Ezt most olyanoktól kérdem, akik járatosak a témában: Mennyire érvényesül a saját akarat odaát (többi a kérdésben)?

"honnan származnak ezek az állítások? Az általad olvasottakból, vagy esetleg személyes tapasztalatokból?"

Arra szeretnék biztatni mindenki, hogy soha ne higgyen el vakon senkinek semmit (nekem sem!), járjon utána a dolgoknak, próbáljon logikus választ találni, meggyőződést alakítson ki megtapasztalások által.

Ha nem értesz egyet, vitázzunk, a feljebb kifejtett világnézetet én is ilyen módon alakítottam ki. Elolvastam számtalan vallás "szent" könyvét, próbáltam megérteni a mondandójukat (minden vallásban van igazság!), beszélgettem ezen vallások követőivel is, mindenkinek meghallgattam az érvelését és én is elmondtam nekik a véleményem.

Sajnos a legtöbb vallás követőjénél az volt a konklúzió, hogy "ez az ő hite, nem szükséges, hogy legyen magyarázat a dologra, nem kell logikusnak lennie, a hit túlmutat a logikán". Azt is megkaptam egyesektől, hogy "kiválogattam" a vallások közül a "szép" dolgokat és a felelősséget elhárítom magamról, mert az élet bizony egy próbatétel, nincs értelme, ha nem az, és ezek veszélyes "szabadkőműves" (mi van?!) eszmék. Nos, ha az, akkor egy igazságtalan Isten logikátlan, szadista próbatétele, ami millió sebből vérzik. Persze nyilván ez a "vakhitűeket" csöppet sem érdekelte, hiszen a próbatétel köré építették fel az addigi életüket. Olyan ez, mint a szcientológia, befizetsz egy rakat pénzt, aztán már azt mondod magadnak, hogy ha ennyit fizettem csak végigcsinálom már... Mindenesetre felőlem mindenki abban hisz, amiben akar, minden tapasztalás érték.

"hanem szigorúan kritikus és empirikus szemlélettel, hogy ezáltal megpróbáljam kiszűrni a valótlanságokat, amiket a hazug emberek terjesztenek"

Ezt nagyon jól teszed!

"Biztos csak akkor lehet a dolgában, ha ezeket a megérzéseket a saját tapasztalatából származó bizonyítékokkal tudja alátámasztani és nem az a célja, hogy ezek által másokat meggyőzzőn, hanem hogy ezek által saját magát meg tudja győzni."

Egyetértünk!

"Mi viheti rá a lelket, hogy ilyen elvetemült dolgokat cselekedjen?"

A testbe születés után nem vagy tudatos a lelkedre (a lelked bölcsességére). Ha tudatos lennél, előre látnád a tervet, megszűnne a lehetősége a tényleges megtapasztalásnak. A lélek csupán utazó, végignézi/megtapasztalja a színdarabot a testhez kötve. Ez a lelked szempontjából nem "elvetemült" a dolog, hanem megtapasztalás. Ahogyan az élet összes kínja, a szeretet/szerelem/boldogság is az. A "jó" és "rossz" mindig nézőpont kérdése. Ami valakinek jó, a másiknak rossz. Erről szól ez a világ. Van egy olyan lélek is, ami azt választotta, hogy az áldozat legyen.

Miért játszanak az emberek olyan játékokkal itt a földön, ahol saját társaikat kell levadászni? Ugyanaz a válasz...

"Halála után mi történik a fent nevezett lélekkel, aki sok másik lélek borzasztó szenvedéseiért és haláláért felelős?"

Valószínűleg visszatér a tapasztalataival, mások is tanulhatnak belőle, az áldozat tapasztalataiból is és ha kell, esetleg megcserélik a szerepeket egy következő életben (karma, elengedés).

"ha valaki előző életében egy náci koncentrációs tábor tisztje volt, aki a lehető legkegyetlenebb és legembertelenebb kínzásokat hajtotta végre, esetleg egy kegyetlen diktátor, akinek a lelkén milliók élete szárad, az hogyan bűnhődik a tetteiért?"

Többnyire sehogy. Ha valaki ilyent tesz életében, akkor az adott életében úgy szocializálódott, hogy ezt látta helyesnek. Az addigi élettapasztalatai azt mutatták, hogy azt hitte, helyesen cselekedik. Nyugodt lelkiismerettel ölt meg milliókat.

Tudtad, hogy bizonyos bennszülött törzsek tagjaira kilövési engedélyt adtak ki, mivel bizonyítottnak látták, hogy nincs lelkük, csupán állatok? Itt ki lenne a felelős, aki meghúzta a ravaszt, mert azt mondták neki, hogy állatokat kell kilőnie, vagy az, aki közvetlenül nem ölt meg senkit, de kiadta az engedélyt?

Ha téged úgy nevelnének, hogy az emberiség egy betegség a Föld bolygó testén, és te egyetlen gombnyomással kiirthatod ezt a fertőzést (mint amikor belöttyinted a wc fertőtlenítőt a wc-be, hogy elpusztítsd a kellemetlen szagokat okozó baktériumokat), akkor simán megtennéd és milliárdnyi életet oltanál ki vele. Ettől te nem lennél abszolút értelemben véve gonosz. És nyilván a Földön is csak olyan lelkek lennének, akik ezt az "apokalipszist" meg szeretnék tapasztalni (tehát a terv része minden).

"Talán úgy, hogy következő életében egy nyomorult, megkínzott rabszolga, vagy egy cselekvésképtelen nyomorék, esetleg egy társadalomból kitaszított, száműzött emberként kell élnie az életét"

Nem KELL ilyen módon "vezekelnie" érte, mert a lelke nem tehető felelőssé a földi életében elkövetett tudatlanságért. Nem lenne igazságos! Az általad leírt állapotot bármelyik lélek megtapasztalhatja, ha azt szeretné. Nincs kényszer.

Azért azt vegyük figyelembe, hogy ezek az állítások kizárólag akkor helyesek, ha a lélek szempontjából nézed őket. A földi társadalmakban léteznek szabályok, törvények, amik a békés együttélés szükséges alappillérei és ha ezeket megszeged, akkor jogosan retorziókra számíthatsz (tehát a földön létezik a mások kárára elkövetett bűn fogalma).

Az én véleményem szerint, ha valaki elvetemült, gonosz indíttatásból árt egy másik élőlénynek, az nemes egyszerűséggel tudatlan, hiszen ha igaz a feljebb leírt logika, akkor mindennek egy a forrása, minden egy a teremtésben, ha mást bántasz, olyan mintha önmagadat bántanád.