A reinkarnálódott emberek miért felejtik el, hogy kik voltak?

"Miért lesznek teljesen más emberek?"

Test? Jellem? Ezt hogy érted? Várj... honnan tudod?

Kedves Vixen!

Úgy tűnik számomra, hogy a szellemet lélekként próbálod definiálni, pedig a kettő nem ugyanaz. Az ember magja (szelleme) valóban nem rendelkezik itteni értelemben vett jellemvonásokkal, csakhogy, itt most a lélekről volt szó.

A lélek az aktuális kozmikus ciklus (világév) emlékeit, karmikus lenyomatait tárolja és a tény, hogy nem vagyunk egyformák arra utal, hogy hozott mintával (jellemvonásokkal) is rendelkezünk. Persze, az elme és az ego is erősen hathat a jellemre, de ezek befolyása a tudatosság mértékével egyenes arányban csökken.

Ajánlom figyelmedbe, Dr. Michael Newton - "Lelkünk útja" c. könyvét, amelyben részletesen kifejti azt, hogy a születendő magzati test is rendelkezik egyfajta tudatossággal, a léleknek pedig a várandósság ideje alatt össze kell kapcsolódnia azzal.

Dr. Michael Newton azt is leírja, hogy a lélek milyen körültekintően választja ki azt a szülőpárt, akik a számára megfelelő genetikával rendelkeznek. Sokszor, ezért kell - lineáris idő szerint - hosszú évtizedeket várakoznia a tervezett inkarnációja előtt.

Red Vixen!

Dehogy nincs összefüggés abban, hogy majdnem mindig nő voltam ! A nő teremt, a nő alkot, a nő ad.( és néha nem kér erte) . A nő az Élet maga. Teljesen más rezgések kapcsolódnak hozzá, mint egy férfihoz A rezgésekben más dolgok fejlődnek, épülnek, más céljai lesznek az inkarnációknsk!! (Most alázatosnak kéne lennem, hogy cafolatokat írsz összevissza, de Főpapnő is voltam többek közt , nem hat meg, ha ellenvéleményed van)

Mert a folyamatos reinkarnáció egy tanulási folyamat, egy nagyon hosszú fejlődési szakasz.

Az emlékeid, a tapasztalataid, a tudatos éned és azok az érzelmek amik valójában meghatároznak vagy Te. Ez az amit csak "léleknek" nevezünk. Én legalábbis így definiálom. De ez sem állandó. Minden egyes inkarnációval egy kicsit fejlettebb, kiterjedtebb lesz. Az aktuális személyiséged, a mostani életkörülményeid, az emberek akik körülvesznek nem állandóak. Minden egyes inkarnáció más és más, néha teljesen szöges ellentétei egymásnak. Ha emlékeznél az előző életeidre, ha csak egyre is, az megakadályozná a fejlődésed, legalábbis egy hatalmas gátat gurítana eléd. Pszichésen megterhelő lenne a tudat, hogy előző életedben egy emberi szörnyeteg, egy lelkiismeret nélküli katona vagy épp pont egy szélsőséges szektatag voltál. És ami a lényeg - ezek nem számítanak, de ha megtudnád akkor megrekednél az előző életedben, gondolkoznál a miérteken, indokokat, okokat keresnél, magadat hibáztatnád a tetteidért. Szerintem jobb, ha az ember nem tud ezekről. Nem véletlen nem emlékszünk rá, vagy legalábbis korlátozottan. A lényedet nem az inkarnációid személyisége, tettei és tapasztalatai határozzák meg.

Van lehetőség felszínre hozni emlékfoszlányokat, érzelmeket és tapasztalatokat. De pszichésen túlságosan megterhelő lenne, nem beszélve azoktól akik hazugságokkal akarnak pénzt kicsikarni az óvatlan emberektől.

A gyerekek általában még emlékeznek az előző életükre, de ez a képesség szépen lassan elhalványul, ahogy felnőnek. Nem tűnik el teljesen, mert nem is tudna. Vissza lehet hozni, el lehet érni, de ez egy olyan folyamat ami hatalmas tudást igényel, tájékozottságot.

Személy szerint, ha lenne lehetőségem arra hogy belekukkantsak pár előző életembe nem élnék vele. Nem vagyok egy nagy szellemekkel és démonokkal társalgó, igéket ordibáló ember, nem is hiszem hogy jelenleg képes lennék rá. Vannak megérzéseim, néha érzékelek túlvilági dolgokat de ettől függetlenül képtelen lennék rá, és valójában nem is áll szándékomban. Csak arra törekszem hogy jobb, és tartalmasabb életet éljek most. Mert ha majd egyszer képes leszek saját akaratból és erőből visszatekinteni ne borzalommal vagy undorral nézzem ezt az inkarnációt. Csak élem az életemet, törekszem a boldogságra, a fejlődésre.

Túlságosan nem aggódóm semmi miatt. A megérzéseim közé tartozik az is, hogy tudom hogy néhány családtagommal, illetve még pár emberrel összeköttetésben állok. Ismerjük egymást, bár a fene tudja hogy mikor, vagy honnan. Bízom benne hogy a következő inkarnációmban is találkozhatok majd velük.

8#, 10#, Félre értettél. Azt mondtam, ez nincs konkrétan összefüggésben, sőt általában nem fogsz emlékezni az előző életeidre, akármilyen magasan is legyél e síkon.

Semmit sem játszok.

12#, A lélek a végtelen, abszolútum. Az alatta lévőket szokás inkább szellemnek nevezni. A lélek semmit sem tárol. Ő benne létezik minden.

Köszönöm a segítő szándékod, biztosítalak, nincs szükségem könyvre, és az említett témában megfelelő tudással rendelkezem.

A lélek nem vándorol, nem változik.

A szellem választ, egységben isten akaratával, harmonizáltan, minden más létezővel.

3#, 4#, 14#, Nincs összefüggésben a 14#ben említett dolgod sem. A létező teremt, ad, alkot. A nő és férfi különbség inkább csak e szemszögből erősen semleges aspektus. Nem számít a nemed, se semmi más, csak a minden tényezőt figyelembe vevő utad. A férfinek, ahogy megvan a saját elmekomplexuma is fejlődik, pontosan ugyanúgy, mint egy nő, a saját körülményeivel, szexualitásával, és mindenével.

Nem kell megmanifesztáld magad írásban, így is eléggé látom és érzem is picit a fényedet( tényleg csak nagyon picit). Nem számítanak az alázatosságok, és semmiféle tudásod mértéke, mert ez nem azért van, mert nő voltál. Láttam már olyat, akinek több mint 12 élet kellett e síkon, és csak nő volt, olyat, aki ugyanilyen volt, de csak férfi volt, és ugyanígy láttam, aki 7 élet alatt elsajátított mindent.

A lényeg az együttes út. Minden, amin át mész. E szempontból, amiből most beszélünk, teljesen lényegtelen, hogy nő vagy férfi vagy-e végig, mert ez csak egyetlen apró tényező, ami önmagában semleges, ha a többi végtelent nem rakod hozzá.

Nem számít az sem, hogy főpapnő voltál. Láttam sok olyan magát nagyon spirituálisnak tartó embert akiből ömlött a sok félreneveltség. Adj még magadnak 1-2 életet a mostanin kívül, utána biztosan te sem fogod így gondolni.

15# "Az emlékeid, a tapasztalataid, a tudatos éned és azok az érzelmek amik valójában meghatároznak vagy Te. Ez az amit csak "léleknek" nevezünk."

Nem ezt nevezzük léleknek. Mármint én még nem láttam olyan embert, aki ezt hívná léleknek. Általában a szellemet szokták léleknek hívni és a lelket is annak hívják, mármint általános használatban. De ilyet nem tapasztaltam még.

Amit írsz a szellemről, nem igazak a fejlődés végéig, mivel egyre inkább végtelen és tökéletes lesz.

Amiket írsz, nem feltétlen igazak. Nagyon bölcsnek születő emberek sem emlékeznek pedig sokukat egyáltalán nem érne negatívan.

Megnyugtatnálak, gyönyörű testvérem, nem fogsz se undorral, se borzalommal, se semmilyen negatívval. Amikor visszanézheted majd, át fog járni az egység, s ebből fakadó fényed alakjához hű végtelen megértést.