Hipnózis által tényleg meg lehet tudni hogy ki voltam előző életemben?

Nem. A hipnózis már nem annyira rejtélyes állapot. Nem lehet benne embereket irányítani, maximum a páciens fogékonyabb a szuggeszciókra. Nem álmodik közben az ember, és nem is alszik (mitöbb, teljesen éber) Előző életbe való "utazásra" sem jó, mert:

ad1) Ilyen nem létezik.

ad2) Hipnózisban a páciens nem feltétlenül tud emlékeket idézni, főként, hogy az erősen introvertált embereket nem lehet hipnotizálni (már csak kétirányú tapasztalatokból is tudom).

A hipnózis helyett inkább rajzol, fess, írj, vagy végezz valami kreatívat. Az előző életekben hívő emberek leginkább azért választják ezt az elméletet, hogy a szürke hétköznapokba egy kis színt, egy kis kreatívitást és életet vigyenek. Ilyenkor hasznos az efféle keratív indittatások kihasználása valamilyen szépművészeti alkotás létrehozására. Remélem segítettem.

névte2en

Annak, aki szeretné közelebbről megvizsgálni annak az állításnak a valóságtartalmát, miszerint:

A hipnózis "előző életbe való "utazásra" sem jó, mert:

ad1) Ilyen nem létezik. .....", jó szívvel tudom ajánlani olyan psziciáterek, illetve pszichológusok konkrét esettanulmányokat tartalmazó könyveit a témáról, akiknek több évtizetes tapasztalatuk van ezen a területen, mert páciensek ezrein alkalmazták a regressziós hipnózis módszerét olyan, a jelen életükben fennálló problémák gyökerének megtalálásához és oldásához, amiknél a hagyományos pszichoterápiák hosszú idő alatt sem vezettek eredményre.

Akit esetleg érdekel a téma, annak a következő könyveket tudom jó szívvel a figyelmébe ajánlani:

dr. Michael Newton: Lelkünk útja (4 kötete jelent meg, mindenképpen sorban, az elsővel kezdve érdemes olvasni őket, mert egymásra épülnek.)

Dr Brian Weiss: Életek, mesterek / Mesterek üzenetei / Lélektársak

Dr. Joel L. Whitton - Joe Fisher: Létköz

Dr. Michael Newton könyvei egyébként kevésbé az előző életekkel foglalkoznak, sokkal inkább azzal, hogy mi történik a lélekkel két inkarnáció között, a "köztes létben".

A könyv szerzője pszichoterápiából doktorált, klinikai pszichológusként és hipnoterapeutaként dolgozott, és a saját bevallása szerint praxisa elején szkeptikusan viszonyult az előző életek témájához, és ragaszkodott a hagyományos terápiás módszerekhez.

Aztán miután több páciensével előfordult, hogy hipnózisban nem csak a jelen életben, kora gyermekkorig mentek vissza időben egy adott probléma gyökeréhez, hanem olyan (jellemzően fizikailag és érzelmileg traumatikus) tapasztalatokig, amit ők előző életbeli történésként éltek meg és írtak le, és ennek hatására krónikus fájdalmakból, vagy jelen életbeli eseményekkel nem magyarázható fóbiás félelmekből gyógyultak ki látványos gyorsasággal, akkor ő is kezdett fokozatosan nyitottabbá válni az iránt a lehetőség iránt, hogy ezek talán mégis lehetnek előző életek emlékei.

Aztán egyszer egy remek hipnózisalanynak bizonyult hölgy kezelése közben Dr. Newton - saját bevallása szerint egy szerencsés véletlennek, egy véletlenül megfogalmazott instrukciónak köszönhetően - abba a fantasztikus felfedezésbe botlott, hogy a hipnotizált személy lelki szemén keresztül bepillantást lehet nyerni a "szellemvilágba", és az ebbe a köztes létbe, vagy életek közötti létezésbe "visszavitt" páciensek be tudtak számolni arról, hogy mi történt velük, mi történik velünk a fizikai halálunk és a következő inkarnáció között; hogyan hagyja el a lélek a halál után a fizikai testet, hogyan zajlik az egy másik létsíkra való „vándorlás”, ott hogyan találkoznak azokkal, akik a mi megfogalmazásunkban az ő korábban elhunyt szeretteik, utána hogyan "értékelik ki" a lelkek a spirituális vezetőik segítségével az utolsó, földön leélt életüket, majd egy idő után hogyan választják ki, tervezik meg a következő „leszületés” előtt a leendő életük főbb körülményeit, fontos szereplőit és próbatételeit úgy, hogy azok a legjobb lehetőséget biztosítsák a fejlődéshez, a következő inkarnációban megoldandó életfeladataik megvalósításához.

Az első kötetben 29 esettanulmány van, amit a páciensei regressziós hipnózis ülései során készült hangfelvételek (időnként rövidített) leírása. Az első néhány esettanulmány onnan kezdődik, amikor időben odáig viszi vissza a pácienseit, amikor előző életükben meghaltak, vagy haldokoltak; az ezt követő leírások egy darabig még nagyon hasonlítanak arra, amiről halálközeli élményt átélt túlélők beszámolnak, és ez után jönnek a „szellemvilágban” megtapasztalt élményekről szóló beszámolók.

A szerző azt írja, hogy az Ő számára (a rendkívül hatékony és gyors terápiás eredményeken túl) az volt a legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy ezek valóságos, létező tapasztalatok, - nem pedig az emberi fantázia szüleményei, - hogy a több évtizedes praxisa során kezelt rengeteg páciens között volt mindenféle vallású és világnézetű ember, és annak ellenére, hogy egy kereszténynek, egy buddhistának, egy hindunak, egy muzulmánnak vagy egy ateistának nyilván teljesen más elképzelése és "elvárása" van arról, hogy mi vár rá a halál után, a beszámolóik lényegében teljesen egységes képet festettek a halál utáni folyamatokról és a túlvilágról.

Tudomásom szerint az ő könyveit tartják az eddigi legátfogóbb és legrészletesebb ismeretterjesztő műnek a túlvilággal és a szellemvilággal kapcsolatban.

A hátsó borítón olvasható néhány vélemény a könyvről:

„A lelkünk útja I. az utóbbi évek első, valóban új metafizikai információt nyújtó írása. Ez a könyv alapmű azok számára, akik tudni akarják, mi várja őket a túlparton.”

(Dick Sutphen amerikai író)

Az Ön könyve értelmet adott az életemnek. Úgy spirituális, hogy közben nyoma sincs benne a vallási dogmatizmusnak.

(Vicki, Amszterdam)

Az Ön könyve olyan mélyen érintett meg, mint egyetlen más mű sem.

(Joti, Isztambul)

Az Ön könyve összehasonlíthatatlanul többet mond el a szellemvilágról, annak törvényeiről és folyamatairól, mind bármilyen eddigi mű.

(Madole, Hawaii)

A Lelkünk útja I. olyan klasszikus mű, amelynek minden könyvtárban ott a helye. Kíváncsi vagyok, vajon sejti-e, hány szívet érintett meg vele.

(J. C., Dublin)

Dr. Brian Weiss a Yale Egyetemen a pszichiátria tanszék vezetője, és több ezer páciensét "vitte vissza" hipnózissal előző életeibe.

Én mindhárom, magyarul megjelent könyvét nem csak hasznosnak találtam, hanem lebilincselően izgalmasnak, olvasmányosnak is.

Kedves 15. Hozzászóló!

Megkérdezhetem, hogy az milyen mentalitás, amikor valaki a számára rendelkezésre nem álló információk hiányában is késztetést érez magában arra, illetve képesnek tartja magát arra, hogy következtetéseket vonjon le arról, hogy ismeretlen embertársai hogyan viszonyulnak az élethez? :-)

#18:

Így végiggondolva, az értelmiség számát redukálnám 4%-ra. 1% gondolkodik, és nem érdekli, mit gondolnak róla, 1% gondolkodik, ők a tudósok és az értelmiségi emberek(őket a közvélemény is érdekli, persze magasról tojnak a káromolásra), és 2%, aki félgondolkodó. Ők az értelmesebb politikusok, a normális emberek. A maradék 95% pedig birka, akit nem érdekel a világ.