Értelmes szkeptikusok, és reinkarnációban (valóban) jártas tagok, szükségem lenne mindkét fél segítségére (? )

Nos. Én szkeptikus és ateista vagyok. Nem hiszek semmi olyanban, ami nem bizonyítható, és nem tapasztalható meg ellenőrzött körülmények között - nem tagadom, hogy nincs pl. isten, vagy szellemek, csak én nem hiszek benne, de nem állítom, hogy mindent tudó vagyok (ahogy senki sem ismerheti a világegyetem minden titkát). Mottóm: De omnibus dubitandum.

És itt jön a hatalmas nagy DE.

Pár évvel ezelőtt volt egy álmom, ami teljesen eltér a többitől, viszont kapcsolódik egy kis kori álmomhoz. A pár évvel ezelőtti tulajdonképp a folytatása. Röviden: Voltam egy helyen, egy fatemplomnál, éreztem minden illatot, és ami a legfurcsább: bármihez értem (fa, ajtó, stb) pokolian ismerős volt. Félig tudatában voltam, hogy én nem ide való vagyok, ez csak álom/látomás, és ahogy ott járkáltam, megfigyeltem az embereket, félig a "mostani" énem volt, de tudtam, hogy más a hivatásom, és meg KELL találnom valamit, rá KELL jönnöm valamire, és azt is tudtam, hogy már jártam itt, és tudtam, hogy ahogy felkeltem, azonnal el kell indulnom ide. Megmagyarázhatatlan érzés volt, nem de ja vu, körülírhatatlan. Jómagam nem vagyok sírós-picsogós személy, de sírva keltem fel-nem szomorúság, amolyan "otthon voltam, és nem fejeztem be valamit, amit MUSZÁJ". Bizseregtem, remegtem, stb. Még soha nem éreztem ilyet, azt a bizonyos kiskori álmomat leszámítva.

Annyi biztos, hogy a 19. század második felében játszódik, nő voltam (most is az vagyok), és orvos voltam (ami a 19. században igen ritka, női orvos..), de nem kórházban dolgoztam, hanem saját házamban, illetve kijártam a falusiakhoz. Nagyon vallásos közösség volt, (én akkor sem hittem istenben, persze ezt ők is tudták, és nem igazán bíztak bennem - ez is tisztán rémlik), és gyanúsítottak egy nőt boszorkánysággal, féltek tőle, mert állítólag megölt 2-3 embert, de nem tudák rábizonyítani, és mert a férje vagyonos, vagy legalábbis hatalommal bíró személy volt. A kiskori álmomban is orvos voltam, és egy öregasszony (akinek az arca majd 20 év után is tisztán kirajzolódik), nekem akart adni egy könyvet, amit elrejtett egy deszka alá az istállójában, ez KELLETT nekem, ez kulcsfontosságú könyv volt.

Nos, megpróbáltam minél kevésbé ragozni, de le kellett írnom, hogy tudjátok hova tenni.

A következő tény,amit anyám azóta is emleget,én is emlékszem rá, meg is van még néhány papír: ahogy megtanultam írni, mindenhová csak egy nevet írtam (Dr. Lux Andrea), és egészen kicsi koromtól veszekedtem anyukámnak, hogy rossz nevet adott nekem, engem nem így hívnak, és orvos vagyok. Csak "orvososdit" játszottam, és minden létező felületre Dr. Lux Andrea névet véstem. Aztán ez olyan 6 éves korom környékén szép lassan lecsengett, de még középiskolában s zavart, hogy nem Andreának hívnak.

A következő pedig: sok keresés után, de megtaláltam interneten azt a helyet, ahol álmomban jártam. Több hasonlót is találtam, de amikor ama bizonyos hely képét néztem, eddig soha nem tapasztalt érzelmek kerítettek hatalmába, és a legfurcsább, hogy sírtam. Ahogy megláttam, rögtön, mintha csapot nyitottak volna, és azóta is mindig, hiába próbálom visszatartani, nem megy. Itt meg kell jegyeznem, hogy akkor sem sírtam, amikor eltört a csuklóm-csak hogy értsétek a jelentőségét. És persze a vágy, hogy mennem kell, most azonnal indulni, megtalálni a könyvet, muszáj, muszáj, muszáj. Csak sajnos nincs pénzem odautazni, így ez tolódik.

Rengetegféleképpen próbáltam megmagyarázni, filmen láttam, beképzeltem, elővettem a régi pszichológia könyveimet is, de egyre csak ott van bennem, hogy ez nem pszichológiai, nem gyermekkori ábránd- és annak felnőttkori folytatása. Ugyanakkor nem hiszek a reinkarnációban sem. Teljesen tanácstalan vagyok, olvastam már reinkarnációs sztorikat is, nem győztek meg (nem csodálom, ha az enyém sem fog, teljesen megértem), egyszerűen nem tudom hova tenni, és nincs olyan ismerősöm, aki igazán racionális választ tudna adni- van spirituális szemléletű, de ő pl. a horoszkópban is hisz, nem tudok adni a véleményére. Van szkeptikus is, ő viszont azt hiszi mindent tud, csőlátású, olyan mint egy megátalkodott (pl.) keresztény, csak neki a tudomány a mindene (szó szerint)

Tudom, piszok hosszú lett, köszönöm annak, aki elolvasta.

És még jobban köszönöm annak, aki nem fog trollkodni, hanem tanácsot, tapasztalatot, véleményt ír- mind szkeptikust, mind reinkarnációban jártas ember véleményére roppantul kíváncsi vagyok.