Hol van ilyenkor a karma?

Mert többször élünk?

Honnan tudhatom hogy ki voltam előző életemben?

A karma a következő életed a mostani életed szerint fogja kialakítani.

De a karma viszont téged is figyel, ha itt járunk, mivel te a férjed vesztét akarod, és mintha parancsolnád a karmának, hogy:

Ő rosszat tett velem, akkor te is tegyél vele rosszat, kapja vissza, amit én!

A karma válasza:

Azért sem!

Ne akarj neki rosszat, hagyd, hogy hadd éljen, és élj te is.

Ott van neked a gyerek, tudom. De menj el barátnőiddel valahova egy hétvégén, a gyereket pedig vidd el a nagyszülőkhöz addig. Szerintem nem fognak nemet mondani.

Ha elég idős (17-18 éves), akkor már otthon is hagyhatod biztosra. :)

Egyezzünk meg abban, hogy ez nem támaszként van leírva. Nem azért van, hogy támaszt nyújtson.

Ezt most itt szögezzük le, mert tényleg nagyon sokszor látom itt írva, hogy támaszként van Isten is, támaszként van ez is stb.

Az ilyen dolgok olyanoknak támasz, akik nem tapasztalták még meg, vagy nem volt valamilyen élményük a spiritualizmussal kapcsolatban. Akinek volt tapasztalata, az tudja, hogy mi ez, és nem támaszként tekint rá, hanem inkább kíváncsivá teszi, és keresi a válaszokat, hogy mi is ez, hogy működik stb., és van amikor meg is találja.

Butaság, hogy támaszként nézünk rá. Lehet, hogy néha megnyugtatunk vele egy-két embert, de ez nem azt jelenti, hogy akkor mindenki támaszként tekint rá (aki igen, az igen).

A lényeg, hogy nem szeretném, ha támaszként említenék ezeket a dolgokat, mert számomra sértő, hogy ennyire lenézitek mindezt, és vele együtt engem és másokat is, akik ezt gyakorolják.

>lenézitek mindezt, és vele együtt engem és másokat is, akik ezt gyakorolják.

A lenézés szánalommal is keveredik, mert tudom, hogy a legtöbben nem tehettek róla, csak valamiért képtelenek vagytok logikusan gondolkodni.

Ha valaki morális támaszként használja a karmát, az puszta gyengeség. Ha valaki egy csomó időt fektet bele, és nem veszi észre, hogy mennyire ordítóan alaptalan rendszer, az nem csak gyengeség, hanem súlyos elvakultság is.

Ahhoz, hogy megismerd ezt a rendszert, ahhoz a dolgok mélyére kell ásnod, és neked is tudomásodnak kell lennie a dolgokról. Másképp, hogy állíthatsz bármit is erről az egészről?

A karma egy rendszerhez tartozik, és nem különálló.

Pont, hogy logikus.

Azt mondod, hogy nem az. De mitől nem az? Mi az, ami nem logikus benne számodra? Mi az, ami miatt azt tudod mondani rá, hogy alaptalan rendszer?

#8: ehhez egyáltalán nem kell a mélyére ásni, már sokkal előbb, a legelején bukik minden.

Egyszerűen fogalmazva ott bukik meg az egész, hogy az egész rendszer cáfolhatatlan feltételezésre épül, ezért nem is bizonyítható. Ha elfogadod ezt a feltételezést (a karma létét alapvető működését), akkor persze már könnyű logikus rendszert építeni köré. De az már nem számít.

Aki kritikusan gondolkodik, az tudja, hogy a karmát nincs értelme komolyan venni, mert:

- cáfolhatatlan, bizonyíthatatlan

- nincs rá szükség az ok-okozati viszonyok teljes magyarázatához

- implauzibilis

- nincs mögötte (logikus, értékelhető) feltételezett hatásmechanizmus

- nem kimutatható (korrekt tesztek segítségével, az egyéni beszámolókról a következő pontban)

- az egyéni tapasztalások egy nagyon egyszerű pszichológiai jelenséggel magyarázhatók (megerősítési torzítás)

- egybevág az ember azon törekvésével, hogy ott is értelmet, összefüggést vagy célt keressen, ahol egyébként nincs

De a lényeg az elején van. Mihelyt rájössz, hogy mekkora hiba az alapvető feltételezés, darabjaira hullik az egész.