Halálom után mi lesz a tudatommal?

Mi lesz veled ha tönkre megy az autód?

Nem mind1? Majd lesz másik...

Kedves utolsó, ha valóban lehetne választani tuti, hogy mindenki a "lelki" mizériát választaná, mivel az jobb. Így meg mi értelme volna?

Kérdező...

Amúgy az örök életnek is megvolna a maga pokla. Persze egészen csábító a gondolat, hogy soha nem szakad meg a kör, de az időtlenség maga a valódi pokol. Mindennek eljön egyszer az ideje, nem hiába. Ha örök életünk volna beleőrülnénk. Monotonná és unalmassá válna. Nem hiába van a halál sem. Bár nem ettől... Akarod, hogy a lelked tovább éljen?! Minek? Tudni kell abbahagyni. Hidd el, idővel megérted. Persze az ember mint olyan nem akar meghalni még akkor sem, ha eljön az ideje. Érzi, tudja, de feneketlenül konok faj. Fél a semmitől. Hiszen amit nem ismerünk attól bizony tartunk, így van ez a halállal is! De nincs mitől félni, hiszen utólag nem lesz mit megbánnod. Tudod, erről eszembe jutott a semmi fogalma:

A semmi az a nem létező valami, aminek bár hiányát érezzük, de mivoltját nem ismerjük.

Előadhatnám a halál tudományos oldalát, de nyers, helyenként felfoghatatlan és erősen kétlem, hogy javítana a meglátásodon. Illetve előadhatnám a hiedelmek grimmeséit is, de félelem szülte nevetséges, bár helyenként félelmetesen átgondolt mesékkel melyek kitalálása kézenfekvő volt minek áh-itatni magunkat. Az ember vagy csukott szemmel éli enyhén színpadias életét, vagy kinyitja a szemét és megnézi, hogy milyen valóság elől menekült egészen eddig. Persze az utóbbihoz kurázsi kell.

Az emberek tragédiaként fogják fel a halált, noha az egy teljesen természetes folyamat, ami a generációs fejlődés céljaként funkcionál. Nélküle vagy nem lenne utód és fejlődés, vagy pedig túlnépesednénk(Ennél is jobban "-,-) és abba halnánk bele. Minek ezt ennyire túldramatizálni?! Az ember megszületik él, majd meghal. Kész. Bár, ez nem igazán ide szolt...

Volt már olyan éjszakád, hogy semmit nem álmodtál, és csak egy pillanatnak tűnt az alvás? Nos, a halált képzeld el úgy, mint egy hosszú, álom nélküli alvást, amiből nem kelsz fel. Elméletben, gyakorlatban, biológiailag, fizikailag, logikailag és egyéb értelemben is. csak az egyház szerint nem(na meg egy rakat egyéb dolog szerint...). De ezt tőlük már megszoktuk. Ők voltak azok, akik kigyűlölték Colombus-t, mert olyat akart bebizonyítani, ami szembemegy az elméleteikkel. Bukta mert sikerült neki. Régi história.

Nem lesz sem nagy, sem sötét, sem csendes. Csupán az utolsó pillanat az. Maga a halál nem. De hiszen azt senki nem tudhatja, hogy a halál milyen mivel akkor pont halott!

Már máshova írtam...

"A halált és a halhatatlanságot többféle képen lehet felfogni. Nem vagyunk halhatatlanok abból a szempontból, hogy ha a létfontosságú sejtek túl sok ideig nem kapnak oxigént azért, vagy másért elhalnak akkor az agyba futó elektron áramlások megszűnnek. Mi, mint személyiség, mint lélek csupán felvett és letárolt adatokból levont tapasztalatok alapján végrehajtott döntések sokasága vagyunk. Memóriánkat elveszíthetjük, még mi maradunk. De csupán egy, az agyban futó elektron halmaz vagyunk. Ebből kiindulva mi megszününk, memóriánk meg lassan elrohad.

Másik szempontból viszont. A testünk csak különböző minőségű atomok halmaza, melyek lebomlás után átszerveződnek, és később akár új életcélt nyerhetnek egy másik emberi testben, aki felvette azt, mint tápanyagot. Tudom, ez bizarrnak tűnik, de megesik. Ebben az értelemben halhatatlanok vagyunk. Bár itt mi, mint a mi testünk vagyunk emlegetve.

Hogy miért lettünk halandók?! Biztos megvan a logikus magyarázata. A lények különböző élethosszúságot élnek meg, az oka pedig kézenfekvő. Persze mi emberek ezt is elsz*rjuk. Hogy mit is? Az élőlények tapasztalatok alapján tovább fejlődnek, de valamit már csak egy új utódban lehet alkalmazni. A másik, hogy csak a ivaros szaporodás ad esélyt a különböző egyedek tapasztalatainak cseréjéhez. Így a szaporodás szűkséges. Ám ha szaporodunk egyensúlyban kell lennünk. Mivel a föld ellátó képessége nagyon is véges. Ha nem halnának meg a régi egyedek hamar megtelnénk és az okozná a vesztünket. Persze nekünk csak azért is fel kellett borítani a rendszert. A lényeg, hogy a halál szűkségszerű a fajfenetartás szemszögéből."

De amúgy ezt az oldalt ajánlom figyelmedbe:

http://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__reinkarnacio-es-karm..

Bár a végén csak nem írt semmit az az állítólagos kutató a reinkarnáció mellett, de ott aztán választ találhatsz szinte mindenre.

Aztán, hogy te melyiket fogadod el mint válasz kizárólag a te dolgod. Én megosztottam a tapasztalataimat és eddig gyűjtött tudásom gyümölcsét, ahogyan azt már megtették mások is. De a választ kizárólag te adhatod meg magadnak. Hiszen bármit mondanánk úgy is csak a saját igazadat hiszed el, mivel emberből vagy. És ez így is van jól. Mivel az ember mondhat bármit, lényegtelen. Mivel a másik is pontosan annyira szentül hiszi a maga igazát mint bárki más. Falra hányt borsó, ugye... Hogy melyik az igaz, döntsd el magad hisz a te dolgod, hogy neked melyik az igazabb. Azt meg, hogy melyik a valóság, nos, egyelőre senki nem tudja. Lehet, hogy az enyém, de lehet, hogy nem. Hiszen az ember tévedhetetlen.

Sok sikert a döntéshez!