A sátánisták miért hisznek pogány isteneket démonoknak?

Én mindenképpen ragaszkodom az igazi sötét oldalhoz, amiben megnyilvánulnak a gonoszság elemei és az igazi ördögi erők princípiumai. A Star Warsba is a Sithek a kedvenceim és a valóságban is ahhoz hasonló entitások és jelenségek aktivitását kutatom. Amit felfedeztem a "túloldalon" az számomra maga a tökély, amivel tudok azonosulni. A káoszban látok rációt, mert csak azzal lehet elérni valamit, legalábbis az én ideológiám szerint káosz kell a változáshoz, míg a rend egyenlő a beletörődéssel. A kereszténység is gonosz valamilyen szinten, de nekem az nagyon taszító, mert álszent, mivel jónak titulálja magát, közben a bibliában gyermekeket gyilkolnak isten parancsára és nem beszélve a valós történelmi eseményekről, amikor kultúrákat irtottak ki. Nekem ez a tipikus ördögi, sötét nagyuras, pokoli és őszintén gonosz és baljós eszmék jönnek be, amik elhatárolódnak a társadalom erkölcsi szokásaitól és nem veszik palira az embereket, hogy egy hamis vagy jónak beállított, de a rózsaszín köntös alatt mélyen romlott istent kell imádni és behódolni neki és dogmák szerint kell élni. Én azt a sötét oldalt követem, ahol a szabadság a legfontosabb tényező, ugyanakkor a hódítás is hatalmas szerepet játszik, ami elhatárolódik az erkölcsi normáktól, mert ebből kiindulva tele van pusztító elemekkel, amik változást hoznak bármilyen értelemben. Én nem csak meditációval értem el egy bizonyos szintet, hanem hatalmas kínszenvedéssel és gyötrelemmel. Számomra nagyon fontos a luxus, a pénz és a kényelem, az élvezetek, de ugyanennyire fontos fejlődés szempontjából a kényelmetlenség, a fájdalom és a kín, mert azok által tudtam fejlődni és egy bizonyos szintet elérni. Csak kényelemmel és szép és jó dolgokkal én nem tudtam volna elérni ezt és nem lennék az, aki ma vagyok. Nekem nagyon kellett a kín, ahhoz, hogy növeljem a kitartásom és a fájdalomtűrő készségem mint fizikailag és mentálisan, lelkileg el tudjam viselni a fájdalmat és mindenféle gyötrelmet. Szinte megszállottja vagyok a fizikai és mentális edzésnek. A spirituális tanok jelentős többsége csak a jót és a békét hirdetik, hogy kényelemben élhessünk és a rend által legyünk fejlődőképesek. Ez egy darabig működik, amíg nem történik katasztrófa vagy nem ér minket olyan megpróbáltatás az életünk során, ahol szükségünk lenne a legnagyobb kitartásra és a legmélyebb fájdalmak elviselésére. Az én álláspontom az, hogy a fejlődéshez meg kell tapasztalni a kínt, azonosulni kell vele, hogy minél erősebbek legyünk minden szempontból. Igaz ez a mondás, hogy "ami nem pusztít el, az megerősít" Egyébként az öngyulladás rituálénak is ez a lényegi központja, ami az ONA tanai közt szerepel.

Nem vagyok sátánista. Korábban nem tettem fel ezzel kapcsolatban kérdést. Nem toborzok és nincs különösebb irányzatom.