Szerelmes lenni egy fényképbe?

Szeretném leírni a történetem és hogy ki mit szól hozzá. Unokatesómnak vittem ebédet a munkahelyére, bicajjal. Hogy levágjam az utat, a temetőn keresztül mentem, ahol véletlenül megláttam egy sírt, amin fénykép is volt, egy gyönyürű szép lány. Ezután, bármikor ha be kellett bennem a városba mindig a temetőn keresztül mentem, hogy ott maradjak pár percet a sír mellett, este is kiszoktam menni, télen is, gyönyörű szép látvány volt ahogy a fehér hó fényt adott. Amikor rossz kedvem van, akkor is ki szoktam menni, és leülni "mellé". Nagymamámat is kérdezgettem erről a lányról, mivel nem egy időben éltünk, sőt amikor meghalt én még meg sem voltam születve. Megtudtam h öngyilkos lett. Szoktam vele beszélgetni, sírni is néha, és úgy érzem ő az egyedüli a világon aki megért engem.... sajnos már pár év eltelt azóta, én felnőttem, elköltöztem, de még mindig szoktam erre a lányra gondolni, sőt, a mobilomon lefényképeztem és egy kis fenyőágat magammal hoztam a sírjáról, ami furcsa mód még mindig zöld és még most sem sárgult meg az évek alatt. Mi lehet ez? Megőrültem?