"A lelkitárs azért az, h megtanítsa nekünk mi a szenvedés. Utána valamilyen módon visszatalál hozzánk és megint eltávolodik, h tanítson. "Mit gondoltok? Nem ugy értem, hogy csak ilyen lehet egy lelkitárs, hanem lehet-e ilyen is?

# 1 Eléggé kérdéses, hogy miért vesztette el azt az embert, és ha elvesztette, akkor miért kellene megfelelni-e neki?

Bár mindenkinek mást mond a "lelkitárs" fogalom, én pl. a legkevésbé sem gondolom azt, hogy lelkitársam volna egy olyan ember, akitől szenvedek. A kapcsolatokból származó igazi szenvedéseim mindig valami értelmetlen, embertelen viselkedésből fakadnak, amit a másik féltől kaptam. A pozitív emberek jobb hatással vannak a változásaimra.

Egy igazi lelkitárs nyugodtan és emberien elmondhatja nekem, ha valami zavarja őt bennem, és változtatok rajta, VISZONT ha nekem az öszintesége szenvedést okoz, akkor nem a barátom miatt vagyok szenvedésre kárhoztatva, hanem a saját jellemem miatt, ezért kell eltávolodnia tőlem, ha én képtelen vagyok megérteni őt.

Nem a lelkitárs "tanítja" meg hogy mi a szenvedés, ez csak egy olyan érzés, amit mi tapasztalunk a tőle függetlenül.

Inkább az jellemző, hogy a legtöbb emberben meglelem a lelkitársam, de a legkevésbé azokban, akik miatt szenvedek, viszont ezekkel is kikellene békülni valahogyan, a szenvedés vagy ellenszenv elkerüléséért.