Ti hisztek a reinkarnációban?

Amit írtál, abban nem hiszek, bár nem állítom teljes bizonyossággal, hogy a távozó lélek ne tudna közvetlenül kommunikálni veled, hogy hangot nem ad ki s látni sem látod a lelket, abban elég biztos vagyok. De az agyad persze már összehozhatja ezeket, onnantól pedig nem tudod megkülönböztetni a valóságtól, mindig az agyban jön létre a kép s ott tudatosul a hang...

Magában a reinkarnációban kénytelen vagyok hinni, mert csak úgy tudom értelmezni magamat, ezt most nem részletezem.

Van hát.

Amúgy állítólag a szívcsakrán keresztül hagyja el a szellem a testet. Mee itten valaki írt valami erre vonatkozó komit, mielőtt a válaszadásra kattintottam, hirtelen láttam.

Meg még a kérdéshez: tök logikátlan lenne a számomra , ha egyszercsak vége lenne, meg annyi ilyen történet van, szerintem a nagyja nem kitaláció, hanem igaz. Számomra egyszerűen nem lenne értelme, nem bírnám értelmezni, ha a halál megszűnéssel járna. Beletörik az agyam, ha megpróbálok nyitni efelé a nézőpont felé, hogy mi lenne, ha vége lenne és nem lenne tovább semmilyen formájú élet, hanem megszűnéssel járna.

Volt halálközeli tapasztalásom, emlegetik ugye hogy lepereg az ember élete ilyenkor, nálam ez olyan volt mintha egy pillanat alatt újraéltem volna az addigi életemet de nagyon részletesen, de közben nem volt idő érzékelés, azaz míg a földre estem a balesetben már le is "pergett" az életem. Aztán testen kívűli tapasztalásom volt, hosszú lenne leírni mindent, most nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy csak embernek születve van lehetőségünk ráébredni hogy kik is vagyunk valójában. Olyan ez mint a tudat evolúciója, a tudatosságnak ezen a szintjén, azt tapasztaljuk hogy emberi test és elme vagyunk, testen kívűl amikor a tudatod még mindig érzékeli a környezetét és tudatában van önmagának, akkor ráébredsz hogy nem a test és az elme vagy, hanem az emögött megbúvó tudatosság/szellemi lény, tehát önmagad kitejedése nem csak anyagi test, hanem anygtalan szellemi is, amikor ezt felismered egyszer, azt nevezik ébredésnek megvilágosodásnak, mert ráébredsz hogy a szellemi létezésed a végső valóságod. Hasonló példa erre az álmodás, amikor álmodsz akkor az valóságosnak tűnik bármit is álmodsz, aztán egy perc múlva az ágy szélén ülve már teljesen egyértelmű hogy csak egy álom volt, de míg álmodtál az volt a valóságod, felébredve pedig már az éber állapotod a valóságod, pont így van amikor az anyagi testből a szellemi létezésedre ébredsz rá, ekkor már tisztán látod hogy csak egy változó világban egy múlandó testben időzől éppen, és hogy nincs halál, csak ébredési lehetőség, ha lepereg az életed a halál pillanatában, akkor egy pillanatban egy életnyi érzést élsz át egy pillanatba sűrítve, ha az érzés minősége elég pozitív akkor ráébredhetsz a szellemi valóságodra, hogy te egy vagy mindennel ami létezik, hogy mindenki egy tudat részeiként tapasztalja ezt az anyagi világot, egy teremtő tudat van csak, ami tudatlanságba, amnéziába süllyedve tagokra szakad és így tapasztal és fejlődik tudat részekként emberekként, ha erre nem ébredsz rá, akkor egy szellemi létsíkon várod az újra leszületést, és nem érzékeled teljes egészében önmagad kiterjedését, azaz elkülönült létezőnek tapasztalod csak magad a teljesség helyett. Szóval az anyagi élet értelme csupán annyi, hogy itt van lehetőség ráébredni arra ami valójában vagy, ezért nem mindig kifelé kell keresni és anyagi élvezetek után kutatni, hanem befelé is, hogy megtapasztalj valamit, amit eddig nem is vettél figyelembe. Meditáció és jelenlét gyakorlat segíthet ebben.

Egy hasonlat:

Mint az óceánon futó hullám, ami hullámként van jelen, aztán amikor visszahull, akkor önmagára ébred hogy ő az óceán és hogy mindig is az volt. Eképpen van az emberrel is, elkülönült személyekként élünk, eltávolodva az egységtől amik valójában vagyunk, visszatérve ráébredünk mi is a teljességünkre, ha elég mélyre megyünk a kutatásban, ha nem akkor a reinkarnációs körforgás folytatódik. A történelem során sokan leírták már ezt, és ha nem lett volna halálközeli és egyéb tapasztalásom, akkor én sem tudnék mit kezdeni ilyesmi történetekkel, ezért nem is lehet elvárni hogy bárki ezt elhiggye. Egyszer mindenkinek eljön a pillanat, ha nem most akkor egy másik életben.

Én nem hiszek benne.

Egyre több ember születik tehát egyre több lélek van. Ez azt jelenti, hogy van egy "lélekgyár" ami teremti a lelkeket. Ez alapján megis halhatnak a lelkek, akkor meg miért lenne reinkarnáció...

Én majdnem meghaltam többször egy rosszul sikerült altatás után, és semmit nem láttam. Szerintem semmi ninc a halál után, és most lehetne jönni azzal,hogy definiáljuk a semmit, de az agy hozza létre a személyiséget,az ént, ergo a ,,lelket". Amint megszűnik az agy vérellátása- és ez megfigyelhető azoknál, akiknél beáll az agyhalál, noha a testük tökéletesen működik tovább- gyakorlatilag ,,halottak" leszünk, mert onnantól kezdve ez az ,,én" nem létezik többé, az agy nem működik, ami létrehozza a tudatot.

Tehát az a beteg, akinél beállt az agyhalál, nincs beszorulva a testébe, mint egy éber kómában fekvő páciens, hanem gyakorlatilag halott a tudata, és többet nem fog felkelni, habár a szervei, a teste többi része tökéletesen működik.

Egy leendő orvostanhallgató