Jázus beszélt a reinkarnációról?

A reinkarnációról bizony Jézus beszélt. Szó szerint beszélt. Ker. Jánosról azt mondta, hogy ő Illés. A Tábor hegyén, mikor már János, akiről maga Jézus mondta, hogy a világon a legnagyobb volt, nem János, hanem Illés és Mózes jelenik meg, hogy beszéljenek Jézussal a halálát illetően. De elegendő volna az az egyetlen hely, ahol Jézus megkérdezi tanítványait, hogy kinek tartják őt, s mikor tanítványai a reinkarnációt természetesnek véve elkezdik mondani a magukét, Jézus nem cáfolja őket e téren. De beszélnek az evangéliumok írói is, csak meg kell hallani szavukat.

Valóban nem sokat beszélt nekünk földi élete során a reinkarnációról, de már az is elegendő kell legyen, hogy nem beszélt ellene, pedig sokszor meg kellett volna tennie, ha nem lenne ez. De azért beszélt róla. Nemcsak Illés és János esetében, hanem mikor arról beszélt, hogy addig vettetik börtönbe az adós, míg ki nem fizeti tartozását. Fontosabbnak tartotta, hogy az örök kárhozat elvi lehetőségét állítsa elénk.

Három helyet ad meg a Bibliában: Jób 1;21/ Jeremiás 21;5 és Máté 11;14. Mindehhez viszont szükséges tudomásul venni azt, amit Máté 11;15-ben olvasol!

Ha valakinek nincs füle ezekhez, az nem baj! Annak azért nincs, mert nem kell ezzel foglalkoznia. Hozzá nem az visz közelebb bárkit is, hogy elfogadja vagy nem fogadja el a reinkarnációt, hanem az, ha növekszik a gyakorlati szeretet megvalósításában.

Illés szekerén...

A Biblia egyik epizódjában Jézus Illés reinkarnációjával azonosítja Keresztelő Jánost. Ez az egyik leginkább egyértelmű kijelentése a reinkarnációról:

„Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.

És, ha be akarjátok venni, Illés ő, aki eljövendő vala. – Máté 11.13-14

A fenti versben Jézus világosan azt mondja, hogy Keresztelő János Illés próféta reinkarnációja. Később megismétli:

„És megkérdezték őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?

Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít.

De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, amit akarának. Ezenképen az ember fiának is szenvednie kell majd őtőlük.

Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.” – Máté 17.10-13

Jézus nagyon világosan kijelentette, hogy Keresztelő János Illés reinkarnációja. Még a tanítványok is megértették. Ez az azonosítás nagyon fontos, amikor a Biblia jövendöléséről van szó. Jánost Illéssel azonosítva, Jézus a Messiással azonosította magát. A héber írások megemlítik a különleges jeleket, amelyek megelőzik a Messiás eljövetelét. Az egyik az, hogy előbb Illés tér vissza.

„Imé, én elküldöm néktek Illést, a prófétát, mielőtt eljőn az Úrnak nagy és félelmetes napja.” – Mal. 4.5

***

Ady Endre: AZ ÚR ILLÉSKÉNT ELVISZI MIND...

"Ég s Föld között, bús-hazátlanul

Hajtja őket a Sors szele."

A feltámadásról

Amikor valaki alszik, olyankor nem tud arról, hogy milyen az, mikor ő ébren van. Nem, mert nem is tudja, hogy alszik. De ha felébredt, akkor visszaemlékezhet álmaira. Bizonyos értelemben így vagyunk a halál utáni és a halálon inneni élettel is.

A halálon inneni élet a halál utáni élethez mérten olyan, mint az alvó állapot az ébrenléthez viszonyítva. A halál utáni élet egy igazi ébredés ahhoz képest, amit a Földön ébrenlétben élünk. A földi élet csupán „alvás” a halál utáni élethez képeset. Ezért, amint az álomban, úgy a földi ébrenlétben sem tudunk „visszaemlékezni” igazi ébrenlétünkre, tehát a földi halál utáni életünkre. Míg a halál után nagyon is világos lesz előttünk előző földi életeink!

Természetesen van egy óriási különbség! Az alvás állapotában nincs erkölcsi felelősség, míg éber állapotban van! Tehát az éber állapot erkölcsi értelemben közelebb áll, sőt, azonos a halál utáni élet állapotával! Csupán LÁTÁS- különbség van a kettő között! A Földön hitben lát az, aki él, a földi élet után pedig színről színre.

A feltámadás mindenkiben már a földi életében elkezdődik akkor, amikor újjászületik saját testében! E feltámadás addig, amíg valaki ilyen állapotban a Földön él, csupán hitben tudatos benne. Ezt hívjátok üdvbizonyosságnak. A földi halál után pedig színről színre, véglegesült módon éli meg a saját föltámadását az újjászületett.

Akik a Földön saját testükben nem élték meg az újjászületésüket, azok a haláluk után újra kapnak lehetőséget, hogy - pluszszenvedést felvállalva - az újjászületés reményében újra megszülessenek a Földön. Azért kell pluszszenvedést is vállalniuk, mert vétkeik mellé többletként rágja lelküket előző életüknek éppen az a mulasztása, ami miatt nem születtek újjá a Földön, s ami miatt nem találhatják meg helyüket a mennyek országában (János 3;3).

Az újraszületést Isten részéről fel lehet fogni kegynek, de annak részéről, aki kénytelen újraszületni, feltétlenül többlet-szenvedést jelent az előző életeihez viszonyítva. Bizony igaz, hogy a szeretetnek igazságban, az igazságnak pedig szeretetben kell megnyilvánulnia!

Az újjászületettek tehát boldogító feltámadásuk véglegesülését élhetik meg földi haláluk után. (Ezt ne keverjük össze a világvégével!)

A feltámadás hogyanjáról azért nem beszélt nekünk, mert a tér-idő dimenzióban élő földi halandónak nincs olyan antennája, amellyel torzításmentesen ezt felfoghatná, sem olyan jelrendszere, amellyel megfelelően ezt ki lehetne fejezni.

Elégedjünk meg a ténnyel! Van örök élet, és van feltámadás! Bárki ennél többet akarna erről mondani, csak a különböző helytelen felfogásokat szaporítaná.

Ő, Jézus, földi testben támadt fel, de mennybemenetelekor e test átváltozott olyan szellemi testté, mint amilyen szellemi testben jelen van az Oltáriszentségben. A szellemvilágban e szellemi teste megkülönbözteti Őt, mint ahogy a mi szellemi testünk is megkülönböztet bennünket minden más szellemi lénytől.

A test feltámadása nem azt jelenti, hogy romlandó testben megjelennek a Földön az elhunytak, hanem azt, hogy van minden embernek olyan „teste” is, amely a romolhatatlanságot hordozza magában. A romlandó test a halál pillanatában kezd beleépülni a nagy és mulandó univerzumba. A romolhatatlan test pedig „feltámadottságban” éli tovább romolhatatlan életét.

A feltámadás mindenkiben már a földi életében elkezdődik akkor, amikor újjászületik saját testében! E feltámadás addig, amíg valaki ilyen állapotban a Földön él, csupán hitben tudatos benne. Ezt hívjátok üdvbizonyosságnak. A földi halál után pedig színről színre, véglegesült módon éli meg a saját föltámadását az újjászületett.

Jézus valóban feltámad, mert ugyanabban a testemben jött újra közénk, amelyben keresztre feszítették. Jelenleg nincs ugyanabban a testben. Jelenleg megdicsőült állapotban van, s ehhez hozzátartozik az, amit úgy lehet nevezni, hogy megdicsőült test. Ez abban a pillanatban megtörténik mindenkivel, akinek már nem kell újra megszületnie, amikor valaki meghal.

A sok vallási fanatikus :DDD

Az egy másik vallás elmélete :DD Hát ez tetszett!!

Mintha nem ugyan arról szólna mind a kettő, mintha a bibliát nem alakította volna kénye kedve szerint az egyház meg kitudja még miféle népek...

És van aki azt gondolja, hogy a bibliát szó szerint kell olvasni, értelmezni, és hogy az a mostani állapotában a jó :DD Eszméletlen

a jelenlegi biblia sajnos mesekönyv már.

érdemes keresgélni az apokrif és gnosztikus evangéliumok és egyéb írások között, mert ezeknek a jelentős rész benne volt a régi bibliákban, majd a hivatalos kannonizáció, és a zsinatok szépen szétszedték a könyvet, majd újrarakták egyes részeit h tükrözze az éppen alakuló római katolikus vallás alapjait és megerősítést adjon a vallási dogmákhoz, amit jórészt összesen az összes régi vallásból vettek át pl zoroasztrizmus, egyiptomi vallások, és még sok egyéb nép vallás.