Ha meghalunk akkor tényleg találkozunk elhunyt szeretteinkkel, barátainkkal, vagy ők már leszülettek újra?

"igen, találkozunk. de nem a vén tatával, mert odaát megfiatalatja a képét. A furcsa hogy hiába láttad tatád csak 95 évesen, fel fogod ismerni a 25 éves kori valóját is."

Te túl sokat nézted a Jedi visszatér ténylegalegutolsómostmár verzióját. Hayden Christensen hülyén nézett ki a vén kripli helyett, főleg hogy a másik két kriptaszökevény megmaradt vénnek. Tiszta ellentmondás, ahogy a hozzászólásod is.

"Kérdező: én nem veszekednék ha ez az agyhalott nem szólna állandóan be nekem... nem bírja elviselni az igazságot!"

Te meg azt nem bírod elviselni, hogy más másként látja a világot :) Tolerancia és nyugalom.

Én sem hiszem, hogy lenne bármi egyéb is a halálom után, ami hozzám (a jelenlegi énemhez) köthető, tehát se Mennyország, se újraleszületés, se más egyéb ilyesmi dolog. Egyszerűen a testünket alkotó atomok visszatérnek a természet és a világegyetem örök körforgásába, hogy aztán majd később más szerepet kapjanak egy más élőlényben vagy bármiben, ami csak létre fog jönni belőlük. De ez is csak hit (illetve nem, ez tény, a hit az, hogy nem vár semmiféle Mennyország halálom után), mert bizonyíték nincs rá, mint ahogyan cáfolat sincs az ellenkezőjére. De ez az én személyes hitem, ettől még nem szólom le és nem titulálom álomvilágban élőnek azokat, akik hisznek ezekben a dolgokban.

Európában többnyire már vallásszabadság van, és jó, hogy ez működik, és tolerálni tudjuk a más vallások tanításait. Most már csak a hitszabadságot kellene megérteni és elfogadni, mindenkinek szíve-joga, hogy miben hisz vagy miben nem. Ez még azért elég gyermekcipőben jár, de hiszem, hogy hasonlóan a vallásszabadsághoz, a hitszabadság is egyszer hasonló elfogadásra fog lelni az emberek között. Remélem, hogy még az én időmben.