A karma szempontjából van olyan, hogy valaki egész életére magányra van ítélve?

Lehetséges, hogy előző életemben olyan dolgokat követtem el, ami miatt most el kell viselnem egész életemen át a magányt?

Pontosabban azt a fajta magányt, hogy sosem lesz párkapcsolatom.

Barátokat ezzel szemben nagyon könnyen találok, sok igazi, jó barátom van.

Azért nem értem, hogy mi lehet velem, mert sosem kellett igazán megdolgoznom semmiért, beleszülettem a jóba: van szerető családom, van pénzem, van eszem, tulajdonképpen mindenem megvan, és úgy érzem, hogy bármit el tudok érni, jó életem van. De szerelmet még sosem tapasztaltam meg, és az eddigi próbálkozásaimat sorba véve olyan, mintha az élet maga tiltana el tőle. Egyszerűen nem találkozom a megfelelő partnerrel, hiába keresem égen-földön.

Vagy ha még nem jött el az idő, miért nem? Mi alapján dől el, hogy mikor jön el?