Azoknak akik hisznek a reinkarnációba. Ha minden élet kihalna az univerzumba mi lenne a "lélek" sorsa?

Azért az elég durva, hogy néhányan sziklaszilárdan kijelentik, hogy mégpedig olyan nincs hogy minden kihal. Akkor a legviccesebb az egész mikor hozzáteszik hogy a Földön. A Napunk be fogja adni a kulcsot és akkor kihal a Földön minden. Sőt... "Mindenesetre (ki tudja miért) a robbanás (Nagy Bumm) megtörtént és tágul az Univerzum. Amikor Alekszander Fridman orosz meteorológus Einstein képleteit tanulmányozta, furcsa dologra jött rá. Új Világegyetem modellt vázolt fel, egy úgynevezett oszcilláló Világegyetemét. Az "oszcilláció" szó rezgést, ingadozást, periódikusan ismétlődő állapotváltozást jelent. Ezen elmélet szerint az Univerzum nem tágulna a végtelenségig, hanem tágulásának üteme az idő során csökkenne, majd elérve maximális méretét, teljesen megállna a tágulás. A tágulást az Univerzumban lévő összes anyag vonzereje állítaná meg, feltéve, hogy van megfelelő mennyiségű anyag a Világegyetemben. Ekkor az Univerzum elkezdene összehúzódni. Zsugorodásának üteme egyre jobban gyorsulna, majd bekövetkezne a Nagy Reccs, a Nagy Bumm fordítottja. E szakasz pontosan ellentéte lenne a táguló szakasznak. A Nagy Reccs után képződött szingularitásból, a semmiből, egy újabb óriási ősrobbanás közepette újra elkezdene tágulni az Univerzum. Ilyen táguló-szűkülő ciklusok, Nagy Bummok és Nagy Reccsek követnék egymást a végtelenségig." Ez nekem még a reinkarnációba is belefér :P

[link]

Abból ítélve amit megtapasztaltam" a gondolataimat így tudnám summázni.- bővebben A létezés fantasztikumában

Örökkön-örökké.

Mi értelme, bárminek is mit naponta alkottunk,

s birtokló vágyunktól hajtva, güzüként gyűjtünk,

hogy legyen életünkben, ha minden mulandó?

Hisz mulandó a tárgy, miért oly sokat dolgoztunk.

S mikor azt gondoljuk, mindenünk van már,

akkor azt a mindent, cserbenhagyjuk…

mivel mulandó életünk.

Felveti a kérdést; mi értelme akkor az életnek?

Hiába való minden, mit szellemünkkel alkottunk?

Ha jövőnek teremtünk? Miért őrzi agyunk, szellemünk?

Mi célja szellemi életünknek, ha testi valónk,

épp oly sérülékeny, mulandó, mint amit alkottunk?

Furcsa gondolatok ezek, de nem pesszimizmus szülte.

Csak kusza, csapongó, a miértekre válaszokat keresve.

Képtelen vagyok elfogadni, hogy az élet,

ami szüntelen fejlődés, okosok szerint; semmivé válik.

A vallások tanítása szerint; célja egy lehet, Isten.

Ha Isten a végső cél, mit nyernénk vele?

Halhatatlanságot. –

De mit érne a a halhatatlan lélek, ha csak gondolat marad?

A gondolat értékét, a belőle született alkotás adja.

Halhatatlanságunk csak úgy válhat értékké,

ha Isten, nem célunk, csupán egy állomás,

ahol lelkünk kozmoszi törvénnyel, erővel gazdagodik.

Kilépéseim óta érzem, ha lelkem tisztán művelem,

a halál anyagi valómra vonatkoztatható,

mit oly nagyon féltett lelkem,

mert egyetlen földi életét, csak teste által élheti meg.

De létezésem örökre szól, lélekként tudtam, emberként sejtem.

Csak kérdés miképp, és hol valósulhat meg?

Lelkem, mint gondolat, mindent áthatott,

S általa sokkal többet feltételezett… hogy az élet célja,

Istent és önmagát felülmúlva, egy még nagyobb cél felé mutat.

Szembesülve isteni erőkkel, maga volt a fantasztikum.

Mindent elsöprő erejük, nem keltett félelmet,

alázatra nem kényszerültem, lelkem Velük egynek, éreztem.

Velük azonosulva, a végtelent bejárni vágytam,

furcsa érzetként megvalósulása, lehetőségként lebegett előttem.

Reinkarnálódni itt? –mint tanítják…az sem igaz.

Szerelmünk aktusa, nem pusztán gyönyör,

kettőnkből parányi lét egyesül, új életet alkotva,

mint élőnek Teremtés Aktusa!

Fantasztikus Univerzumunk, amely megalkotni volt képes önmagát a

semmi porból, törvényekbe kényszerítve,

formázva gigantikus Létét, s alkotóinak, sok ezernyi változatát.

Keringőzve járják a messzeséget, előttünk haladva,

csillognak csábítón, de csak anyagok ők, mit por, energia,

atomokként formáz.

Örök változás a léte, újat alkot, kiég, darabjaira hullik,

e változó Tér, időtlenségében. Vagy magas hőn hevülve, csillagként

ontja, életet, halált teremteni kész sugarát, szabadulni tőle? Bolygónak

lehetetlen… de talán nem is akar szabadulni e nászból,

általa ébred létének Lelke, általa

az Egyetemes Tudat, fejlődéstörvénye.

Amellyel Földünk életre kelvén, isteni erejével életet teremtett,

de egyetemes törvényen módosítva,

mert az élet, az anyagi léten túl mutat. Az anyag, érzetei révén,

reakciójával, újat alkotni kész, de önmagát feláldozza.

Az élet már tökéletesebb, ha Újat teremt, önmaga léte változatlan.

Tudata nem csupán törvény alkotta, tovább fejlődni képes,

érzeteit, érzelmekre módosítva.

Az emberi faj tudata ezt is meghaladta, olyan teremtménye Istennek,

kinek értelme, logikája, megvalósítja egyszer,

Isten terveiből is, a legmerészebbet.

Akaratával ledönteni lesz képes az IDŐ korlátait,

s legyőzni, a végtelen Teret.

Mert egzisztenciája végtelen és örök-létre való nyitottsága arra készteti,

hogy az egész Létet, a Totalitást célozza meg.

Így lehet csak képes elérni, hogy az életet, melyet még, az idő- szorítása

határoz, annak korlátait ledöntve, egy új Élet-teremtésben azt,

meghosszabbítani tudja.

A halállal, a legtökéletesebb „megfelelőség” (correspondentis) alakul ki

az emberi Lélek és Teremtője, Isten között.

S egyszer, sok ezer esztendő multával, ha Földünk

az élet számára már holttá válik, hatalmas Tudatként,

a legtökéletesebb Lelkek fognak távozni belőle.

S valahol a végtelenben, egy új Földön, de

az is lehet, több ezer Földön megtelepedve, új életet teremtsenek.

Így foglalva el a végtelenséget, a még tökéletesebb, Új ember számára.

Múlttá vált földjének minden csodálatos teremtett, élővilágával.

Mind ez csak sejtés, mit lelkem sugall? talán…

Vagy csak remélem.

Hogy is szólt múltunk szentírása?

„Új ég és új föld” lesz és feltámadás.

Az élet célja, csak az lehet, örökkön-örökké,

újra élni, belakni a végtelenséget,

Emberként.

*

Tudod 18/18 válaszadó Ha az összes élet kihal akkor semmi se fog érdekelni, mert Te magad se fogsz élni tovább, szóval a k..ra szónak nincs értelme.

Egy a fontos, hogy amíg élhetünk azt jól és becsülettel éljük, a lelkünk miatt is, hogy létezésünk folytatódhasson.

Meg lehet semmire se fog emlékezni a lélek abból hogy Te voltál valamikor az a miska" itt a Földön, viszont ha belegondolsz, a természettörvénye csak ilyen módon fejlődhet, a passzív anyagból biológiai, fejlődni képes létezéssé tovább.

Igaz ma az életet éljük és élvezni szeretnénk a mát de azért a jövőre is gondolni kell és muszáj is, mert akarva-akaratlanul az emberi szellem ilyen beállítottságú, a Lelke által amely viszont, a nagy természet törvényei értelmében létező amelynek Te magad is köszönheted azt, hogy MA Te KÉZZELFOGHATÓ VAGY és LELKEDBEN ÉRZELMEK VANNAK --még ha ez az érzelem a k..vára nem érdekel felé hajlik is el.

Ezért fontos, hogy az életet megvédeni legyen képes az ember itt a Földön, belső illetve külső erőkkel szemben, mert csak most élünk itt, és ez az élet egyszeri, és csak Földi élet. Itt EZEN A BOLYGÓN élhetsz csak TE és Ő és Mindenki.

Egyszer újra teremtődik valahol a sok- sok lélek energiából egy új élet--DE azok már nem mi leszünk.

Minden lélek addig reinkarnálódik, amíg meg nem szabadul annyira a karmáiktól, hogy megtisztuljon, közel kerüljön Istenhez és beleolvadjon (amit megvilágosodásnak is hívnak). :) Ekkor tűnik csak el a lélek - illetve olyan lesz, mint egy vízcsepp, ami feloldódik a nagy óceánban.

Nem hiszem, hogy addig megszűnne a világ.