Miért nem emlékszünk az előző életre alapból, ha hipnózissal vagy álom formájában bármikor megtudhatjuk?

**k képesek elvinni előző életeidbe, csakhogy semmi értelme, mert csak mint különálló filmkockákat látsz. Azért nem emlékezünk, mert nem bírnánk elviselni.

Tudatalattiban is vannak eltárolva olyan dolgok, amikkel nem akarsz szembe nézni, mert nem tudod feldolgozni. Ilyen a születésed pillanata, de lehet magzatkori trauma is

Én úgy tudom, és általánosságban is az az elfogadott, hogy egy életünk van.

Biztos megdönthetetlen bizonyítékot találtak ennek megcáfolására, kíváncsian várom, mikor mutatják be a közvéleménynek. Értesítsetek, ha van valami.

adalmár-nak adok igazat.

Írjál még!

Leginkább azért nem emlékszünk az előző életeinkre, mert - mint azt a 12. hozzászóló már megfogalmazta - nem bírnánk elviselni, és nem segítene, hanem akadályozna minket abban, hogy a mostani életünket éljük, abban megfelelően helytálljunk, a mostani kihívásainkkal megbirkózzunk, az erre az életre vállalt feladatainkkal foglalkozzunk és azokat lehetőleg megoldjuk.

Ha van kedved, gondold végig a saját élettapasztalatod alapján, hogy hány olyan embert ismersz, aki tud úgy élni, hogy nem köti le a figyelmének, energiáinak egy jelentős részét az, hogy a múlton rágódik, olyan dolgokon pörögnek a gondolatai, olyan miatt szomorú, megkeseredett, tehetetlen, csalódott, dühös, frusztrált stb., amiken már nem lehet változtatni - legyenek azok utólag rossznak bizonyult döntések, "mi lett volna, ha ..." típusú kérdések, őt és a szeretteit ért veszteségek, emberi tragédiák, vagy olyan dolgok, amiket nem, vagy nehezen tud megbocsátani másoknak, vagy gyakran éppen saját magának.

És akkor képzeld el ugyanezt rengeteg előző élet traumáival, összes testi-lelki fájdalmával megsokszorozva, és gondolj bele, hogy hogyan lehetne ép ésszel és ép lélekkel megélni, kibírni és feldolgozni, hogy ha - tegyük fel a gondolatmenet kedvéért, hogy annak ellenére, hogy te, és sokan mások nem hisznek benne, - létezik előző élet, ha emlékeznél minden egyes olyan eseményre a korábbi életeidből, amikor téged ért valami komoly fizikai vagy lelki trauma, vagy - amivel még ennél is sokkal nehezebb szembesülni - te ártottál másoknak tudatosan valami módon, te tettél kegyetlen dolgokat, és te magad követtél el olyan tetteket, amiket a mostani életedben, a jelenlegi tudatossági szinteden mélységesen elítélsz, vagy amiért most elítélsz másokat.

Felnőttként sem tudnánk mindennek az érzelmi terhével együtt élni, nemhogy gyerekként úgy létezni, ha mindezt hoznánk magunkkal tudatos szinten.

Az, hogy ezeket az emlékeket, vagy akár csak egy töredéküket "hipnózissal vagy álom formájában bármikor megtudhatjuk", azt azért erős túlzásnak tartom.

Valóban létezik olyan, hogy előző életekben megélt dolgok emléke feljöhet spontán, álom formájában, de ez egyrészt nem gyakori, másrészt még mindig sokkal kíméletesebb, mintha egyszerűen úgy emlékeznél rájuk (ráadásul az összesre), mint a jelenlegi életed eddigi eseményeire, mert a tudatalattid ilyenkor annyit mutat meg ezekből, amit - még ha meg is visel érzelmileg - el tudsz viselni, és fel tudsz dolgozni, függetlenül attól, hogy te hogyan értelmezed őket - álomnak, rémálomnak, korábbi film- és olvasmányélményekből táplálkozó fantáziának, vagy egy előző élet emléktöredékeinek.

Egy pszichológus vagy pszichiáter nem visz valakit hipnózisba azért, mert az illető kíváncsi arra, hogy létezik-e előző élet, és ettől vár erre nézve valamifajta bizonyítékot, vagy mert tudni szeretné, hogy ki volt, mi volt és mit csinált egy előző életben. Ha egy szakember regressziós hipnózisba visz valakit, akkor terápiás céllal teszi, és nem "csak úgy" visszaviszi valamelyik előző életébe, hanem egy jelen életbeli probléma un. gyökér okát keresik ilyenkor, legyen az valami fóbiás félelem, függőség, kényszerbetegség, feltárható szervi ok nélküli pszichoszomatikus fájdalom, szorongás, pánikbetegség stb.

"A másik: miért pont az az "emlék" villan be, amelyik bevillan? Miért nem másik? Vagy miért nem az összes? Mi alapján szelektálódik?"

Szerintem ez egy roppant ésszerű és logikus kérdés a részedről, mégis keveseknek jut eszébe feltenni, akiket foglalkoztat ez a téma - függetlenül attól, hogy hisznek-e ebben az egészben vagy sem.

A legegyszerűbb arra válaszolni, hogy miért nem az összes. Azért, mert attól valószínűleg túlzás nélkül tényleg megzakkannánk.

Arra pedig, hogy miért egy bizonyos emlék "villan be", aktiválódik időnként valamilyen formában, vagy miért éppen annak az életnek egy bizonyos történése lesz tudat alatt hatással a jelenlegi életedre, az tudom írni, hogy olyan források szerint, amit én hitelesnek tartok ebben a témában, (és amit egy a reinkarnáción alapuló terápiával szerzett saját tapasztalatok számomra meggyőzően visszaigazoltak), az az, hogy ezek a tudatalatti programok számos különböző ok hatására tudnak "bekapcsolódni" az ember életében: pl. átélsz valami nagyon hasonló tapasztalatot vagy élethelyzetet, amit annak idején abban a bizonyos életben, (pl. ér egy hasonló sérülés, baleset vagy betegség, meghal valaki, akit szeretsz, lesz egy párkapcsolatod, várandós leszel vagy férfiként gyereket vársz, megszületik egy gyereked, esetleg megéled azt, hogy valaki hasonló módon cserbenhagy valamilyen értelemben, vagy akár fizikailag, akár verbálisan bántalmaz, mint annak idején, egy előző életben valaki, átélsz valakivel egy korábbihoz hasonló konflikust, megélsz egy korábban történtekre emlékeztető krízishelyzetet, vagy történik valami, amit ugyanúgy kiváltja belőled az igazságtalanság, a tehetetlenség, a harag, az elhagyatottság vagy a félelem érzését, vagy bármi más erős érzelmet, vagy éppen csak eléred ugyanazt az életkort, amiben annak idején valami nagy jelentőségű esemény történt veled, esetleg egyszer eljutsz ugyanarra a földrajzi helyre, vagy nagyon hasonló környezetbe, (ha tudok, ez utóbbiról később megkeresek erről neked egy nagyon érdekes dokumentumfilmet a Youtube-on, ha érdekel) vagy az életedben megjelenik egy olyan ember, aki lélek szinten egy korábbi életed történéseinek fontos szereplője volt, és van még egymással valami (akár életek hosszú során át görgetett, még megoldatlan) karmikus feladatotok - te ilyenkor lehet, hogy csak annyit érzel, hogy - annak ellenére, hogy azt a valakit, mint fizikai személyt életedben először látod - neked egyszerűen elsőre nagyon szimpatikus, vagy éppen kifejezetten ellenszenves anélkül, hogy ennek valami racionálisan megmagyarázható okát meg tudnád fejteni, vagy talán még ennyit se érzel, és tudatos szinten nincs is rád különösebb hatással a vele való találkozás, de a te tudatalattid és azé a másik emberé, (ami számunkra elképzelhetetlen és felfoghatatlan mennyiségű információt tárol nem csak a mostani, hanem az összes korábbi életből is) már egyből elkezdi futtatni azokat a bizonyos programokat, amivel olyan helyzeteket generál, amik aztán ha akarod, ha nem, szembesítenek azzal a bizonyos feladattal.

Nem tudom, hogy éltél-e meg esetleg olyan helyzetet az életedben, amikor úgy érezted, hogy kicsit kifordultál önmagadból, vagy utólag, kicsit tárgyilagosabban ránézve a történtekre magad sem igazán értetted, hogy valamire miért reagáltál a tőled megszokottnál nagyobb indulattal, felháborodással vagy esetleg ellenségesen, miért rágtál be olyasmin, amihez hasonló súlyú, vagy akár éppen bántóbb beszólásokat, inzultusokat, kritikát, sérelmeket stb. máskor jellemzően higgadtabban tudsz kezelni, vagy miért akadtál ki valamin jobban, mint ami egyébként egy hasonló szituációban rád jellemző.

Ezek mind lehetnek olyan helyzetek, amikor valaki akaratlanul is "rátenyerelt" egy olyan nyomógombra nálad, aminek a létezésével te magad sem vagy tisztában. Ezek ugyanolyanok, mint azok a fájó pontok, amik érzékenyen érintenek valamilyen, a mostani életedben megélt előzmények, negatív tapasztalatok miatt, csak az utóbbiakkal ellentétben fogalmad sincs a valódi okokról, mert ezeknek az előzményeire nem látsz rá tudatosan.

Egyébként én egyetértek azokkal, akik azt a véleményüket fogalmazták meg, hogy "a jelenlegi gondokat kell megoldani, nem a múltban élni", az életed itt és most van, itt és most tudod élni és kell élned.

És őszintén szólva szerintem olyan szempontból, hogy valaki mennyire él boldog, harmonikus és teljes életet, és a saját lehetőségeihez mérten mit hoz ki abból az X évből, amit ebben a testben leél a földön, nincs különösebb jelentősége, hogy mit hisz arról, hogy van-e bármifajta létezés a halál után, amennyiben a saját hitével, világképével, meggyőződésével békében van.

Amiben viszont a saját tapasztalatom szerint lehet hosszabb távon pozitív hatása annak, ha számodra valóban megélhető formában szembesülsz azzal, hogy nem a fogantatással kezdődött és nem a fizikai halállal ér véget a létezésed, életed fontos történései, kihívásai és megpróbáltatásai pedig nem a sors kegye vagy éppen gonoszsága, igazságtalansága által összehordott események véletlenszerű halmaza, hanem életek láncolatára visszanyúló következmények, egy korábban számodra elképzelhetetlen, tökéletesen logikus rendszerben és rendben, amiben képes leszel felismerni az ok-okozati összefüggéseket, ha hajlandó vagy ebbe a nagyon jó, ugyanakkor igen kemény tükörbe őszintén belenézni, az azon túl, hogy elég jól megváltoztatja a halálhoz való viszonyodat, - legyen az a saját halálod vagy másoké, - megtanít még nagyobb felelősséget vállalni mindenért, amit magaddal és másokkal teszel.

Nos, az én véleményem szerint, azért nem emlékszünk az előző éltünkre, mert akkor kötődnénk az előző életünkhöz, ismerőseinkhez, szeretteinkhez.

Az pedig, hogy miért villan be néha egy-egy emlékkép, arra a válasz igen egyszerű. Hogy tanuljunk belőle. nem tudom neked mennyire elfogadható a válaszom, de én így látom a dolgot.