Ti hisztek a sorsban, karmában, hívjuk akárhogy?
Úgy értem, hiszel benne, hogy a dolgok okkal történnek az életedben? Fogalmazzunk úgy, hogy neked ez volt megírva? Vagy ezzel csak nyugtatjuk magunkat és valójában semmi ilyesmi sincs. Egyszerűen csak önmagunktól hozunk jó, rossz és még rosszabb döntéseket(rám inkább az utóbbi jellemző)
Tudom, hogy nem megfelelő a témakör, de itt kapom mindig a legértelmesebb válaszokat és ez most tényleg nagyon érdekel!
Azért ez nem ilyen egyszerű szerintem, hogy nincs sors és kész. Vannak dolgok amikben dönthetünk és vannak amikben nem. Most írok két példát ami hirtelen eszembe jutott: Egy baba halálos betegséggel születik, vagy olyannal ami megkeseríti az egész életét...na ilyenkor semmilyen döntés nincs. De ha lelépek a járdáról, úgy hogy nem nézek körbe és elcsap a busz, az már az én hibám volt, volt választásom.
Bár én most azokon a dolgokon gondolkodtam ahol van választásunk. Az viszont tény, hogy felesleges ezen agyalni, kiderülni soha nem fog az igazság. Valami úgyis lesz mindig...
Bizonyos ertelemben igen, van karma. Müködik az ok-okozat összefügges, azaz mindennek van következmenye. Teljesen igaza van viszont annak is, aki azt irta, könnyü a karma leplevel takarozni es nem vallalni a felelösseget!
Szerintem:
Az ellentetet, amiröl irtal, az okozza, hogy amikor leszületünk a Földre, vagyis az eletünk elött (avagy 2 elet között) mashogy latjuk a dolgokat, mint itt. Akkor "felülröl" latunk, ezt hamar elfelejtjük, szerintem az anyatol levalas soran, azaz legkesöbb 3 eves korig (?). Es belesüppedünk a serelmeinkbe, eltünnk az elözö eletbeli okok nyomai, amiket meg ereztünk addig, elkezdjük megitelni az embereket a mostani eletbeli tetteik alapjan.
Amikor leszületünk, akkor meg nem tünik igazsagtalansagnak, hogy ilyen szülökhöz/környezetbe/ilyen benyomasoknak kiteve, akkor meg tudjuk, hogy mi valasztottuk es miert. Kesöbb a feladatok sulyabol nehezsegek lesznek, kezdjük magunkat kivonni a felelösseg alol. Nem kapjuk meg a vagyott szeretetet, sok olyan benyomas is er minket, ami nem tölünk függ, am rank van rossz hatassal. Am ennek a lehetöseget is vallaltuk, de megis bosszankodunk rajt. Tanulouton vagyunk, hogy fejlödjünk, tökeletesedjünk... Amikor leszületni keszülünk, magunk döntük dolgokrol, lehetösegekröl, es ez az, ami "meg van irva", amit mi irunk meg valojaban. (Valoszinüleg mi magunk erezzük jonak igy. Az "egyseg" miatt, mert itt meg tudjuk, hogy egyek vagyunk, es kiegyenliteni akarjuk ha valakinek direkt rosszat tettünk korabban.)
Aztan leszületünk... par ev, es az itt eleshez szükseges konsrukciokat felvesszük, vele együtt kicsit elfelejtjük, miert is vagyunk itt. Eletünk döntesei, tettei alapjan megalapozzuk a következmenyeket. Es most erre helyeznem a hangsulyt: nagyon fontos, hogyan döntünk!! De az elet elött eldöntöttek is ugyanugy ervenyesülnek, ezert ilyen sokszinüek a következmenyek. Ezert lehet, hogy az emlitett nagymama nem aratta le ebben az eleteben a jotette következmenyeit vagy hasonlok.
Amugy meg szerencse, hogy megtalaltam a kerdesedet. :) En az elektronika temaban kapom a legertelmesebb valaszokat, ezentul ott kerdezek mindent. :)) Az ezoteria szot meg ki se ejtsük, mert itt is megjelennek a lehülxezök. :DD
Szerintem Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel c. trilogiaja jokat ir erröl (is), amennyire emlekszem ra.
20.50
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!