Ki talalta ezt ki hogy az ongyilkosok a pokolra kerulnek meg hogy ujjaszuletnek de sokkal rosszabb allapotban?

Az egyház, de szerintem f_szság az egész.

Abból a szempontból szívás, hogy ha valaki öngyilkos lesz, annak újra át kell élnie azt az életet, amiben meghalt.

Mivel a léleknek nem sikerült megszereznie azt a tapasztalást, amire szüksége lett volna.

18-nak:

- Igazából te nem érted én mire akartam utalni. Szerintem nincs eredendő bűn. Vannak jó és rossz dolgok, de mindezek relatívak, nézőpont és személyfüggők is egyben. Az már csak körítés, hogy milyen célból történik, hisz az is relatív, valakinek jó valakinek nem. Szerintem senkinek sincs joga elvenni a másik életét. Pont. A további "mi van ha" szójáték már csak magyarázkodás a tetteid miatt. Ha lelövöd azt aki lelőtte az apád akkor mégis mennyivel vagy te jobb tőle? Semmivel. Ezt a logikát követve téged is agyon kellene lőni, nem pedig kitüntetni az egyszemélyes hőstetted miatt, ami elvileg csak szerinted fair, mások a bíróságon már nem ezt fogják mondani. Látod erről beszéltem, relatív kinek mi a jó és rossz. Viszont egyszemélyes bírósági ítéletet és egyben kivégző osztagot játszani már más tészta. Szal szerintem nem, nem helyes valakit megölni azért, hogy a másik élhessen. Mennyivel van másnak több joga élni, mint neked? Látod mennyivel másképp fest a dolog ha így fogalmazzuk meg? Ráadásul az ilyen hirtelen jött ötletektől vezérelt "majd én rendet rakok" dolgok se nem átgondoltak, sem pedig nem pártatlanok.

De remélhetőleg az, aki eredendő bűnről beszélt is hagy majd egy kis magyarázatot, végül is nem is én találtam ki ezt a butaságot.

21-nek:

- Miért kellene ugyan azt az életet leélnie újra? Itt a tanulás nem úgy megy, mint az iskolákban, hogy ebben az évben(életben) ezt az anyagot kell bevágni, de ha közben elhasalsz kezdheted elölről az egészet. Amit már megtanultál, megtapasztaltál az már a tiéd, miért kellene újra megtapasztalni ugyan azt? Ennek mi értelme lenne? Nem logikusabb egy új, teljesen más életet elkezdeni a már megtanult ismeretekre alapozva ahelyett, hogy nyomnánk egy RESET gombot? Komolyan mondom, logikus gondolkodással találkozni a mai időkben nagy kincs! Nem tudom, hogy ez emberi lustaság, vagy a népbutítás része, de nem is kellene csodálkozom azon, hogy miért van ennyi ellentmondás a világban, mégsem veszi őket észre senki, hisz manapság gondolkodni már luxus.

22-nek:

- Nem tudom tisztában vagy e azzal, hogy mi halhatatlanok vagyunk mindannyian, csak a testünk halandó, múlandó, mi nem. Ezért nem értem miféle mókuskerékről beszélsz. A fejlődés nem egy önmagába visszacsatolódó folyamat, hanem folyamatosan növekvő tendenciát mutat, parabola. A mókuskerék max a jelenlegi életed lehet, de abból előbb vagy utóbb úgyis kikerülsz, ha nem önmagad által, majd természetes úton. Nem véletlenül van ez így kitalálva, a halál a stagnálás beállását hivatott elkerülni. Ha nem halnál meg, nem lenne újabb személyiséged, a fejlődés egy idő után olyan rohamosan csökkenne, hogy szinte mérhető sem lenne a változás egy idő után, annyira a szokásaid rabjává válnál. Egyszerűen képtelen lennél új dolgokat megismerni, megtanulni, mert a már kialakult személyiséged képtelen lenne olyan dinamikusan változni, mint ahogy a dolgok manapság változnak. Nem kellene sok, pár száz év alatt ki kérgesedne a személyiséged és azon már ha akarnál sem tudnál változtatni.

"Nem tudom tisztában vagy e azzal, hogy mi halhatatlanok vagyunk mindannyian, csak a testünk halandó, múlandó, mi nem. Ezért nem értem miféle mókuskerékről beszélsz."

A lélek lehet nem szeretné folytatni a parabolát akkor úgy mondom. Csak elgondolkodtam, hogy aki itt az öngyilkosságot választja, mekkora csalódás lesz neki, ha máshol, más formában is, de folytatnia kell azt aminek a súlyát már egyszer elhatározta, hogy nem bírja, leteszi. Erre ott találja magát valahol egy másik létben, ahol vár rá a további szenvedés, amit valaki fejlődésnek/szenvedés útja. Ezt van e lehetőség megszakítani és az örök megsemmisülést választani helyette.

24-nek:

- Értem mire gondolsz, csak azt nem miért akarná bárki is teljesen megsemmisülni, ha a bajok elmúltak? A gondok a földi léttel együtt elillannak, hisz csak addig volt anyagi vagy egyéb más gondod míg testben éltél. Azután már nem számítanak az anyagi javak sőt, azzal is tisztában leszel, hogy nem veszítettél el senkit és nem is fogsz,akkor mégis milyen problémáid lehetnek? Miért akarnál véglegesen megszűnni? Egyszerűen nem értem a gondolatmeneted.

Minden ember azért született a Földre, hogy megélje a boldogságot, a jót. Azért születtünk, hogy örömet adjunk és kapjunk. Ennyi a feladatunk. Nem a gonosz energiák megélése, nem a pusztítás.

Azzal, hogy valaki öngyilkos lesz, szabad akaratából véget vet feladatának. Szabad akaratából ellent mond a teremtőjének. Ha nem lenne az ember gyenge, beteljesíthetné a feladatát (lehet, hogy ez a feladat pl. egy autóbalesetben nyilvánul meg) és akkor távozik, amikor megtanulta mindazt, amit kellett (pl. numerológiában teljesen nyilvánvalóan kiszámítható, kinek milyen gyengeségei és erősségei vannak, mit kell tanulnia és tovább adnia).

Részben megvetem az öngyilkos embereket, részben megértem őket. Azért vetem meg ezt a döntést, mert neki feladata lenne a világban, csak szellemileg rohadt gyenge és önsajnáló. Azért értem meg őket, mert saját szabad akaratuk. Azonban addig fog újra és újra leszületni, míg a szellem nem tanult meg mindent.

Bár, aki ebben nem hisz, attól felesleges bármi ilyet is elvárni, hogy higgyen. Majd rájön magától, tragédiák árán.

ma 09:01

Az utóbbi hozzászóló álláspontja szerintem elterjedtebb, mint az amit te hiszel, hogy a halállal elmúlnak a megpróbáltatások is. Hogy ha valaki meghal, pl öngyilkos lesz, akkor azzal nem szűnik meg az a szenvedés ami miatt így döntött. Nem valami jó vár rá, hanem ahogy írja az előző vissza kell akkor jönni, újra kezdeni, vagy ha nem itt akkor valahol máshol más problémákkal küzdeni, tovább gyötrődni. Szerintem nagyon is elképzelhető, hogy valaki arra jusson, köszönöm én inkább a továbbiakat kihagyom, nem akarok létezni inkább. Végül is aki itt öngyilkos lesz pontosan ezt a döntést hozza meg, úgy gondolják ezzel mindennek vége. Nagyon nagy csalódás lehet, ha azzal szembesül, hogy lehet csak egy életet vagy életformát vált, de tovább folytatódnak a megpróbáltatásai a léleknek. Persze most nem azt várom tőled, hogy ezekre tudd a választ, nyilvánvalóan ezek hitbéli dolgok, ki ezt hiszi ki egy másik verziót.

Alexancsi-nak:

"Minden ember azért született a Földre, hogy megélje a boldogságot, a jót. Azért születtünk, hogy örömet adjunk és kapjunk. Ennyi a feladatunk."

- Ezt az elképzelést mivel tudod alátámasztani? Én azt, hogy tanulni vagyunk it azzal, amit ha körülnézel a világban láthatsz te magad is. Nem csak az ember maga, de ezáltal a társadalom is folyamatosan fejlődik. És itt most nem csak a tudomány fejlődésére, hanem a szocializálódás, szellemi, mentális fejlődésre is gondolok, de mivel az egyik hozza magával a másikat, így elkerülhetetlenül fejlődik minden együtt.

A boldogság és jó megélése csak másodlagos lehet, és annak függvénye, hogy hogyan éljük az életünket. Nem élhetsz boldogságban, ha nem követed a társadalom által diktált fejlődést és kívülállóként önmagadra maradsz. A másodlagosságot pedig úgy értem, hogy a cselekedeteid és eredményeid által lehetsz csak boldog, a semmittevéstől aligha. S bármely tevékenység sokszori ismétlése elkerülhetetlenül ügyességet hoz magával ami csakis fejlődésből fakadhat. Tegyük fel, ha elkezdesz rajzolni és hónapok múlva sincs látható fejlődés, beleunsz és abbahagyod. A fejlődés elkerülhetetlen szerves része az életnek, ezért mondom, hogy szerintem ez az oka az ittlétünknek. Egyszerű logika.

Egyébként kíváncsi lennék miért is lenne jó nekünk csupán a boldogságot és jót megélni? Mi hasznuk származik belőle? Mert a fejlődésből sok minden, egyes érzések átélése pedig csak pillanatnyi öröm, hamar elillan. Ugye hallottad már a mondást: a tudás hatalom. Ha bölcs vagy, nem tud senki megvezetni és akár olyan munkád is lehet amiben egész életedben örömöd lelheted. Látod, én nem vetem meg azt, hogy boldogságra szükség van, csak én tisztában vagyok azzal, hogy az érzés múlandó, viszont az érzést kiváltó cselekvéshez fejlődni kell, így a sorrend egészen más, mint ahogy te gondolod. Már csak azért is, mert az ember legtöbbször (s most engedd meg hogy tőled idézzek) " Majd rájön magától, tragédiák árán." a hibáiból tanul. Szóval kétlem, hogy csak a boldogság megélése lenne a földi lét célja, hisz abból nem sok hasznunk származna.

"Ha nem lenne az ember gyenge, beteljesíthetné a feladatát"

- Szerintem ebbe ne menjünk bele, hogy mi kívülállóként akarjuk megítéljük, valaki képes e megcsinálni valamit vagy sem.

"Azért vetem meg ezt a döntést, mert neki feladata lenne a világban, csak szellemileg rohadt gyenge és önsajnáló."

- Halvány lila gőzöd sincs mit beszélsz, nyilván azért, mert távolról sem ismered még csak a depresszió legcsekélyebb formáját sem. Szerintem az után alkoss valamiről véleményt, ha már volt közöd hozzá...

EZ

" Azonban addig fog újra és újra leszületni, míg a szellem nem tanult meg mindent."

SZEMBEN ÁLL EZZEL:

"Minden ember azért született a Földre, hogy megélje a boldogságot, a jót."

- Most akkor melyik?

"Bár, aki ebben nem hisz, attól felesleges bármi ilyet is elvárni, hogy higgyen. Majd rájön magától, tragédiák árán."

- Milyen kárörvendő vagy. Szóval te is tragédiák árán fogod csak megérteni, hogy nem az boldogság és jó megélése miatt vagyunk itt?

---------- :) :) -------- :) :) --------

27-nek:

"Alexancsi-nak:

"Minden ember azért született a Földre, hogy megélje a boldogságot, a jót. Azért születtünk, hogy örömet adjunk és kapjunk. Ennyi a feladatunk."

- Ezt az elképzelést mivel tudod alátámasztani? Én azt, hogy tanulni vagyunk it azzal, amit ha körülnézel a világban láthatsz te magad is. Nem csak az ember maga, de ezáltal a társadalom is folyamatosan fejlődik. És itt most nem csak a tudomány fejlődésére, hanem a szocializálódás, szellemi, mentális fejlődésre is gondolok, de mivel az egyik hozza magával a másikat, így elkerülhetetlenül fejlődik minden együtt.

A boldogság és jó megélése csak másodlagos lehet, és annak függvénye, hogy hogyan éljük az életünket. Nem élhetsz boldogságban, ha nem követed a társadalom által diktált fejlődést és kívülállóként önmagadra maradsz. A másodlagosságot pedig úgy értem, hogy a cselekedeteid és eredményeid által lehetsz csak boldog, a semmittevéstől aligha. S bármely tevékenység sokszori ismétlése elkerülhetetlenül ügyességet hoz magával ami csakis fejlődésből fakadhat. Tegyük fel, ha elkezdesz rajzolni és hónapok múlva sincs látható fejlődés, beleunsz és abbahagyod. A fejlődés elkerülhetetlen szerves része az életnek, ezért mondom, hogy szerintem ez az oka az ittlétünknek. Egyszerű logika.

Egyébként kíváncsi lennék miért is lenne jó nekünk csupán a boldogságot és jót megélni? Mi hasznuk származik belőle? Mert a fejlődésből sok minden, egyes érzések átélése pedig csak pillanatnyi öröm, hamar elillan. Ugye hallottad már a mondást: a tudás hatalom. Ha bölcs vagy, nem tud senki megvezetni és akár olyan munkád is lehet amiben egész életedben örömöd lelheted. Látod, én nem vetem meg azt, hogy boldogságra szükség van, csak én tisztában vagyok azzal, hogy az érzés múlandó, viszont az érzést kiváltó cselekvéshez fejlődni kell, így a sorrend egészen más, mint ahogy te gondolod. Már csak azért is, mert az ember legtöbbször (s most engedd meg hogy tőled idézzek) " Majd rájön magától, tragédiák árán." a hibáiból tanul. Szóval kétlem, hogy csak a boldogság megélése lenne a földi lét célja, hisz abból nem sok hasznunk származna.

"Ha nem lenne az ember gyenge, beteljesíthetné a feladatát"

- Szerintem ebbe ne menjünk bele, hogy mi kívülállóként akarjuk megítéljük, valaki képes e megcsinálni valamit vagy sem.

"Azért vetem meg ezt a döntést, mert neki feladata lenne a világban, csak szellemileg rohadt gyenge és önsajnáló."

- Halvány lila gőzöd sincs mit beszélsz, nyilván azért, mert távolról sem ismered még csak a depresszió legcsekélyebb formáját sem. Szerintem az után alkoss valamiről véleményt, ha már volt közöd hozzá...

EZ

" Azonban addig fog újra és újra leszületni, míg a szellem nem tanult meg mindent."

SZEMBEN ÁLL EZZEL:

"Minden ember azért született a Földre, hogy megélje a boldogságot, a jót."

- Most akkor melyik?

"Bár, aki ebben nem hisz, attól felesleges bármi ilyet is elvárni, hogy higgyen. Majd rájön magától, tragédiák árán."

- Milyen kárörvendő vagy. Szóval te is tragédiák árán fogod csak megérteni, hogy nem az boldogság és jó megélése miatt vagyunk itt?

---------- :) :) -------- :) :) --------

27-nek:

"Az utóbbi hozzászóló álláspontja szerintem elterjedtebb, mint az amit te hiszel, hogy a halállal elmúlnak a megpróbáltatások is."

- Lényegtelen melyik az elterjedtebb, a lényeg az, melyik igaz. A kételyeim a másik elméletet illetően pedig a 26-os kommentben olvashatod. Nyugodtan reagálj rá.

"Hogy ha valaki meghal, pl öngyilkos lesz, akkor azzal nem szűnik meg az a szenvedés ami miatt így döntött."

- Miért is nem? Mondjuk meghal az apád, ha már ez volt a korábbi példa és halálod után rájössz, hogy igazából el sem veszítetted. De mondj te egy példát amit szerinted még a halál sem old fel.

"Nem valami jó vár rá, hanem ahogy írja az előző vissza kell akkor jönni, újra kezdeni, vagy ha nem itt akkor valahol máshol más problémákkal küzdeni, tovább gyötrődni."

- Hát el kell, hogy keserítselek, az élet nem habos torta és halálod után nem felhőkön úszkálsz majd szörpöt szűrcsölve naphosszat. Ez egy tévképzet ami ráadásul ellent is mond az itt(Földön, de akár az univerzumban)) megfigyelhető tevékenységeknek. A fejlődés folyamatos, nem csak az evolúció általi élőlények közt, hanem hegyek emelkednek ki földből, csillagok és galaxisok születnek. A változás megállíthatatlanul meg végbe a világon mindenhol, semmi sem stagnál, semmi sem mozdulatlan. A dekonstrukció ugyan úgy lételeme a világnak, hisz ezekből születnek meg az új dolgok. Miből gondoltad mégis, hogy a teremtő aki megalkotta ezt a világegyetemet és mozgást vitt bele, majd azt várja tőled, hogy 60-70 évig próbálj jó lenni és ha sikerül, az örökkévalóságig lóbálhatod a lábad és semmit sem kell majd csinálnod? Ezt az égvilágon semmi sem támasztja alá, hihet benne az Föld lakosságának 90%-a is, akkor sem lesz igaz, mert a tények egész mást mutatnak.

"Persze most nem azt várom tőled, hogy ezekre tudd a választ, nyilvánvalóan ezek hitbéli dolgok, ki ezt hiszi ki egy másik verziót."

- Ez nagyon rendes tőled, csak tudod én nem hiszek olyan dolgokban amit valahol valaki mondott. Azt mondom, győződj meg róla te magad is, melyik a logikusabb: A boldogság hajhászása, ami csak egy pillanatig tart vagy valami maradandóbbé, ami által elérheted a huzamosabb ideig tartó boldogságot. Igaz is, még 2 dolgot szeretnék megemlíteni. Ahhoz hogy boldog legyél mi szükséges? Valakinek pénz, valakinek siker, van akinek pedig elismerés. Mindezekért meg kell küzdeni, ráadásul fejlődés nélkül ez elkerülhetetlen.

A másik pedig a pillanatnyi boldogság hajhászását tudod, hogy nevezik? Függőség. A függők pont ezt teszik, legyen bármi amit csinálnak, csak a pillanatért élnek és keresik a következő alkalmat mikor tehetik meg újra.

A boldogság lehet eszköz, mely az életet mozgásban tartja, de a cél mindenképp az amit elérsz vele, ez pedig a fejlődés.

23-as válaszadónak.

Megszület egy ember, testet ölt.

A lélek tudatosan, szabad akaratából dönt, hogy mit kell megtapasztalnia és azt hogyan.

Ha valaki öngyilkos lesz, akkor annak valami nyomós oka van.

Lelkileg megtör az az ember, aki ilyenre szánja magát.

Logika: Tehát nem sikerült megtapasztalnia azt, amit megszeretett volna.

Igen, az sem hülyeség amit te mondsz.

De, ha bele gondolsz, minden élet a tapasztalásról/fejlődésről szól, ha te valahol kudarcat vallasz, akkor felállsz és újra neki esel.

Vagy csak én követem ezt az "elvet"?