Gondoltatok arra, milyen lehet meglatogatni az előző életed testének a sirjat?

23:47-es ugyanezeket élem át én is:) Nekem is azt mondták sokan,hogy tuti utazok álmomban.Volt olyan,hogy nyitottam ki a szemem és határozottan a gyerekkori szobámba voltam gyerekként aztán "kapcsolt az agyam" és rájöttem,hogy valami nem jó aztán nagyon nehezen magamhoz tértem.Térben és időben egy jó helyen.De vannak nekem is sebek ,foltok stb......

Érdekes annyira nagyon nem foglalkozom vele de tényleg furcsa.És jó lenne egy hozzáértő ember aki ezeket megfejtené:)

Én voltam már olyan embernél aki magyarázatot tudott adni pár kérdésemre. Pl. Miért érzem azt mintha anyám egy gyerek lenne én meg a felnőtt, pedig 32 évvel idősebb nálam! Én időseb lélek vagyok mint ő és azért születtem az ő gyermekének, hogy tanítsam őt. Valóban nagyon sokszor a tanácsomat kéri. :)

Egyébként én nem mennék ki a síromhoz, még akkor sem ha tudnám, hogy ki voltam előző életemben. Megborzadnék tőle! Persze kíváncsi vagyok, hogy ki lehettem előző életemben.

Szerintem fiú voltam, mert kiskoromban csak katonáztam, meg autókkal játszottam, sírtam ha babát kaptam. Ezenkívül nagyon fiús voltam kamaszkoromban is és a menstruációmat is nagyon nehezen tudtam elfogadni. 19 éves koromra kezdtem elfogadni, hogy én nő vagyok, nőként kell élnem.

21/L

Én hiszek benne és ha tudnám ki voltam megkeresném a síromat. Lehet, hogy Németországban éltem, mert nagyon szeretem.

21 lány

Én idén lettem 9.-es, és történelemórán valami nagyon érdekeset éltem át. Az ókori Görögországról tanultunk, pontosabban Athénról. Amúgy a tanárnőmet is nagyon szeretem, mert sokat tud, és jól tudja tálalni az anyagot. Amikor az első pár mondatot mondta Athénról, kirázott a hideg. Ahogy mesélt a tájról, magam előtt láttam. Az épületeket, az utakat, meg szekereket, amik tele voltak gyümölcsökkel. És annyira belemerültem, hogy... nah, ezt most nem tudom megfogalmazni teljesen, de mintha nem lennék a testemben, és mintha a város képe nemcsak a fejemben lenne, hanem mint egy életnagyságú kép előttem. Nagyon megszerettem Athént, és sokat gondoltam rá. Az ókori görög vallásnak is fanatikusa lettem, és ha rágondolok, mindig átérzem az akkori emberek elragadtatását. Legszivesebben emelnék egy oltárt Athénének.:) Meg amikor a csatákról volt szó, akkor is olyan harag volt bennem az ellenség iránt, hogy el se hittem. De az is különös volt, ahogy nézegettem az akkori épületek képeit, én nem romokként láttam magam előtt őket, hanem "teljes fényükben". Újnak és épnek, és lehunytam a szemem órán (szólt is a tanárnő hogy ne aludjak:D) és mintha az épület körül sétáltam volna. Láttam a fűszálakat az épület tövénél, meg árnyékokat... Nagyon izgalmas volt, mintha ott lettem volna.

Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék az ókori Athénra... Úgy érzem, valamelyik előző életemben ott éltem.

És én nem úgy rajongok Athén iránt, hogy "milyen érdekes" stb, hanem mintha a hazám lenne. Szerintem tényleg ókori athéni voltam.:)

Én is Németországgal vagyok így:))

Néha álmomban látom a kis utcákat ahogy sétálok bennük.Közben sajnos még soha nem jutottam el oda.(

ez érdekes,föleg ez az Athén-os sztorii

Nekem olyan álmaim voltak,hogy folyékonyan beszélek angolul,és emlékszem rá minden szóra,de reggel megmár mint egy halandzsa olyanvolt,nemértettem..

szerintem elözö életemben valami Amerikai lehettem,mert nagyon vágyok amerikába és rengetegszer álmodtam azt,képzeltem el mintha ott lennék,olyan volt mintha ismerném Brooklyn-t,teljesen,és úgy sétálgatnék ott,mint egy hazai...

meg

05-05 9.13 -nak üzenem;

én úgy hallottam hogy aki egyszer ember volt már nem születhet embernek,csak egyszer