Mitől függ az, hogy a lélek mivé reinkarnálódik? Embernek születni dicsőség és jutalom lenne?
Azon gondolkodtam, hogy azok a lelkek, akik embernek születnek, tehát mi; megérdemeljük ezt a kiváltságot? Jó, tudom, sokan mondják, hogy embernek lenni nem jó, hasonlók, de összességében valljuk be, azért jobb, mint csigának, vagy szúnyognak, vagy fának születni. Nem? Gondolkodjunk most így. Akkor a lélek, ami embernek (emberré) reinkarnálódik azért van, mert megérdemli? Ez jutalom lenne?
A buddhizmus mit mond? Azt vegyük figyelembe, hogy egészséges emberként jönni világra. Tudom, vagy úgy hallottam, hogy a fogyatékos emberek - vagy azok akik halva születtek - büntetésből születtek úgy. Akkor ez kiváltság, vagy hogy van?
Azt is hallottam, hogy a macska a megvilágosodás "várószobája".
A kérdés nyilván azokhoz szól, akik nem szkeptikusok ezügyben és érdekli őket a téma. Esetleg értenek is hozzá.
18/F
Buddha nem tanitja azt, hogy valami kulso ero jutalmaz vagy buntet bennunket. A szenvedest mindig magunk okozzuk magunknak. Ennelfogva a kovetkezo ujraszuletesunk is csakis tolunk fugg. A buddhizmusban ezt a karma hatarozza meg, ami azonban nem valami tolunk kulonallo kulso ero, hanem sajat keszteteseink, szokasaink tulajdonkeppen.
Harmadszor hangsulyozom: a buddhizmus tanitasa alapjan (tehat nem tudom, hogy ez "igaz"-e, csak azt, hogy Buddha ezt tanitja) barki felhalmozhat rossz es jo karmat egyarant, igy jobb es rosszabb ujraszuletesben is lehet resze a kovetkezo eleteben. Leteznek isteni letsikok, melyeken hosszantarto kellemes es boldog letezest lehet atelni, es vannak pokoli birodalmak es az ehes szellemek orszaga, ahol folyamatos es mely sovargast vagy kinokat lehet megtapasztalni. A megvilagosodas azonban csak az emberi letformaban lehetseges, ezert ezt kiveteles lehetosegkent kell(ene) kezelni. Megfelelo erofeszites hianyaban azonban valaki veg nelkul bolyonghat a szenvedes vilagaban.
dubitus... miért negatív pl.
Azért jó embernek lenni, mert Bach ilyen gyönyörűeket irt, hogy hallgassuk, vagy játsszuk, énekeljük,ha megy...
https://www.youtube.com/watch?v=bFnW_CrPUlA
Ezzel kívánok minden kérdezőnek-válaszolónak
ÁLDOTT KARÁCSONYT !
Embernek szuletni nem dicsoseg, hanem lehetoseg. A lehetoseg szabadsag. A szabadsag pedig felelosseggel jar. A felelosseg azt jelenti, hogy a tetteknek kovetkezmenyuk vannak. A tett es annak kovetkezmenyei a karma. A tett lehet gondolati, szobeli, cselekvesbeli. A rossz tett rossz kovetkezmenyekkel jar, a jo tett jo kovetkezmenyekkel jar. A rossz tettek akadalyozzak a megvilagosodas elereset, a jo tettek segitik. A jo karma felhalmozasaval jo ujraszuletesben, a rossz karma felhalmozasaval rossz ujraszuletesben lesz reszunk. Mindez azonban meg mindig szamszara. A tettek kovetkezmenyei egy ido utan kimerulnek.
A megvilagosodas annak latasa, ahogyan az egesz mukodik, hogy minden okoktol es feltetelektol fugg, es kovetkezmenyeket hordoz. Termeszetesen mindezt intellektualis sikon belatni egyszeru, am egy adott helyzetben altalaban megfeledkezunk rola, es nem tudunk adekvat modon reagalni a tortenesekre.
Kedves kerdezo! Remelem ez igy megvalaszolta a kerdesedet a buddhizmus tanitasa szerint. Ha maradt volna meg valami, nyugodtan tedd fel itt vagy privatban (de kerlek vedd figyelembe, hogy nem latogatok ide minden nap)
„Kívánságaink, vágyaink szerint, de függőségeink szerint is, és - természetesen! - összegyűj-
tött KARMÁINK szerint jövünk vissza ismét. Ezek a szenvedés okai következő életünkben. A
jóga tapasztalata szerint emberként és állatként is újraszülethetünk, de a lélek
ugyanaz marad, csak az érzés, a szenvedés és az ego változik.”
(Paramhansa Swami Maheshwarananda: Karma-Bahkti-Rádzsa-Gjana, a négy jóga út)
A Bhagavad Gitá-ban, a hinduk szent könyvében számtalan példa hangzik el arról, hogy valaki állatként születik újjá.
A buddhizmus egyik alapkönyve a „Dhammapada” szerint is lehet alacsonyabb létformába születni, itt az egyik illusztráció (kicsit hosszú, de érdemes végigolvasni):
5. Megbocsájtás
"Mert gyűlöletet".
Ezt az üdvös oktatást a Mester Dzsétavanában egy bizonyos meddő asszonnyal kapcsolatban adta elő.
Egy házigazdának a fia atyja halála után maga végzett minden teendőt a ház körül és a földeken, és anyjának is gondját viselte. Egyszer az asszony így szólt:
- Kedves fiam, keresek neked feleséget.
- Anyám, ne beszélj így. Amíg élek, gondodat fogom viselni.
- Kedves fiam, magad végzel minden teendőt a ház körül és a földeken, ezt nem tudom nyugodt lélekkel nézni. Feleséget kerítek neked.
A fia egy darabig ellenkezett, végül elhallgatott. Az asszony elindult, hogy felkeressen egy bizonyos családot. Fia megkérdezte:
- Melyik családhoz készülsz?
- Ehhez és ehhez a családhoz.
Fia lebeszélte róla, és egy másik családot javasolt, amelyik rokonszenvesebb volt neki. Az asszony elment oda, választott egy lányt, kitűzték az esküvő napját, elhozták a menyasszonyt, a fiú megházasodott.
Az asszony azonban meddőnek bizonyult. Ekkor az anyja így beszélt:
- Fiam, te a saját választásod szerint hoztál feleséget, de az asszony meddőnek bizonyult. Fiú nélkül a család kihal, a nemzetség nem folytatódik. Másik feleséget hozok neked.
- Hagyd, anyám!
Hiába beszélt, az anyja egyre mondta a magáét. A meddő asszony hallotta a beszélgetést, és így gondolkozott:
- A fiak nem szeghetik meg atyjuk és anyjuk szavát. Most másik feleséget fog hozni magának, aki fiat szül neki, és engem csak rabszolgának fog tartani. Jobb lesz, ha én választok neki másik feleséget.
Felkeresett egy ismerős családot, és az egyik leányt feleségül kérte a férjének. A család tiltakozott:
- Mit beszélsz, te asszony?
- Meddő vagyok. Fiú nélkül a család kihal. Ha a leányotoknak fia vagy lánya fog születni, lányotok lesz a ház úrnője. Adjátok hozzá férjemhez - kérte őket. Végül beleegyeztek, elhozta a leányt, bevezette férje házába.
Ekkor azonban ez a gondolata támadt:
- Ha fia vagy lánya születik, ő lesz a ház úrnője. Úgy kell intézkednem, hogy ne legyen gyermeke.
Így beszélt a fiatalasszonyhoz:
- Kedvesem, ha teherbe esel, szólj nekem!
- Rendben van - ígérte meg, és amikor teherbe esett, szólt az asszonynak. Az asszony a második feleségnek minden nap sajátkezűleg főzött rizslét. Most magzatelhajtó szert tett bele, úgy adta át az étellel együtt. A fiatalasszony elvetélt. Amikor újra teherbe esett, megint szólt a meddő asszonynak. Az másodszorra is ugyanígy elhajtotta a magzatot. A szomszédasszonyok megkérdezték:
- Vajon nem a vetélytársnőd akadályozza meg a szülést?
Ő beszámolt nekik a helyzetről.
- Te ostoba, hogy tehettél ilyet? Ő attól tart, hogy te leszel az úr a házban, ezért magzatelhajtó szert készített, és beadta neked, emiatt vetéltél el. Legközelebb ne szólj neki!
Harmadszorra nem szólt. De az asszony észrevette a hasáról.
- Miért nem szóltál, hogy állapotos vagy?
- Idehoztál és becsaptál. Kétszer elhajtottad a magzatomat, miért szóltam volna?
- Végem van! - gondolta amaz, és leste az alkalmat, hogyan kerülje ki vetélytársnője figyelmét. Mikor már előrehaladott állapotban volt a terhessége, egyszer alkalom adódott. Elkészítette a szert, és becsempészte az ételébe. Azonban a magzat már annyira kifejlődött, hogy nem lehetett elhajtani, és keresztbe feküdt a méhében. Iszonyú fájdalom gyötörte az anyát, halálát érezte közeledni. Kimondta a Nagy Kívánságot:
- Te vagy a gyilkosom! Te voltál az, aki idehoztál, te voltál az, aki meggyilkoltad három gyermekemet, most nekem is végem van. Következő életemben nősténydémonként szülessem újra, és támadjon lehetőségem rá, hogy felfaljam a gyemekeidet!
Kiszenvedett, és ugyanabban a házban macskaként született újra. A férj megragadta a másik asszonyt:
- Kipusztítottad a családomat! - és kézzel, könyökkel, térddel kegyetlenül elverte. Az asszony belehalt a verésbe, és ugyanott tyúkként született újra.
A tyúk nemsokára megtojt. Jött a macska, megette a tojást. Másodszorra is, harmadszorra is megette. A tyúk kimondta a Nagy Kívánságot:
- Háromszor megetted a tojásaimat, most biztosan engem is fel fogsz falni. Következő életemben támadjon lehetőségem rá, hogy ivadékaiddal együtt felfalhassalak!
Következő életében az erdőben párducként született újra.
A másik asszony őzként született. Amikor az őz megellett, jött a párduc, és háromszor felfalta a gidákat. Az őz halála előtt kimondta a Nagy Kívánságot:
- Ez a párduc háromszor felfalta a gidáimat, most engem is fel fog falni. Következő életemben támadjon lehetőségem rá, hogy ivadékaival együtt felfalhassam!
Következő életében démonként született újra. A párduc Szávatthiban egy jómódú család lányaként született. Amikor férjhez adták, férjének a város melletti falucskában álló házába költözött. Hamarosan fia született. A démon-asszony barátnője alakját öltötte magára, és felkereste.
- Hol van a barátnőm?
- A belső szobában; éppen most szült.
- Fia született, vagy lánya? Megyek, megnézem.
Belépett a belső szobába, s úgy tett, mintha meg akarná nézni a csecsemőt. Felvette, felfalta, és eltűnt. Ugyanígy felfalta a másodikat is. Amikor az asszony harmadszorra is teherbe esett, szólt a férjének:
- Uram, ebben a házban egy démon két gyermekemet felfalta és eltűnt. Most szüleim házába megyek, ott fogok szülni.
Elment a szüleihez, ott szült.
Eközben a démon-asszony éppen vízért járt az Anótatta tónál. (Tudniillik a Kuvéra isten kíséretéhez tartozó szellemek négy-öt havonként az Anótatta tóból merítenek vizet, ettől megkönnyebbülnek, enélkül megbetegednek és elpusztulnak.) Miután vizet merített magának, sietett ahhoz a házhoz, és érdeklődött, hogy hol van a barátnője.
- Hogy hol találsz rá? Ebben a házban, valahányszor fia született, jött egy nőstény démon és felfalta őket. Ezért szülei házába ment.
- Ha ide, ha oda ment, tőlem nem szabadul.
Gyűlölet-fűtötte indulattal abba a városba sietett. A másik asszony a névadási napon megfürösztötte a csecsemőt, nevet adott neki, és szólt a férjének:
- Uram, most már visszatérhetünk saját házunkba.
Fogta a fiát, és férje társaságában útnak indult. Útjuk egy kolostor kertjén át vezetett. Itt átadta a gyermeket férjének, és megfürdött a kolostor tavában. Fürdése végeztével férje is megfürdött, s ő ezalatt megszoptatta a csecsemőt. Észrevette a közelgő démont, ráismert. Felsikoltott:
- Uram, gyere gyorsan, itt van a démon, gyere gyorsan, itt van a démon!
Nem győzte kivárni a férjét, megfordult és berohant a kolostorba.
Ebben az időben a Mester a gyülekezet közepén a Tant adta elő. Az asszony a Beérkezett lábához rakta a csecsemőt, mondván:
- Neked ajándékozom ezt a gyermeket, mentsd meg az életét!
A kolostor kapuját őrző Szumana istenség nem engedte be a démont. A Mester magához szólította a tiszteletreméltó Ánandát:
- Eredj, Ánanda, hívd be azt a démont!
A szerzetes behívta.
- Szentség, jön a démon! - kiáltott az asszony.
- Hadd jöjjön; ne szólj semmit! - szólt a Mester, majd mikor bejött és megállt előtte, rászólt:
- Miért tetted ezt? Ha történetesen nem kerültetek volna hozzám hasonló Buddhák színe elé, világkorokon át tartó gyűlölködésben éltetek volna, mint a kígyók és a monguzok, mint a varjak és a baglyok. Miért viszonozzátok a gyűlöletet gyűlölettel? A gyűlölet nem oltható ki gyűlölséggel, csak a gyűlölet feladásával.
És ezt a verset mondta:
Mert gyűlöletet sohasem szüntet meg másik gyűlölet.
Örök törvény: ha nem gyűlölsz, úgy szűnik meg a gyűlölet.
A vers elhangzása után a démon-asszony elnyerte a sodrásba belépés gyümölcsét.[34] A jelenlévő gyülekezet is okult az üdvös oktatásból.
A Mester felszólította az anyát:
- Add oda neki a gyermekedet!
- Nem merem, szentség.
- Ne félj! Nem kell tartanod tőle.
Átadta a gyermeket. Ő megcsókolta, karjába szorította, visszaadta az anyának, és sírva fakadt. A Mester megkérdezte:
- Miért sírsz?
- Szentség, eddig így vagy amúgy tengettem az életemet, de a gyomromat sohasem tudtam igazán megtölteni. Ezután hogyan fogok megélni?
- Ne aggódjál - nyugtatta meg a Mester, és az anyához fordult:
- Vedd magad mellé, fogadd be a házadba, lakasd jól a legfinomabb rizs-ételekkel.
Maga mellé vette, a ház tetőgerendáján helyezte el, és a legfinomabb rizs-ételekkel táplálta. De amikor a rizs csépelték, úgy érezte, mintha a cséphadaró az ő fejét ütné. Barátnőjéhez fordult:
- Képtelen vagyok itt maradni; helyezz valahová máshová!
Ezután először a csűrben, majd a vízmedence partján, végül a sütőházban, a fészerben, a szemétdombon, a városkapun helyezte el, de valamennyi hellyel elégedetlen volt:
- Itt mintha a mozsárütő a fejemet hasogatná, itt a gyerekek a mosdóvizet öntik ki, itt kutyák hevernek, itt a gyerekek végzik szükségletüket, ide a szemetet szórják, itt a falusi gyerekek dobálnak célba.
Végül a falun kívül, magános helyen szállásolta el, oda hordta neki a legfinomabb rizs-ételeket. A démon-asszony elgondolkozott:
- Ez a barátnőm igazi jótevőm lett. Illendő volna nekem is viszonoznom valamivel.
Figyelmeztette a barátnőjét:
- Idén sok eső fog esni; száraz helyre vesd a vetést. Jövőre szárazság lesz, mélyen fekvő helyre vesd a vetést.
A többi ember vetése vagy a túlságos nedvességtől, vagy az aszálytól tönkrement, az övé igen bő termést hozott. A többiek kérdezgették:
- Kedvesünk, a te vetésed sem a nedvességtől, sem az aszálytól nem pusztult el. Előre tudod, hogy sok eső lesz, vagy szárazság? Hogy értsük ezt?
- Van egy barátnőm, démon-asszony, ő jelzi előre, hogy sok eső lesz-e, vagy szárazság. Én az ő tanácsa szerint vetem hol száraz helyre, hol mélyen fekvő földre a vetést; ezért hoz bő termést. Nem vettétek észre, hogy házunkból minden nap rizs-ételeket hordunk valahova? Neki hordjuk. Hordjatok neki ti is finomabbnál finomabb rizs-ételeket, akkor a ti munkátokat is figyelemmel fogja kísérni.
Ettől fogva az összes városlakó kellő tiszteletben részesítette. Viszonzásul ő is figyelemmel kísérte mindannyiójuk munkáját, és mindenkor bőséges adományokban részesült, megbecsülésnek örvendett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!