Hiszel a karmában?

nem hiszek ebben mert marhaság,és inkább nevetséges teória :D

amúgy kicsit is ismernéd a valóságot,mondjuk háborúkat vagy csak neten olvasott pár sztorit tudnád hogy a karma a legnagyobb butaság.

azt szeretem az életben hogy lesz***rja ki miben hisz attól még olyan milyen :,D! nem kap vissza senki semmit

az életben történnek jó és rossz dolgok az emberekkel

és ebbe belemagyarázzák egyesek hogy ez a karma......

sokszor a legaljasabb legkegyetlenebb emberek viszik a legtöbbre és leszarják karmát :,D

ha igazságot akarsz tedd meg magad!

utolsó, túl sok filmet nézel :)

"There's no fate but what we make for ourselves." :D

Az életeken átívelő karmában hiszek. Tehát nem feltétlenül kapja vissza mindenki éppen a mostani életében azt, amit tett másokkal, de előbb-utóbb visszakapja... És ez sokkal bonyolultabb annál, semmint hogy egy mérlegként képzeljük el ezt az egészet, ahol mindkét oldalra ugyanannyi jó és rossz kerül. Ugyanis valóban tanulni vagyunk itt, ez a legfőbb feladatunk, és ha mindig, minden jót vagy rosszat azonnal visszakapnánk, azzal éppen azokat a momentumokat veszítenénk el az életünkből, amik által a legtöbbet tudunk fejlődni.

Amikor azt látom, hogy az élet igazságtalanul jól bánik az olyanokkal, akik önzőek, és törtetőek, olyankor arra gondolok, hogy a fizikai javak valójában nem boldogságot, hanem felesleges dolgokhoz való ragaszkodást szülnek. Lehet neked bármennyi csillogó műanyag mütyüröd, egyik sem fogja pótolni az igazán jó érzéseket, amelyeket talán éppen egy olyan világban tudsz csak megtapasztalni, amely szegényes, és beteg. Az egymás segítése, az önzetlenség, a kis hétköznapi csodák többnyire messzire elkerülik a luxus birodalmát. És különben is, mivel tragédiák nélkül nincsen emberi élet, így általában a gazdag ember is cipeli a maga terheit, néha sokkal nagyobbakat, mint a szegény... (Gondolok itt pl. egy nagyon beteg gyerekre, vagy a tényre, hogy egyáltalán nem lehet gyereke, vagy a magányra, a rossz, családi háttérre, a szeretettelen környezetre, stb.)

Ha valaki fájdalmat okoz nekem, én nem feltétlenül arra gondolok, hogy "úgyis vissza fogja majd kapni". A karma nem a bosszúról szól. A karma a tanulás, a megtapasztalás eszköze. Mert általában az egónk az adott pillanatban nem engedi átélni, elképzelni, hogy milyen érzéseket okozunk a másiknak akkor, amikor fájdalmat okozunk neki. Ezért "kapjuk" a karma által a saját megtapasztalás lehetőségét. Bármilyen hihetetlen, de ez is a mi fejlődésünk érdekében van. :)

A pozitív dolgok is visszajönnek, néha csak azért, hogy mintegy "jutalomként" átélhessük általa a szeretet és a boldogság érzését. Persze ez is hozzájárul a fejlődésünkhöz, hiszen ezáltal jelzést kapunk arról, hogy jó úton járunk.

Egy tombolán nyert autó nem feltétlenül karmikus jutalom. Se a gazdagság nem az. De lehet például karmikus jutalom egy csomag torta azért, mert törődtünk egy másik emberrel... Ahogy itt is látszik:

[link]

Reménykedem benne, hogy nincs karma és a világunk tényleg csak mechanikus. Nem azért, mert rosszakat tettem volna, épp fordítva: az egész életem egy büntetés. Viszont azt még sokkal undorítóbbnak találnám, ha szándékosan törlik az emlékezetünket a két élet között és utána büntetnek. Abból nem lehet tanulni. Marhaság az egész.

Amit szeretnék az az életen belüli karma és az instant karma pozitív és negatív dolgokban is. Azt hiszem sok ismerősömet látnám csúnyán szenvedni. És ha én csak a felét visszakapnám annak, amit már másoknak megtettem, akkor boldog lennék.

Számomra az bizonyított, hogy se instant, se életen belüli karma nincs.