Ti hisztek abban, ha meghalunk akkor utána lesz valami folytatás? Valaki megtudna nyugtatni?

Véleményem szerint mindennek kötelezően vége kell hogy legyen. Az egész világ így épül fel. A legszebb zene is elhallgat egyszer. Azt még senki sem tudja biztosan az élők között hogy mi van a halál után, de egy pár dolog az idő múlásával mindenki számára sokkal nyilvánvalóbb lesz.

Ha körül nézel a világodban, és megpróbálod felfogni milyen rendkívül bonyolult a körülöttünk levő világ, rá fogsz jönni, hogy lehet valami ami mintha tudatosan folyamatosan fejlesztené az világot. Folyamatosan változik az élet és rendkívűl konok, kitartó.

Ha kitépsz egy gazt, akkor előbb utóbb újra ki fog hajtani, és csak azért is élni fog. És nem mondja azt, hogy "hát én nem növök itt többet, mert állandóan kihúznak". Vajon miért? Minek ez a látszólag értelmetlen kitartás? Miért vagyunk a földön? Miért kell reprodukálnunk magunkat. Van ennek valami célja?

Te például miért tanulsz? Minek is, ha aztán úgyis elhallgat a zene. A válasz azonnal a kezedben, ha megkérded magadtól. Mert ha fejlődsz(!) akkor jobb lesz neked, és a gyerekeidnek is. Miért kell fejlődni? Azért, hogy jobbak legyünk. Az élet is ezt teszi, és ha körülnézel rájössz, hogy valami tudatosság szerű dolog rejtőzik az evolúció mögött. Mintha valami folyamatosan törné a fejét, hogyan lehetne jobb, erősebb, túlélőbb. Fejlődik. Mert élni akar. Ezt a rendező tervező elvet mi nem láthatjuk, csak közvetett úton esetleg tapasztalhatjuk. Már aki hajlandó kinyitni a szemét ugye. Ehhez kell egy kis élet tapasztalat. Én azt gondolom, hogy mi mindannyian, beleértve az egész élő világot egy terv része vagyunk és példát kell vennünk az élet kitartásáról, követnünk kell, fejlődnünk kell, konoknak akaratosnak, élni akaróbbnak kell lennünk. Nincs megállás. Abban bizonyos vagyok mostanra, hogy mindannyiunkban ugyanaz a lélek lobog. Legyünk férfiak, nők, akármilyen állat. Tehát mi vagyunk az ÉN. Nem halunk meg, csak ez a test elhasználódik. Éppen ezért ez is úgy "készült" hogy saját maga leépíti magát az idő múlásával. A lelkünk ... Nos a testben felhalmozott információra csak ebben a világban vsn szükség. A lélek talán tovább létezik, vagy olyan mint egy falevél. A fa nem hal meg ősszel. Ez egy emberi ésszel felfoghatatlan dolog. Nem fogjuk tudni felfogni hogy tovább leszünk-e, vagy hogy mivé, hol leszünk. Az sem biztos, hogy megmaradunk e szuverén öntudatként. Mivel az ÉN mi vagyunk, jó eséllyel ÉN leszek amig van föld.

Minden tiszteletem azoké, akik gondolkodónak tartják magukat, és nem szólják le mások véleményét. Aki szerint sületlenséget írtam, hajrá, érveljenek, indokoljanak.

Minden véget ér egyszer, de minden vég valaminek a kezdete. Például ez a nap is véget ér, de a nap végével egy új nap kezdődik, új lehetőségekkel. Semmi sem örökké való. De, ami elmúlt az nem veszít jelentőségéből, mert a múltból lesz a jelen és a jövő. A fizika törvényei kimondják, hogy minden pillanat egyformán valóságos, tehát a múlt, a jelen, a jövő egyformán valóságos. Te ugyanaz az ember vagy, aki tegnap voltál, vagy holnap leszel. Ha azt mondanánk, hogy a tegnapunk már nem létezik, az olyan, mintha a 14 szám azt mondaná, hogy a 11-es már nem létezik. Pedig létezik mind a kettő és még a 16,17,18 is.

A jelen a múltból fejlődik ki, tehát a múlt is jelen csak korábbi jelen. Te voltál, mióta megszülettél, te vagy és te leszel. Az univerzum változik. Ezt el kell fogadni. Ilyen a világ, ezen nem változtathatsz, inkább élvezd az életet, élvezd minden percét.

A halál utáni létről:

A halál nem a létezés vége. Csak a Földi életed vége. De minden vég valaminek a kezdete! Nagyon sok bizonyíték van arra, hogy a halál nem a létezés vége (halálközeli élmények, angyalok, őrangyalok, szentek). A halálközeli élmények alapján azt tudom neked mondani, hogy a halál utáni létezésed attól függ, hogy milyen életet éltél. Ha jó életet éltél, jó voltál másokkal, megbecsülted és kihasználtad a jó lehetőségeket, akkor a "mennybe" kerülsz, ha rossz életet éltél (gyilkolsz, állatokat kínzol, terrorizálsz másokat, mind testileg, mind lelkileg, bántasz másokat) akkor a pokol állapotába kerülsz. És ezt nem, mint vallásos, szentfazék írom neked, hanem, mint tudós, fizikus, aki nagyon sok halálközeli élményt tanulmányozott már. És már volt szellem tapasztalatom is. Tehát biztosan tudom, hogy a halál nem a létezés vége, csak egy olyan út, amelyre mindannyian rálépünk.

"Ha jó életet éltél, jó voltál másokkal, megbecsülted és kihasználtad a jó lehetőségeket, akkor a "mennybe" kerülsz, ha rossz életet éltél (gyilkolsz, állatokat kínzol, terrorizálsz másokat, mind testileg, mind lelkileg, bántasz másokat) akkor a pokol állapotába kerülsz."

Egy kicsit vitatkoznék ezzel a megállapítással, mert ez nem következik a halálközeli élményekből. Vannak - elenyésző számban - negatív HKÉ-k, ezeknek is csak egy kis része pokolszerű, és teljesen független attól, hogy ki éli át. Azaz nem lehet levezetni, hogy egy rosszindulatú ember negatív, míg egy jóindulatú pozitív HKÉ-re emlékszik vissza. Sőt, van olyan többször újjáélesztett ember, akinek mindkét tapasztalása volt már...

Ettől függetlenül állítólag valóban az alapvonásaink határozzák meg a földi lét utáni (közvetlen) tapasztalatainkat, azaz: hasonszőrű a hasonszőrűekkel vegyül. Ettől lélektársak. Az élet törvénye ellen vétők szükségszerűen negatív karmát halmoznak fel, amelyek meg kell tapasztalniuk a "későbbiekben".

------------

Továbbá még egy érdekes adalék: Ki vagy TE? A személyiség is folyton változik, alakul, továbbá különböző szerepeket ölt magára (katona, "komoly" menedzser, apuci, nagypapi, futballszurkoló, stb.). Valahol mindig és minden helyzetben ott vagy TE, mégis nagyon mélyre kell ásni ahhoz, hogy megtisztítva minden külső "ragadványtól" eljuss önmagadhoz, a valódi énhez. Ha belegondol az ember, hogy már egy fél élet folyamán is mennyit változik a személyisége, akkor megérti, hogy állandó személyiség talán nem is létezik, folyamatos változás, fejlődés van.

Én hiszek abban, hogy a lelkünk örök. Gondold végig, hányféle létforma létezhet. Attól, hogy nem ismerünk valamit, még nem jelenti azt, hogy nincs. Attól, hogy nem halljuk az ultrahangot, még létező dolog ugye? Ha nem lennének műszereink amivel mérni lehet nem hinnénk el azt sem. A halál szerintem csak egy új létforma kezdete.

Gondolj bele.

Az anyaméhben a köldökzsinórtól hiheti a létezés egyetlen esélyét a baba, és azt hiheti, hogy ha onnan menni kell, akkor ő már nem lesz, hiszen addigi élete során mást nem tapasztalt. Azonban van tovább ugye? Egy más helyen új feladatokkal.

A hernyó a többi hernyó közt éldegél amíg be nem bábozódik. A többi hernyó csak egy száradt bábot lát ami mozdulatlan. Mi is történik? A bábon belül új élet van, és ami még szebbé teszi, amikor annak a létformának vége, újra új élet születik, hisz megszületik a pillangó.

Az ebihal ugyanez. Az addigi környezetéből eltűnik, de valahol máshol mint béka éldegél tovább.

Miért gondolnánk azt a többi létformából kiindulva, hogy pont nekünk nem adatott meg a további létezés?

Temetési ének

Aki él, arra úgy is halál vár,

nem sorscsapás a korai vég sem.

Este még ember voltam, akár ti,

ma már a lelkek sorába értem.

Szellemem szerte kóborol immár,

s itt fekszik testem aszott-fehéren.

Lányaim sírva szólítgatnak most,

síró barátok kezét nem érzem.

Nyerés és vesztés nem érdekel már,

illő s nem illő egyremegy nékem!

Ki tudja majd, ezer ősz múlva,

mi volt szégyenem és dicsőségem?

Csak azt sajnálom, hogy elég sok bort

nem tudtam inni, ameddig éltem.

Tao Jüan-Ming

Iddogálok

Utat tévesztve jó ezer éve,

ki-ki szégyelli már, amit érez.

Van ugyan bora, ámde nem issza,

mivel csak talmi hírnévre éhes,

Pedig az élet igaz értékét

mi más adná, mint épp ez az élet?

S ez az egy élet oly igen kurta:

elzúg, valamint villáma égnek.

Száz év is mindent összekuszál már:

ÉLJ HÁT MÍG ÉLHETSZ, S MÁSRA NE ÉHEZZ!

Tao Jüan-Ming

Sajnos az embert sok tudatlan ''hús-vér'' kombiánciójaként kezeli. Ha továbblépsz meglátod majd hogy az ember anyag, és végtelen energia. Ugyanabból a pontból indul ki mint az egész világegyetem. Minden ami létezik ugyanabból a pontból indult ki, és ugyanoda jut vissza. Jézus mondta, hogy ne a véget keressük, mert a vég ott van, ahol a kezdet.

Azt is mondta hogy az ember fény lény, TESTBE zárt ISTENI FÉNY. Azt is mondta hogy mi nem ebből a világból valók vagyunk.

Azt is írja a biblia, igaz csak angol nyelven, hogy MEDITÁLJ EMBER AZ IGÉN, ÉS HOGY : THE KINGDOM OF THE HEAVEN IS WITHIN YOU : A mennyek országa benned van.

Ezeket összerakod, és rájössz, hogy ami vagy most az csak egy illúzió, egy semmi, az ember egy CSODA, az idő és a tér csapdájában.

Illetve, Schrödinger idézetét még idebiggyeszteném : Multiplicity is only apparent, in truth, there is only one mind. A ''többség''/''individualitás'' csak látszólagos, igazából, csak az EGY létezik. Egy ''kozmikus'' tudat, egy kis ''részecske'' amire épül az egész élet-világ, amit mi elfogadunk''valóságnak''. Én azt mondom, hogy nem élet van a halál után, hanem egyesülés. Igaz ezt emberi ésszel nagyon közelíteni nem lehet. Élet: kellene hozzá életfunkciók, tehát halál után élet semmiképpen nem jöhet létre.(kis filozófia)