Volt olyan valakivel, hogy érezte valaki “ hívását”?

Nekem is volt ilyen az exel . Egy időben folyamatosan vele álmodtam aztán aznap vagy másnap találkoztunk véletlenül (lehetetlen helyszíneken más város stb) Akkor én is elgondolkoztam rajta hogy talán ennek nem igy kellett volna lennie és mi lett volna ha.... aztán meg is keresett engem akkor elmelkedtem el azon hogy nem véletlenül lett vége, nem passzolunk egymáshoz,nagyon gyerekes stb

Nekem ez kellett ahhoz hogy elengedjem, mert ha véletlenül találkoztunk mindig jobban megdobbant a szívem örültem neki. Ma már egyáltalán nem érdekel ha a boltba ő áll mögöttem.

Neked is vagy elkell engedni vagy meg lesz valami közötök egymáshoz ezt te érzed:) az idő megszépíti az emlekeket , nekem is melyre kellett ásnom a sok rosszhoz amit kaptam tőle

Az egyik nagynéném halála előtt nem sokkal volt egy nagyon megkönnyebbült érzésem, hogy hamarosan vége a szenvedéseinek. Mellrák vitte el, nem tudtak segíteni rajta, úgyhogy megváltás volt neki a halál, és olyan volt, mint hogyha ezt éreztem volna meg nem sokkal előtte. Nem álltunk közel egymáshoz, mégis én kaptam meg ezt a megérzést, pedig semmi biztosat nem lehetett tudni, meddig él, mikor távozik el, nem vagyok orvos sem, teljesen egészségügytől független szakmám van.

Van úgy, hogy nagyon ráérzel valakire, valamire, vagy valakivel egyszerűen dolgod van, és jönnek a furcsaságok, "véletlenek", amikből olyan sok kezd lenni, hogy gyanússá válik, hogy ennyi véletlen nincs.

Egyik exemmel nem zártuk le rendesen a kapcsolatunkat, mélyponton hagyott magamra, éreztem, hogy ez így nem oké, hogy ennek valami folytatása kell, hogy legyen, de nem tudtam mi. Néhány évvel később ismét találkoztunk, és azzal ott sikerült végleg lezárni kettőnket, és tovább tudtam lépni, és tudtam végre nyitni más felé.