Miért érzem folyton úgy, hogy a keresztlányomnak igazából az én gyermekemként kellett volna megszületnie?

hát jó a kislánynak, ha többet szeretik nagyon - tölts vele sok időt

szerintem az anyját azért nem kell "kitúrni"

*

"Létezhet, hogy igazából az ég nekünk szánta volna, csak valami úton-módon hiba csúszott a számításokba? "

Nem,ez nem létezhet! Az égben nem könyvelői számítások mennek. Az ember nem véletlenül születik oda és akkor amikor megszületik. Dolga van ott és akkor. Minden születéssel a szellem bukkan napvilágra, a végtelen lehetőségével. A nevelők feladata az, hogy ez neveljék=növeljék benne (a két szó etimológiailag összefügg) (tudjuk, vannak méltatlan és rossz emberek - akik ezt megakadályozzák, mert az ember akarata SZABAD! - és van hogy nem a jót választja, hanem a rosszat)

A buddhisták úgy mondják: az inkarnálódás előtt, "felülről" egy tudatos választás történik, hova "születik le" az ember. Ezt persze elfelejti, hogy miért - és egy életen át keresi az útját, keresi, hogy mi a dolga. Kevesen vannak, akik megtalálják ezt - ők a bódhiszattvák -a megvilágosult tanítók, aki visszajöttek tudatosan inkarnálódva, tanítani.

Mi pedig keressük, miért ide, miért ekkor és mi a teendőnk a világban.

"fiatal vagyok még, tehát szerintem nem a gyerek utáni vágyból adódik"

- dehogynem, nem öregek szoktak vágyakozni gyerek után...

~12 éves kortól még a fizikai test is jelzi: vágyakozik az utód után. Persze sok mindentől függ, hogy mikor gondolja tudatosan is a nő (és a férfi is), hogy most lenne jó, ha gyermek születik, a megfelelő társ, a tanulmányok, a körülmények. Remélem tudtam segíteni, ha valami nem érthető szívesen válaszolok, ha tudok.

Amíg nem volt saját gyermekem, én is jobban tudtam ragaszkodni másokéhoz. Aztán onnantól, hogy lett sajátom, el sem tudnék képzelni más gyermeket az életemben. Ez egy ilyen műfaj...

Spirituálisan pedig: a lélek választja ki a családját, mindenki olyan szülőket választ, akik leginkább szolgálják a lelki fejlődését. A lelkek pedig sokszor nem az "ideálisat" választják, mert a problémákból lehet leginkább tanulni, fejlődni.