A karma csak a jó emberekre hat?

Rendes családban az ember kisgyerekként megtanulja, hogy ne tegyen olyat a másiknak, amit magának nem akarna, és hogy együttérző legyen, és ha valami rosszat tesz, annak következménye lesz, illetve ha vele tesznek rosszat, akkor vígasztalásul mondják neki, hogy a másik gyerek majd biztos vissza fogja kapni valahogyan. Ez végülis a karmának a lényege, ami kiskorunktól fogva belénk ivódik. És az embernek végül tényleg eszerint is alakul az élete. De biztos, hogy ez a karma törvénye, nem pedig a mi belső programunk, tudatalatti (vagy tudatos) hitünk?

Mert ott vannak viszont a "kevésbé rendes" családok is, ahol az agresszív kisgyerek nem kap normális nevelést, talán még bíztatja is az apuka, hogy taposson át mindenkin, és a gyerek sem szégyent, sem bűntudatot, sem félelmet, sem empátiát nem érez. Persze ez nem csak neveléstől függ, hanem alaptermészettől is, de itt most a nevelés a lényeg, hogy olyan programot kap a gyerek, hogy bármit megtehet következmények nélkül, nem pedig a "jó tett helyébe jót várj" - és rossz helyébe akkor nyilván rosszat - programot. És felnőve ezek az emberek, akikből pl a bűnözők lesznek, úgy élnek, mint hal a vízben. Nem igaz, hogy az élettől visszakapják, amit adtak, ezt csak a becsületes emberek és az áldozataik szeretnék hinni és remélni! A gátlástalan bűnözőkre mintha nem hatna a karma programja. Talán, mert nem hisznek benne? Csak arra hat, aki hiszi? Az ember lelkét megnyugtatja az a hit, hogy majd elnyerik méltó büntetésüket. De a valóság az, hogy élnek és virulnak. (Már akiket nem sikerül elkapni, vagy nem is törvénysértő dolgot csinálnak, csak szimplán megkeserítik mások életét.)