Karmával kapcsolatos kérdéseimet megválaszolja valaki?

Szerintem a lelkek a kezdetek kezdetén ültek egy szobában és marhára unatkoztak.

- Mi a francot csináljunk? - kérdezték.

Egyikük levett egy társasjátékot a szekrény tetejéről, egy amolyan spéci Gazdálkodj okosan!-félét, és elkezdtek játszani. A játékban gyűjtötték a pénzt, berendezték a lakásukat, közben húzták a szerencsekártyákat, amiket félretehettek, és amikor gondolták, felhasználhatták. Amikor valamelyikük kiesik a játékból, akkor egyből újat kezd, de előtte visszateszi a bankba a pénzét, a lakását, a bútorait, de a szerencsekártyáit megtartja. Az új játékot ezekkel a szerencsekártyákkal kezdi. A többiek persze folytatják közben a játékot, mintha mi sem történt volna. Mi pedig a bábuk, a karaktereik vagyunk a táblán.

Mi a célja a "tanulásnak", azaz a szerencsekártyák gyűjtögetésének? Hát az, hogy a következő játékot minél nagyobb előnnyel kezdje a lélek.

Miért kell újra megszületni, azaz új játékot kezdeni? Mert egy rendkívül unalmas vasárnap délután van lélekéknél, odakint esik az eső, és valamivel el akarják ütni az időt, úgyhogy társasoznak, és ami nekünk egy egész élet, az a lelkeknek csak pár perc, esetleg egy hosszú és eseménydús "élet" esetén negyedóra-félóra.

Az egyik életben elkövetett bűnökért miért kell büntetést kapni egy másik életben? Nincs itt semmiféle bűn meg büntetés. Játék végén maradnak a szerencsekártyák, ennyi.

Mi a lélek? Hát az a csaj vagy fickó, aki ott ül az asztalnál, néha dob a kockával, néha szerencsekártyát húz, örül, szomorkodik, röhög, szidja a jóistent (aki egyébként egy másik világban őt mozgatja bábuként), amikor harmadszor is egyest dob a kockával.

Mi különböztet meg egy lelket a másiktól, milyen fejlettségű egy lélek? Hát milyen lenne, olyan mint a többi. A lélek ugyanolyan marad mindig, a szerencsekártyái pedig vagy jók, vagy rosszak. Hogy egyik lélek ilyen meg olyan, az teljesen lényegtelen nekünk.

És miért van "bizonyos lelkek között karmikus kapcsolat"? Hát mert lehet ám cserélgetni egymás közt a szerencsekártyákat. Képzeld el, hogy van két lélek, akik haverok, és a játékban is segítik egymást. Esetleg az egyik jobban segíti a másikat. Aztán amikor kiesik a játékból az egyik, akkor azt mondja a másiknak:

- Te Józsi, figyelj már, kéne nekem egy "gazdag családból indulok"-kártya, mert szeretnék egy elkényeztetett kis köcsögöt csinálni a karakteremből, akit semmi sem érdekel, és lenézi a szegényebbeket, adok cserébe egy "150-es IQ"-kártyát, mert látom, nagyon nem sikerül Nobel-díjas fizikust játszanod.

- Oké, adok, de most már nincs kedvem Nobel-díjas fizikusnak lenni, adj inkább érte egy "kiváló testfelépítés"-kártyát, mert szeretnék csóró afrikai családból induló néger sráccal játszani, aki olimpiai bajnok futó lesz!

Ilyenkor a mi világunkban öngyilkos lesz egy fizikus, amiért nem sikerült Nobel-díjat szereznie egyik felfedezésével sem, Elefántcsontparton pedig születik egy rendetlen, izgága kiscsávó, aki folyton szaladgál.

Vagy azt mondja az egyik a másiknak, amikor kiesik:

- Megvárom, amíg te is kiesel, Józsi, aztán kezdjünk egyszerre, és versenyezzünk, melyikünk tud jobban kicseszni a másikkal a játékban!

- Oké!

Ilyenkor mi idelent a táblán esküdt ellenségek leszünk, mert már a kezdetektől fogva utáltuk egymást, suliban bandáztunk és megvertük a másikat, felnőtt korunkra meg két szemben álló politikai párt vezetői lettünk (mert mindketten "notórius hazudozó"-kártyával indultunk), és folyton szívatjuk egymást, de a lelkeink az asztalnál ülve valójában jó barátok, és hatalmasakat röhögnek, amikor az egyikük karaktere börtönbe kerül választási csalásért, a másik pedig a szexbotrányai miatt elveszíti a szavazóit. :D

Én így gondolkodom erről a karma/reinkarnáció/lélek témáról. Remélem segítettem megérteni, hogy hogy is van. Reménykedjünk, hogy nem süt ki a nap a lelkeink világában, mert akkor kimennek a tóhoz fürödni, a játékunkat meg lepauzolják :D

Ja és hogy keverjünk bele egy kis new age humbugot is:

Az egész játéknak az a lényege, hogy a lelkeink karakterei, azaz mi, elérjék a tábla utolsó mezőjén található naaagy-nagy "GRATULÁLUNK, MEGVILÁGOSODTÁL! VÉGE A JÁTÉKNAK!"-feliratot. Ilyenkor a lélek felkel az asztaltól, kimegy egy sörért a hűtőhöz, visszajön, és nézi, ahogy a többiek játszanak, vagy fogja a cuccait és hazamegy, vagy ha még van kedve, akkor játszik tovább, de rögtön "megvilágosodott"-kártyával indul és ő lesz a dalai láma, érted... :D

"még mindig nem értem, miért kell átélni ezeket a dolgokat és megtnaulni az egyetemes szeretet. Mi lesz abban az esetben, ha sikerül?"

Ez esetben állítólag átléphetsz olyan síkra vagy világba, ahol ez alapfeltétel, és már nincs további dolgod a Földön (legfeljebb taníthatsz, stb.).

"A "kozmikus mérleg kiegyenlítését" sem tudom értelmezni, hogyha nem tudom, mennyire van individuális lélek... úgy értem, a sok újjászületés miatt igazából mindenki lehet bárki, tehát lényegében "egy, azonos dolog lennénk". Ha érted, mit nem értek :)""

Nem vagyok biztos benne, hogy értem, te mit nem. :)

De a lényeg, hogy tudati szinten valamilyen szinten individuálisak vagyunk, ezért van minden léleknek külön fejlődési útja. A sok újjászületés során különböző élethelyzeteket tapasztalsz meg, de sok különböző élethelyzet egy földi élet alatt is előfordulhat. A kozmikus mérleg elve arról szól, hogy a kozmikus intelligencia (vagy nevezzük, ahogy tetszik) nem tolerálja a kilengéseket, így ha egy életedben durván agresszív voltál, egy másikban áldozat leszel vagy azok segítője. Az "érem másik oldala".

Köszi, megírom majd újonnan indult blogomba ( [link] Egyébként nem teljesen saját az ötlet, Feldmár András egyik könyvében (A tudatállapotok szivárványa) szerepel egy eszmefuttatás egy ilyesmi világképről. Én csak mókásabb formába öntöttem, meg hozzátettem, amit én gondolok. :)

Kedves utolsó! És ha én ebben az életemben halk szavú, megértő, elemző típusú ember vagyok, aki kerüli a konfliktust, akkor következő életemben agresszív leszek, mondjuk valami katona vagy pankrátor vagy ilyesmi? Vagy hogy van ez szerinted?

"Kedves utolsó! És ha én ebben az életemben halk szavú, megértő, elemző típusú ember vagyok, aki kerüli a konfliktust, akkor következő életemben agresszív leszek, mondjuk valami katona vagy pankrátor vagy ilyesmi? Vagy hogy van ez szerinted?"

Bár olyan bölcs volnék, aki erre válaszolni tud!

Szerintem nem ezt tekinti a karma (vagy a kozmikus tudat, nevezzük ahogy akarjuk) kilengésnek, hanem a súlyosan szélsőséges megnyilvánulásokat. Egyébként a gondolatmenetet követve logikus, hogy megtapasztald azt az életstílust is egy későbbi (esetleg korábbi) életben.

"hogyha egyik életemben filozófus vagyok, a másikban meg pankrátor akkor melyik vagyok igazából?"

Mindkettő és egyik sem. Ezek tapasztalatok, amelyekből tanulsz, de később már csak emlékek maradnak.

Gondolj a mostani életedre: voltál hisztis kisgyerek, megszeppent első osztályos, "érett" ballagó, akire felnéztek a gólyák. Mindegyik voltál, de egyik sem vagy most.

öszefoglalom. Az élet olyan mint egy számítógépes játék, mint pl a WOW !

Fejlődsz ! Ha teljesítesz egy pályát (élet), Újjászületsz egy másik fejlettebb kihívásokkal teli élethelyzetet kapsz (magasabb pályára lép a karaktered). Ha elbuksz, nem tudod életfeladatod teljesíteni, akkor következő életedben ugyanazon a pályánmaracc azaz ugyazt kell megoldanod, azé nem emléxel hogy mit csesztél el az előző életetben hogy ne csezd el a következőt ugyanígy

A regi blogom cime, ha valoban erdekel: [link]

Viszont amikor ezt irtam, tini voltam meg, ugy olvasd :)

Utolso kommentelovel egyetertek valamilyen szinten. Vehetjuk ugy, hogy a lelkeink RPG-znek (bar az asztali szerepjatek jobb hasonlat), mi meg a karaktereik vagyunk. Csak kapnam el egyszer a meselot, mi...? :D