Mi az oka, hogy egy halálközeli élmény, a "fény" látása után a legtöbb ember jó irányba változik, és mi lehet az oka, ha nem?

"Úgy tudom, hogy azon 20 év alattiaknál akiket már egyszer újra kellett éleszteni, gyakoribb az öngyilkossági arány az átlagnál. Ez aztán a pozitív irányba változás:)"

Magyarázat: sok visszatért börtönnek éli meg a testét. Képtelen azzal szembesülni, hogy ezt az életet kell folytatnia, és azt, hogy élményeit senkinek sem mondhatja el, mert hülyének, megkattantnak nézik miatta (lám, visszajött, de milyen lett...). Te is azt érzed, amikor nagy öröm ér, hogy meg kell osztanod valakivel, nem?

Ezek az emberek gyakorlatilag megtudják, mi van a haláluk után. Mivel a nyugati civilizáció retteg a haláltól, ezért óriási teher gördül le ezen emberek válláról. De nem mondhatják el senkinek. Itteni életük emiatt gúzsba kötött lesz, sokan elszigetelődnek, értelmetlennek látják folytatni. Ezért "menekülnek" át a túlvilágba, idő előtt. (Egyébként nagyon helytelenül teszik.)

Tudod kérdező akivel Te beszéltél csak hallott ezt-azt de ő soha nem látta-- hazudik.

aki meglátja az alagút végén a Fényt az ami után visszahozzák teljesen más emberré lesz. Na persze nem a Fény az oka-- mert attól még nagyon messze volt, hanem annak a tudata hogy a halál nem egy totális megsemmisülés, hanem valami..... lesz utána.. valami--- kell hogy ott legyen-... tehát ami biztos az biztos, inkább megjavulok ÉN gondolja mindegyik!

Aki már az alagútnak látszó térnek a végére ért, és valóban meglátja az igazi Fényt árasztó csodát, azt már nem képes visszahozni az orvostudomány.

Antimod-- nem azért lesznek öngyilkosok csupán, mert valamit átéltek, hanem sajnos ha sokára hozzák vissza sérülhet az agy anyagcsere folyamata-- következmény labilis, depresszióra való hajlam.

Persze aki átélt bármit is és az élete egy csődtömeg, akkor bizony visszavágyódhat arra az útra--

De nagyon nagy hiba mert az út nagyobbik fele maga a pokol lesz (nem vallásos értelemben!) amihez a léleknek elég erősnek kell lennie-- hogy kibírja. Minél becsületesebben él valaki minél tovább annál tisztább, erősebb és gyorsabb lesz a lélek haladása-- a gyenge lélek elpusztulhat az utolsó út megprobáltatásán

Miért változnak meg? -- mert a lélek utolsó útja a Földünk szívébe vezet. De előtte van aki megtapasztalja a végtelenség birtoklásának érzetét amely azt sugallja egy vagyok a Mindenséggel. Amikor visszahoztam ilyen embert a valóságba akkor szinte gyűlölt, haragudott rám mondván; miért hoztál vissza, nem kértelek rá! Ő nem látott semmi fényt odáig nem jutott csak a Tér végtelenségét érzékelte amelytől nagyon boldog volt a keserves élete után.

A másik típus az aki elindul a föld szíve felé az pedig a láva rétegen vezet át és megtapasztalja a lélek (rajta a még mindig létező halovány ÉN is hogy annyi gazemberséget követett el élete során hogy haladása lassú és bármikor elpusztulhat elvesztve a halhatatlanság lehetőségét az öröklétet, s ha az ÉN esetleg nem is emlékszik reá de a lélek igen és átéli mind azt a fájdalmat amit életük során Ő és a az ÉN másoknak okozott-- ettől az Én akarata ellenére megszelídül, s ha még is ártana másoknak akkor az saját maga is elszenvedi testi fájdalomként!!!!

A harmadik tipus aki annyira butácska hogy ide-oda vetődik és fel sem fog semmit annak fantasztikumából amit átél és mivel időben visszarántják az életbe semmi emléke nem marad-- az ilyenek szoktak aztán kitalálni többnyire hazugságokat-- jöttek felé a rokonok stb.

Egyetlen probléma van csak a halál átélésével kapcsolatban, hogy az aki meghal véglegesen és a lélek elindul amely csak pár perces, de az csodálatos élmény ha valaki Emberként élt, s ha eljut a Föld szívéig és belép oda, attól kezdve megszűnik önmaga létezni, mert eggyé válik a Földünk szellemi energiájával.

Nincs mennyek országa, nincs angyalok, se alvilág se alvilági lények semmi csoda, se feltámadás- de a pokol a maga módján, izzó örvénylő lávatömegként létezik- Mert minden az életünk a halál utáni állapot is a Természet és természeti erők részműködése. Részei vagyunk életünkben a kézzel fogható anyagi valóságnak, és részeivé válunk a halál után a mindent teremteni, de pusztítani is képes Energiáknak.

Ezért tiszteld az életet önmagadét és másokét mert csak ez az egy van, nem lesz több! Itt a Földön legalábbis soha! mert ahogy az élet anyag és felbomlik elpusztul épp úgy a bolygónk is anyag kiég, elpusztul s egy füstölgő kődarabbá lesz, mint a Vénusz.