatot! Csak szegénytől mindig jelet kunyeráltunk,biztos fárasztó lehet az ilyesmi.

Szerintem maradt bennünk fogékonyság a túlvilágra(? Nem tudom,helytálló-e a kifejezés.)

Bár nekem pl a gyermekkorom 90%-a elveszett a tudatomból,tudatlattiban biztosan megvannak az emlékek,néha eltöprengek,miért,mi történt,de arra jutok,jobb ez így,ha kell,idővel felbukkannak azok az emlékek.

Semmi horrorit nem tett és nem is volt az a célom,hogy na most figyeljenek rám,már nem érzem magam ettől különlegesnek, de hálás vagyok,mert mások ugye bemagyarázzák,hogy ezek racionálisan meg vannak indokolva. Egészen más a felfogás ugye,ha valaki csak azt hiszi el,amit lát. Mondjuk én sosem "esek neki" valakinek,mert nem hisz a túlvilágban akár. Mindenki azt hisz el,amit akar, tud,szeretne, amire fel van készülve.

Igazából a pszichiáter/pszichológus már a dejavu-t is csak érzéki csalódásnak magyarázza,ha csak a tudomány részét veszi,nincs spirituális meggyőződése.

Biztosan nem beszélgetnék erről olyannal,aki diliházba akar csukni.

A látó pont azért látó,hogy azokból az információkból,amiket leírtam, rá tud meditálni, én is próbálkoztam és éreztem,de mivel én kb másodszor próbáltam ráérezni helyszínre, megkérdeztem,hátha valaki gyakorlottabb, járatosabb ezügyben.

Igazából rajta szeretnék segíteni, a lelken.