Ha minden ember, születése előtt kiválasztja, hogy milyen életet akar élni, milyen életutat bejárni, akkor hogy lehet az, hogy valakik mégis letérnek a kijelölt útról, és nem végzik el a feladataikat?

Ha körülnézünk a világban, azt láthatjuk, hogy minden meg van tervezve, ami csak a természetben, univerzumban létezik, annak pontosan meghatározott feladata, értelmes célja van.

És akkor most gondoljunk az ember életére.Az ember igazi életcélja a tapasztalás, fejlődés lehet, de egyetlen élet nem elég ahhoz, hogy mindent megtapasztaljunk, amit szeretnénk, amit kell.Nem hiszem, hogy ebben a szépen megalkotott univerzumban pont az emberi élet lenne olyan félresikerült és igazságtalan, hogy az egyik ember például csak pár napig, vagy évig él , betegségben, szenvedésben, a másik meg gazdagon, boldogan él évtizedeket.Aztán meghalnak és örökre megsemmisülnek .Így semmi értelme, célja nem lenne az életnek.

Azért, mert arra, hogy a köztes létben milyen élettervet csinálsz magadnak-nem emlékszel már. Megérzések, jelek, tudósítanak róla így "útközben", de sajnos az emberek pont leszarják a megérzéseiket. (tisztelet a kivételnek).

Ha letérsz az élet utadról, -attól függ mióta, és mennyire- egyre erősebb, és jelentőségteljesebb jeleket kapsz. Lehet ez például, egy komolyabb betegség, stb.

Aztán, ha már végleg nem fogja fel az ember, hogy rossz felé tart, na akkor jön a "kellemetlenség": visszahívnak. Ami annyit jelent, meghalsz.

Társadalmi normák, szabad akarat! E kettő elég ahhoz, hogy az ember megfeledkezzen arról, miért is van itt. A meggazdagodás reménye, a "cél szentesíti az eszközt" kijelentése mind ellentétes a belső hangunkkal. Mikor lelkünk igazi érzése ellen teszünk valamilyen földi jó reményében, letérünk az útról. Azonban ha ily módon mondunk ellent önmagunknak, az élet valamilyen lelki teher formájában felnyitja a szemünket, és visszavezet ahhoz a ponthoz ahol eltévedtünk.

Pl: ha elkezdünk vállalkozni, másokon átgázolva teszünk szert pénzre és hatalomra, bizonyos idő után a vállalkozásunk becsődöl, és mindenünket elvesztjük amit helytelenül szereztünk. Mert amit tisztességtelenül szerzünk sose lesz a miénk.

Ekkor visszatalálunk, és folytatjuk az utat. Az újrakezdés ilyenkor valódi újrakezdést jelent! Tehát szerintem az útról való letérés, csak egy adott pontba visszavezető kanyart jelent.

"Inkább fordítv közelíteném meg a kérdést:

1. Miért az ezotéria a legtrollgazdagabb témakör (a politikán túl)? A pénzügyek rovatban miért nincsenek trollok, akik szerint nem is létezik pénz, azok a papírdarabok is csak optikai csalódások? "

Ezt csak te gondolod így. Minden témában megtalálhatóak trollok minden mennyiségben.

2. Miért úgy írják le az ezotériát, az azt védeni próbálók, mintha egy New Kids on the Block kontra Depeche Mode tisztán ízlésbeli vita lenne csak körülötte, nem pedig tudományos, filozófiai, vallási, pszichológiai kérdések garmada alkotná a vitát?"

Ha valakit érdekelnek ezek a témák miért ne beszélhetné ki?

Ezért van ez a téma. A szkeptikus sem azért járnak ide, hogy megmondják mi hogy van, hanem azért, hogy vitázzanak egy jót. Semmi értelme annak, hogy most ide benyög valaki olyat, hogy a kérdező egy sík hülye meg az összes válaszadó az aki a témában ír, csak ő a normális meg a nem troll... Semmi értelme annak, hogy most idejön és ossza az észt. N em neki írjuk ki a kérdést, és nem nekik válaszolunk. De mindig ők jönnek ide, és ők válaszolnak, jó hogy ebből mindig csak vita lesz. Aki értelmes az feltudja fogni,hogy hova írjon és hova ne. Én is olvastam sok kérdést itt ami tényleg már súrolta azt a bizonyos határt csak röhögtek rajta egyet, de tovább mentem inkább mert feleslegesnek tartom azt, hogy válaszoljak is.