Szerintetek van élet a halál után? Vagy folytatódik ott valami? Nagyon foglalkoztat ez a téma. Mit gondoltok?

Ember. Én erre csak annyit mondok, hogy gondolkodj.:)

Akárki akármit mond, egyértelmű, hogy nincs. Az ember is állat volt, és az is marad. Mindössze kicsit okosabb azonban ezzel jár az a mellékes kis probléma, hogy mindenen elgondolkodik és többnyire túlspilázza a dolgokat. Fél az ismeretlentől és az örökkévalóságig akar élni. Ez itt a baj.

A léleknek nincs hatalma. Az az elme, ami a "lelket" létrehozza, és az emberi test múlandó szóval az elme is -> a lélek is.

Az a helyzet hogy nincs eszkozkeszletunk bizonyitani.

Azert 1-2 dolgon erdemes elgondolkodni:

- valoszinu hogy a let szimmetrikus, azaz ha nem leteztel szuletesed elott akkor utana sem fogsz, merthogy ha a lelek orok akkor nyilvan a szama sem valtozhat, marpedik a fold nepessege folyamatosan no

- semmi furcsa nincs benne hogy az ember elmulik es meghal. Te furcsallod hogy szuletesed elott nemvolt semmi? - teljesen termeszetes

- az hogy egyszer vege lesz az csak annyit jelent hogy az ertelme maga a letezesed minosege lehet, nem egy "tavolabbi" cel vagy eszme - es most nem a penzed mennyisegere gondoltam :p

Es a legfontosabb:

CSAK AZOTA LETEZEL AMIOTA EMLEKSZEL! - a letezes nem mar mint a tudat emlekei. Ha nem emlekszel semmire, nem is letezel ha ugy nezzuk, mert hiaba letezel, nem vagy ennek tudataban!

Ergo hiaba szuletsz ujra ha nem emlekszel a regi letezesedre, akkor az mar halott is, ergo nem letezik. De ha meghalsz es mas emlekszik rad akkor benne letezel tovabb, de nem tapasztalod meg.

Lehet hogy egyszer majd ki tudjak menteni az agyadat kompletten egy winyora es tudnak csinalni neki egy virtualis kornyezetet. Lehet hogy mar ez is az, lsd. Matrix. Akkor ott letezel? - es ha lepauzoljak? - az ido sem letezik, illetve csak Te eled meg folytonosnak... Valojaban az emlekek es az esemenyek sorozata...

"CSAK AZOTA LETEZEL AMIOTA EMLEKSZEL!"

Születésünkkor blokkolódnak a korább életünk emlékei. Nem véletlen van ez így, mert néha még a most élt életünk tapasztalásai is képesek olyan terhet okozni, ami depresszióhoz, lelki traumához,stb vezet. Sok száz, akár ezer élet emlékei elviselhetetlen traumát okoznának.

Az előző életed emlékei pedig megvannak, és halálunk után az életeinket, mint hosszú életfolyamot tapasztaljuk-a keleti vallások szerint.

Blokkolódnak - zseniális okoskodás! Így aztán mondjuk ha kisegér voltál előbbi életedben - kit éhes macska falt fel hogy reinkarnációja lehess, még erre a blokkolásra sincs szükséged.

Esetleg csak ösztönös cicaundorod lehet... :).

"CSAK AZOTA LETEZEL AMIOTA EMLEKSZEL!"

Akkor ideiglenesen meghalunk esténként, amikor mélyen alszunk, mivel arra nem emlékszünk, illetve gyermekkorban nem is létezünk még, vagy egy amnéziás szempontjából az azóta létezik, amióta elvesztette korábbi emlékeit...:)

üdv

26/F

LastOne.Left

Üdv !

Az emberiséget, és az egyes embert legtöbbet foglalkoztató kérdés…

Az állatok ugyan nem „gondolkodnak” – a szó emberi értelmében - de ők is „megérzik a véget” – előtte viszont nem foglalkoznak a gondolattal : élnek „ösztöneik szerint”, azaz élvezik az életet…

Azt az életet, amely csodálatos, sokszínű, és mindenkinek egyedileg átélt dolog – és azt, amelyet néha átkozunk („kínszenvedés”, „gyötrelem” - „Meddig kell még szenvednem ?” – sőt : „A k….a életbe !” ) – de mégiscsak mélyen belénk van oltva…

Sokféle nézet / gondolat került leírásra itt, óriási az ezzel foglalkozó „szakirodalom” (bölcsek, filozófusok, szentek) – de igazi választ egyik sem tud adni…

Lehet, hogy van reinkarnáció ? - ami nem azonos a lélekvándorlással, mert eszerint ember mindig csak emberként születhet újra, állatként soha…

Bölcs nézet – eszerint születés előtt van egy „törlőberendezés” az előző élet törlésére – aztán ha mégis be-bevilannak ismeretlen képek, tájak – főleg kisgyerek korban ( „de ja vu” – érzés) akkor nem volt tökéletes a törlés… Lehet…

Lehet, hogy van valami „odaát” ? A lélek tovább él ? ( Hiszen a halál pillanatában kiszáll valami a testből – ezt néha már meg is mérték : 22 grammnyi – és ha az anyag örök, akkor az anyaghoz kapcsolódó lélek is örök ? ) Lehet…

Lehet, hogy az egész csak kitaláció ? – emberi vigasztalódás a megsemmisüléstől ?

Hiszen – szerintem - a világmindenségben a leghaszontalanabb fogalom az „én” fogalma, amely csak nekem, és csak ebben az életemben hasznos fogalom, hogy óvjam és őrizzem ezt az „egy” életemet ? A világ pedig megy tovább – még csak bele sem rezdül, ha az „én” megsemmisül… Lehet…

Egy gyűjteményes könyvben konklúzióként azt olvastam, hogy „mindenki olyan istent képzel – jelenít meg, és él át – magának, amilyen az elméje formál a neveltetése, a saját gondolatvilága alapján benne él. Ez alapján talán mindenki olyan halált képezel el, amilyet a tudata kialakított. Ez szerintem nagyon is valószínű – legalábbis ha majd „odakerül” a saját elméje fog olyan – képzelt vagy valóságos – képeket vetíteni neki, amilyet korábban végiggondolt…

Mivel tizenévesen engem is gyötört ez a gondolat, elhatároztam, hogy különböző embereket – az osztálytársaimat – kérdezem meg arról, hogy ők „miben vigasztalódnak” a halált illetően. A materialista válasza : „megnyugtató számomra, hogy mint anyag örök körforgásban, örökké fogok élni…” Egy másik - optimista : „Hogyhogy miben ? Hát abban, hogy még élek !” Egy harmadik – azóta már nincs az élők között – „ Hát nem nagyon tudok miben vigasztalódni – sokszor el is sírom magam, ha nem látja senki…”

A néhai Popper Péter azt mondja egy könyvében : „ A világ sokszínűségét látva BÁRMI LEHETSÉGES…” ( Azaz bármi, és bárminek az ellenkezője – BIZONYÍTÉK semmire sincs – de semminek az ellenkezőjére / tagadására sincs…)

Személy szerint : ha majd odaérek – remélem minél később – igyekszem majd úgy felfogni, hogy „életem legnagyobb utazására indulok „ – vagy : „végre egyszer jól kialszom magam… :)))

Addig is : ÉLVEZD AZ ÉLETET ! Tanulj, szeress, utazd be a Földet, és csodálkozz rá az ÉLET csodálatos adományaira ! :))))))

Szerintem olyan lesz, mint amikor meg se születtél.

VAgy ha van élet is. Akk az nem élet, mert már meghaltál.