Jó elgondolás ez a reinkarnációról?

Nálam az van, hogy számos dolgot csak ezzel tudok megmagyarázni. Pl. soha nem jégkoriztam, de már elsőre tök jól ment, ráéreztem az ízére nagyon hamar. Pedig még TV-ben sem szoktam ilyesmit nézni.

A másik a nyelvérzék. Miért tud valaki hirtelen olyan jól nyelveket? Szerintem azért, mert beszélte korábban.

Vagy azok a gyerekek, akik ritka hamar megtanulnak valamilyen hangszeren játszani vagy táncolni.

Hallottam olyan gyerekekről is, akik azt kérdezték, hogy mikor "mehetnek haza".

A szerelem első látásra dologról már nem is beszélve, meg amikor azt érzed valakivel kapcsolatban nagyon hamar, hogy mintha mindig is ismerted volna.

Ok nélkül jött létre az ok-okozat. Innentől van ráció.

A közös az egy energia egység és egy közös információs háló. Ami egyedi az az egyedi információs egység, nevezzük mentális testnek. Az eddigieket nevezzük léleknek, ami hallhatatlan. Lélekhez társul egyfajta asztráltest, azaz érzelmi információs test. Ez összesen idáig Szellem. A szellemhez párosul egy test, ezt az egészet nevezzük embernek. Emlékszem előző életeimre(lesz.arom aki nem hiszi, vagy lepontoz gondolkodás nélkül, annak már mindegy, de tudom valakihez eljut ez), de nem ragaszkodok akkori unokáimhoz, macskámhoz. Halál után ez az asztráltest végetér, életfilmszerűen, ezután igazán kellemes a halál, születéssel ellentétben.

Életben két feladat van. Ezen elgondolkodni, ha nem is elhinni, nem kizárni. A másik az eredeti tervtől való nem letérés.

Én nagyon szkeptikus vagyok általában. De azt olvastam a filozófia könyvekben, Platón, Szókratész, és a haverok írásaiból, hogy a semmi, legalább olyan elképzelhetetlen, mint az istennek nevezett valami. Ami biztos, hogy a semmi az semmi, a semmiből meg nem lehet valami, mert a semmi az nem van, hanem nincs, ha a semmi lenne akkor az már valami, az meg már nem semmi :) (Besenyő István) De tényleg érdemes ezen elgondolkozni. A legnagyobb paradoxon hogy ha a semmiből valami van. Sok filozófus úgy tartotta, hogy az általunk létezésként érzékelt nagy krumpli egy állandó abszolút valamiből szakadt ki ami végtelen, nem kezdődött, nem lesz vége. Itt már nem értelmezünk időt, meg teret, ez már attól odébb van. (mint ahogyan az ősrobbanás előtt tartják a nagy fizikusok). Én szerintem is vagy az van hogy a lét alapból végtelen, vagy véges mely egy végtelenből, vagy végtelen keze nyomán jött létre.(azért dobálózok ilyen szavakkal, mert nem tudok a filozófus zsargonnal, lavírozni, az Isten szót meg nincs kedvem használni)

A halál után nem tudom mi van, de nem lehet rossz, mert senki sem jött vissza panaszkodni ;). Fizikai szemmel nézve teljesen elfogadhatónak tartom, hogy a testünk, a lényünk nem vész el a semmibe (anyag és energia megmaradás). A legutolsó átalakulással is anyuci szép kisfiából is egyszer x*dS nagyságú összentrópia növekedés lesz.

Amit nem tudok felfogni az az öntudat, vagy a lélek további sorsa. Én hiszem, hogy van, és hiszem, hogy az a fontos. A test az a gép, a hardver erősebb, és csököttebb, szenzorokkal és vezérléssel ellátva. De szerintem tuti van mögötte valami. De hogy azzal mi lesz lövésem nincs. Előző élet ha van vagy ha nincs, akkor sem tudom, hogy lehetne rá a következőben emlékezni, mert az emlékek fizikailag is léteznek (kb, mint a CD rovátkái) de az agyad is elrohad a földben, tehát a memória szerintem törlődik. A pokol-menny nekem nevetséges, de azt sem tudnám elképzelni, hogy csak megszűnik a semmibe, az a fizikának is ellent mondana.

I.K.

#12!

Próbáld csak meg ezt az úgynevezett "veleszületett tehetséget" genetikával magyarázni. Biztosan menni fog!

Smartguy!

Abszolút jól érvelsz! Ha valaki ilyen szájbarágós stílusban sem fogja fel a valóságot, az nyilván be van oltva valamivel. Valószínűleg anyagmentes lélekkel.

Amanda!

Materialista létedre miért zavar Téged az elmúlás? Nem Te magad vagy a Világ! Te is csak egy élő szervezet vagy benne, mint mindannyian, az egyszerű egysejtűtől kezdve, a növényeken át a többi gerincesig. Mivé lenne a Világ, ha mind fenn akarna maradni valamilyen formában az elpusztulása után? Az hívő ember ugyebár elképzeli, hogy a lelke majd valahová jut, mennybe, pokolba, vagy épp egy másik élőlénybe. Ezzel nincs semmi baj, ha neki úgy jó, csak éppen semmi értelme. Ha ez a léleknek nevezett elképzelt valami távozik belőle, attól kezdve nem birtokolja ezt a valamit, tehát gyakorlatilag semmi köze nincs hozzá. Akkor meg minek ugyebár?N

Nem tudom, ajánlottam-e már neked is ezt a dalt az elmúlásról? Összefoglalóan mindent elmond a halálról:

http://www.youtube.com/watch?v=G9BFfSdug-E