Abortált gyermek visszatérhet ahhoz, aki elvetette, de iszonyatosan megbánta?

Én kérdeztem, h a te kérdésed-e az a kérdés.

Néz, úgyis hiába mondunk itt bármit, amíg nem nyugszol meg, nem tudsz gondolkodni erről a dologról hideg fejjel.

Ami történt, megtörtént, nem tudsz rajta változtatni.

Akkor jó döntésnek tűnt, biztos okod is volt rá, hisz ez a procedúra nem két nap, akkor ezerszer átpörgetted, h mi legyen, hogy legyen.

Döntöttél, jól vagy rosszul, nem tudhatjuk, de abban a pillanatban számodra HELYES döntésnek tűnt.

A múlton kár keseregni, annak a magzatnak nem fáj már semmi, és ha már ezotéria rovat, akkor elmondom, h igaznak gondolom azt az állítást, h ilyenkor még a magzat lelke ki-be járkál a testéből, úgymond próbálgatja a testét.

Egyébként pedig ha hiszünk a sorsban, akkor ő pontosan tudta, h mi lesz a sorsa, ezt vállalta. Ha a előző életekben is hiszünk, és a kérdésed számomra ezt sugallja, akkor lehet, h pont most törlesztett egy régi karmikus bűnét.

Nincs rajta már mit keseregni, ha van túlvilág, ott jól van, ha nincs, akkor meg mindegy neki teljesen.

(Zárójelben megjegyzem, h én is átmentem ezen, de én betökéltem az agyamban, h a döntést meghoztam, és nem nézek hátra. Elég keserves ez a dolog anélkül is.)

Kedves Kérdező,

én is átéltem hasonlót. A mai napig fáj a dolog, ez a fájdalom sosem múlik el. De nekem azzal sikerült valamelyest megvigasztalnom magam, hogy hiszek abban, minden születendő gyerek maga választja ki az édesanyját. És az én gyerekemnek az volt a feladata, hogy megtaláljon engem, ezzel elérje, hogy elmenjek a nőgyógyászhoz. Ugyanis ha nem megyek el, nem veszik észre azt a kis elváltozást a méhszájamon, ami a későbbiekben akár rákot is okozhatott volna.

Vagyis a meg sem született gyermekem megmentette az életemet. Nem állítom, hogy ez megszünteti a lelkiismeret-furdalást, de sokat könnyít rajta.

Csak azt akartam ezzel mondani, hogy ha magadba nézel, vagy figyelsz az összefüggésekre, talán Te is találsz valami olyan mozzanatot, ami vigaszt nyújthat.

Szia!

Nem tudom a körülmènyeidet, hogy mièrt vetted el a babàdat. De azt tudnod kell, hogy a gyermek Isten ajàndèka,a fogantatàs pillanatàtòl van lelke, ès nem embrio, mintahogy sokan mondjàk, hanem igenis èrzô emberke. Az abortusz mindenkèppen teljesen mindegy, hogy mikor törtènt gyilkossàg. A pici babàd màr soha nem fog visszatèrni hozzàd, hiszen megölted, lehet, hogy ùjra tudsz foganni, de az nem Ô lesz, hanem egy teljesen ùj èlet, ès ez az èrzès èleted vègèig el fog kisèrni, mert a bùneink kôvetkezmènyeit viselnünk kell. Az ember nem Isten, hogy döntsön èlet ès halàl fölött. Bocsànatot kèrek attòl aki azt irta,hogy, a baba nem is akart megszületni, meg màr elòre tudta, hogy meg fogjàk ölni.De ekkora butasàgot mèg nem hallottam, ez semmi màs, csak hogy mossuk a kezünket, attòl, amit elkövettünk. Bocsàss meg, hogyha kemènynek talàltad a vàlaszomat. de az igazsàgot ki kell mondani, ès az nagyon tud fàjni.

Szerinted butaság, más szerint nem.

És nem szeretem, ha mások meggyőződését lenézik,leszólják, csak azért, mert másban hisznek.

Én sem mondanám, h Istenben hinni butaság, a pokolban hinni butaság, stb, mert szándékosan nem sértenék meg senkit, aki ebben hisz.

Érdekes számomra, hogy sokan úgy mondanak ki dolgokat, mintha tudnák, mi megy végbe a születésnél valójában. " A lélek a 49. nap után költözik a testbe..." " A lélek nem tud hosszú éveket várni a születésre, mert vonzza a szamszára a születésbe" " A születendő lélek választja meg, hogy földrajzi szempontokból hová, milyen társadalmi rétegbe, milyen korban..."

Úgy látom, nagyon sok Teremtő, Isten, Mindenható, stb. írogat itt a gyakori kérdéseken. Mindenkinek szíve joga abba hinni, amibe akar. De milyen alapon mondunk ki konkrétan ilyeneket?

Kedves kérdező! Szörnyű lehet most számodra. Nagyon sok kitartást, erőt kívánok! Az ember nagyon erős tud lenni. Túlél sok mindent, és képes újra kezdeni.

Anyukám születésem előtt (nővérem születése után, azaz kettőnk között) szült egy kisfiút 7 hónapra, aki meghalt aznap. Máig szoktunk rá emlékezni. Én mai napig úgy gondolok rá, hogy volt egy bátyám. Talán egyszer álmodott, majd meghalt. Szüleinknek is biztos nehéz volt, de mi hálásak vagyunk, hogy becsülettel felneveltek minket. Fogalmam nincs miként működik ez, de az biztos, én eléggé kettős személyiség vagyok. (nem mint bolond, azaz skizofrén) Egyik oldalról műszaki ember vagyok, aki a fizikai munkát is kedveli, másik oldalról grafikus művész, aki alkotni szeret, lazán, lágyan élni. Hol egyik, hol másik oldal felé vet a sors. (jelenleg munkanélküli állapotban nagyon nem tudom merre induljak)

Feleségemnek vetélése volt első gyermekünk előtt. Ő rá is eszünkbe jut sokszor. Főleg ünnepekkor. Van egy száraz rózsa, melyet akkor kapott nejem tőlem, mikor megtudtam, hogy állapotos. És van egy porcelán angyalka, melyet a karácsonyfára teszünk minden évben, azt is akkor vettük. Ez a két dolog őt jelképezi nálunk.

Ne feledd el, de élni kell, és ha van lehetőség rá, megadni mindent a későbbiekben megszületendő gyerekeknek. Fel a fejjel!

Az jó jel, ha így érzel, a döntésed miatt. Ez bizonyítja, hogy egyszer nagyon odaadó, jó anya leszel.