Mi az a "felejtés itala? "

Bulvár-materialista magyarázat arra problémára, hogyha létezik reinkarnáció, miért nem emlékezünk az előző életünkre.

Erőltetett,földhözragadt, gyerekes elképzelés.

#1 tobb ezer eves "gyerekes bulvarsag"?

anyagi tested tarolja az aktualis eleti emlekedet szellemed sokkal kevesebbet de joval fontosabbakat

es az anyagi tested nem viszed tovabb ezert vesznek el

hogy miert igy neveztek el a regi emberek meg nem tudom, szerintem csak kepletes fogalom ra

Volt halálközeli tapasztalásom, emlegetik ugye hogy lepereg az ember élete ilyenkor, nálam ez olyan volt mintha egy pillanat alatt újraéltem volna az addigi életemet de nagyon részletesen, de közben nem volt idő érzékelés, azaz míg a földre estem a balesetben már le is "pergett" az életem. Aztán testen kívűli tapasztalásom volt, hosszú lenne leírni mindent, most nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy csak embernek születve van lehetőségünk ráébredni hogy kik is vagyunk valójában. Olyan ez mint a tudat evolúciója, a tudatosságnak ezen a szintjén, azt tapasztaljuk hogy emberi test és elme vagyunk, testen kívűl amikor a tudatod még mindig érzékeli a környezetét és tudatában van önmagának, akkor ráébredsz hogy nem a test és az elme vagy, hanem az emögött megbúvó tudatosság/szellemi lény, tehát önmagad kitejedése nem csak anyagi test, hanem anygtalan szellemi is, amikor ezt felismered egyszer, azt nevezik ébredésnek megvilágosodásnak, mert ráébredsz hogy a szellemi létezésed a végső valóságod. Hasonló példa erre az álmodás, amikor álmodsz akkor az valóságosnak tűnik bármit is álmodsz, aztán egy perc múlva az ágy szélén ülve már teljesen egyértelmű hogy csak egy álom volt, de míg álmodtál az volt a valóságod, felébredve pedig már az éber állapotod a valóságod, pont így van amikor az anyagi testből a szellemi létezésedre ébredsz rá, ekkor már tisztán látod hogy csak egy változó világban egy múlandó testben időzől éppen, és hogy nincs halál, csak ébredési lehetőség, ha lepereg az életed a halál pillanatában, akkor egy pillanatban egy életnyi érzést élsz át egy pillanatba sűrítve, ha az érzés minősége elég pozitív akkor ráébredhetsz a szellemi valóságodra, hogy te egy vagy mindennel ami létezik, hogy mindenki egy tudat részeiként tapasztalja ezt az anyagi világot, egy teremtő tudat van csak, ami tudatlanságba, amnéziába süllyedve tagokra szakad és így tapasztal és fejlődik tudat részekként emberekként, ha erre nem ébredsz rá, akkor egy szellemi létsíkon várod az újra leszületést, és nem érzékeled teljes egészében önmagad kiterjedését, azaz elkülönült létezőnek tapasztalod csak magad a teljesség helyett. Szóval az anyagi élet értelme csupán annyi, hogy itt van lehetőség ráébredni arra ami valójában vagy, ezért nem mindig kifelé kell keresni és anyagi élvezetek után kutatni, hanem befelé is, hogy megtapasztalj valamit, amit eddig nem is vettél figyelembe. Meditáció és jelenlét gyakorlat segíthet ebben.

Egy hasonlat:

Mint az óceánon futó hullám, ami hullámként van jelen, aztán amikor visszahull, akkor önmagára ébred hogy ő az óceán és hogy mindig is az volt. Eképpen van az emberrel is, elkülönült személyekként élünk, eltávolodva az egységtől amik valójában vagyunk, visszatérve ráébredünk mi is a teljességünkre, ha elég mélyre megyünk a kutatásban, ha nem akkor a reinkarnációs körforgás folytatódik. A történelem során sokan leírták már ezt, és ha nem lett volna halálközeli és egyéb tapasztalásom, akkor én sem tudnék mit kezdeni ilyesmi történetekkel, ezért nem is lehet elvárni hogy bárki ezt elhiggye. Egyszer mindenkinek eljön a pillanat, ha nem most akkor egy másik életben.

"tobb ezer eves "gyerekes bulvarsag"?"

Attól függ melyik értelmezését fogadjuk el. Költői képként ártalmatlanul egyszerű, de magyarázatként naiv és földhözragadt.

Akár több ezer éves, akár mai.

Természete az embernek, hogy szereti tudni az okokat. Ugyancsak természete, hogy a tudását szereti hírül adni, másokkal közölni. Az is természete sajnos, hogy nem szívesen vallja be, hogy nem tud valamit, így ha nem ismeri a valódi okokat, akkor kitalál helyette jól hangzó magyarázatot, ami persze összhangban kell, hogy legyen többé-kevésbé a tapasztalásokkal - így megszületnek az átudományok.

Állítják, hogy születésünk előtt olyanokat tudunk, amiket utána nem. Ezt az ellentmondást át kellett hidalni valamivel, kellett valami, ami ezt az amnéziát magyarázza. De ezt úgy kellett szavakba önteni, hogy se túl konkrét ne legyen, bármit bele lehessen érteni, de azért az amnéziára is utaljon. Ez a "felejtés itala" pont egy ilyen kifejezés. Nyilván semmiféle italról nincs szó - ahol még nincs anyag, nincs, aki igyon, és nincs amit igyon, ott a "felejtés itala" nyilván értelmezhetetlen. Ez számunkra egy "kép" - úgy kell kb. elképzelnünk a folyamatot, "mintha" az élő ember meginna valamit, amitől amnéziába esik.

Aztán vagy így van, vagy nem. Annak tudnám elhinni, aki keresztülmenve az egészen, hitelesen be tudna számolni a tapasztalatairól. De fennmarad a kérdés, honnan tudom, hogy az illető tényleg keresztülment a tapasztaláson, hogy tényleg emlékszik, hogy tényleg hiteles.

Úgyhogy az egész lógva marad a levegőben. Vagy elhiszed, vagy nem. De tudásként másoknak szegezni szélhámosság.

Ez egy metafora. Nincs semmilyen üveg, sem ital, sem ivás, hisz a lélek nem fizikai lény, nem tud inni.

Ez egyszerűen csak azt jelenti, hogy amikor leszületsz (illetve vannak akik szerint 3-4 éves korban) elfelejtesz minden olyan dolgot, ami nem az aktuális életedhez tartozik. Nem lesz benne a tudatodban, a tudatalattidban maradnak nyomai amik megérzésekben és álmokban tudnak manifesztálódni, illetve hipnózisban részben vagy egészben előhozhatók.

Ez az EZOTÉRIA kategória, te veréb!

Itt nem vitatéma, hogy van-e lélek vagy sincs, arra a VALLÁSKATEGÓRIA téma van.

[link]

A Lethe folyó vize a felejtés itala, bűzös undirító a vize. Leszületés előtt kell inni belőle.

Aki nem iszik belőle az olyan lesz amint a Mr Nobody című nagyon jó filmben ábrázolnak.