Ezért büntet a Karma?

Szerintem önös érdekből csak jót cselekedni is ahhoz vezet, hogy jó karmád lesz. Így nem fogsz kiszakadni a körforgásból és újra és újra leszületsz majd a földre, ahol mindenféleképpen vár rád valami szenvedés, de sokkal jobb lesz a helyzeted egy tiszta karmával. Azt hiszem léteznek is ilyen yogik, akik anyagi érdekből tanulmányozzák a szent írásokat, és mindenféle emberfeletti képességük is van már, a sok jótett miatt. Emlékezhetnek korábbi életükre, hosszú ideig élhetnek, nagyon jól bírják kaja és víz nélkül, magas a fájdalomküszöbük, jövőbe látnak, aurát látnak, satöbbi

Persze azért nem olyan egyszerű a "karmatisztítás", és gondolom sok élet kell ahhoz hogy már látványos eredménye legyen, meg az előző életied rossz visszahatásaitól megszabadulj. De ha elkezded csinálni, akkor miközben csinálod, önös érdekből vagy nem, sokat tanulsz, fejlődsz. Ha x élet után még mindig maradni akarsz, és még mindig csak az éltet, hogy jobb, szerencsésebb legyél mint a többi ember, akkor az a te dolgod.

hello.

ez lehet kicsit mélyebb átgondolást igényel. a karma végül is a visszahatás, az, hogy a tetteknek meglegyenek a következményei, és ezek a következmények következetesen megtörténnek. tulajdonképpen ez ragaszt ide az új és új megszületésekhez. ha azért tesz valaki jót, hogy önmagának jó érzés legyen, az az ember önzően cselekszik, saját egóját táplálva és a biztos leszületést megalapozva ezzel. ez persze nem azt jelenti, hogy mással gonosz, de saját élvezetre, örömre, kielégülésre cselekszik, hiába jó az másnak. ha pedig valaki azért teszi a jót, hogy a karmát maga javára irányítsa, nem igazán gondolta végig a szabályt, s itt is még mindig önzőnek nevezhető. a cselekedet a gondolatokból indul, sőt a gondolatoknak olyan szerepe van a létezésben, hogy elsőre el sem hinnék az emberek...szóval a szándék számít a karmával kapcsolatban, nem kifejezetten a tett(ez is, de ez másnak inkább)...ha persze úgy alakul a dolog, hogy a rossz gondolatot valaki fölülírja, és azért teszi meg jót, mert az a jó, érdek nélkül, és ezt a módosítást még a tett előtt közvetlen végrehajtja, akkor egy idő után átáll és túlléphet a karmán, feltéve ha akar. egy dolog biztos...ha valaki önmagának(ego) akar élni, az tapasztalni fog szenvedést, mert még nem látta be a szabályt, ami az univerzum mentális szférájának törvénye. s lehet az jövőbe látó jógi...meghal, megszületik, nem emlékszik, és majd meglássa mi történik. :)

valós jó dolgok akkor történnek az egyénnel a karma által, ha azért teszi a jót, mert az a jó, nem másért, és ezt sokan elfelejtik egy dologgal egyetemben. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Az embereknek az összes cselekedete önző. Nincs tisztán jó vagy rossz szándék.

Ha az illetőre az adakozás semennyire se lenne pozitív hatással, akkor egyáltalán nem tenné.

Újra kiváltani az adakozásból eredő jó érzéseket, vagy épp kiengesztelni a lelkiismeretet, ugyanaz mintha jó karmáért csinálná az egészet, mert valamilyen formában a személynek haszna lesz a műveletből.

hallottál már arról kedves előző, hogy belátás? belátod azt, hogy mi az élet és miről szól valójában. ha ez sikerül, akkor a jót nem magadért teszed, nem másért, hanem azért, mert az a jó...érdek nélkül teszed meg amit teszel, nem húzódik érdek a szándék mögött ekkor. szóval tisztán önző és önzetlen szándék van.

játssz le magadban egy jelenetet és megérted.

ha egy ember azért teszi meg a jót, mert az a jó, akkor természetesen az pozitív hatással van nemhogy önmagára, de másra is, mert ekkor fejlődik a "lélek", és ahogyan fejlődik, úgy ez kiterjeszkedik, mivel a gondolkodása is megváltozik az egyénnek, és az érdekből cselekvés eltűnik...de ez nem azt jelenti, hogy az egyén azért tette ,hogy magának jó legyen, vagy éppen másnak...inkább azért, hogy mindennek(és itt most univerzális szinten értem), mert ez a legtöbb amit tehet, mert ez a jó, amikor a komplett egészért élsz, mert annak szerves része vagy, mert te egy vagy Azzal. :)

ja és, hogy ne legyen félreértés, az önzés akkor van érvényben, ha valakivel/valamivel szemben történik, de ha magunkat az egésznek tartjuk, és úgy cselekszünk, akkor nincs kivel szemben önzőnek lenni, így marad a valós, önzetlen, feltétel nélküli szeretet(ami a mentális szabály a létezésben)...ugyanis az önzés nem az önzetlenség ellentettje, csak más mint az, szűkebb értelmű, amolyan degradált szeretet.

üdv

26/F

LastOne.Left

"ha egy ember azért teszi meg a jót, mert az a jó, akkor természetesen az pozitív hatással van nemhogy önmagára, de másra is, mert ekkor fejlődik a "lélek", és ahogyan fejlődik, úgy ez kiterjeszkedik, mivel a gondolkodása is megváltozik az egyénnek, és az érdekből cselekvés eltűnik...de ez nem azt jelenti, hogy az egyén azért tette ,hogy magának jó legyen, vagy éppen másnak...inkább azért, hogy mindennek(és itt most univerzális szinten értem), mert ez a legtöbb amit tehet, mert ez a jó, amikor a komplett egészért élsz, mert annak szerves része vagy, mert te egy vagy Azzal. :) "

Mi alapján tudod megállapítani, hogy amit te teszel az megfelel az "egésznek"? Honnan tudod, hogy ami rövid távon jónak tűnik az hosszabb távon nem lesz-e rossz? Vagy akár fordítva? Mindenkinek mást jelent ez a két fogalom, mindenki más tart végső igazságnak/egésznek. Egyedül csak a te egészed lenne objektív? Sosem kételkedsz?

Mellesleg kényszer nélkül tettél már olyat, ami az akkoriban aktuális elveiddel ellentétes volt vagy kínnak érezted? Egészként egészért tenni, majdnem ugyanaz mint magadként, magadért tenni. Ha nem lenne belőle az egésznek/neked haszna, nem nevezné/neveznéd jónak(nem véletlenül minőség jelző.)

"valós, önzetlen, feltétel nélküli szeretet"

Oké, szeretgessük egymást, de ezt hogyan éred el? Ebben a világban az önzetlen szeretet ingyen van? Nem kell érte áldozatokat hozni? Ha ez tényleg ennyire objektívan jó és korlátlan, miért nincs sehol? Vagy egyáltalán ezt hol szeretnéd megvalósítani?

"Mi alapján tudod megállapítani, hogy amit te teszel az megfelel az "egésznek"?"

Mivel tudomásom van egy bizonyos igazságról, így azzal is tisztában vagyok, hogy az emberi tudat fejlődésben van éppen. A jelenlegi tudatállapota az embernek hajlamos egy személyben gondolkodni(elkülönültség érzetéből fakadóan a testtel azonosítva magát, mint egy a többi létezőtől különálló valamivel), és ekkor rak érdeket a tette mögé, azaz önző, ugyanis ha nem teszi ezt meg, akkor hagyja magában az Egész(valós énje) döntését érvényre jutni, ami tudja, hogy egy a mindennel.

"Honnan tudod, hogy ami rövid távon jónak tűnik az hosszabb távon nem lesz-e rossz?"

Onnan, hogy nem előre megtervezve teszem a jót, spekulálgatva, hanem spontán végiggondolva...kicsit furcsának találhatod, de ihlet, vagy sugallatjelleggel, és utólag leellenőrizve nem szokott "rosszat" maga után vonni...de jó lenne letisztázni, hogy mi a jó és mi a rossz. Az a jó, ami az egészért folyik és az a rossz ami az egész szűkebb halmazáért csak. szóval ha én csak példaképpen, bár ez nem jó példa, de hogy értsd...szóval mindenkinek a földön adok 10 milliárd forintot...és lesz olyan akinek ez nem jó, mert kevés, vagy épen az nem jó neki, hogy más is kap...tehát a rossz és a jó relatív, de megvan a nézőpont ahonnan szemlélve el tudjuk választani azokat, és ez az Egész szemszöge. Ebből kifolyólag, hogy megvan az a nézőpont, nem kell kételkedjek efelől, mivel tudom az elvet és ez az elv bárkinek hozzáférhető...:)

"Mellesleg kényszer nélkül tettél már olyat, ami az akkoriban aktuális elveiddel ellentétes volt vagy kínnak érezted?"

Hogyan képes valaki az elveivel ellentétesen cselekedni kényszer nélkül? Nem az érdek maga a kényszer?

Amúgy azon próbálj meg túllépni, hogy hiába van pozitív vonzata a jó tevésnek, te nem ennek az érdekéért teszed meg amit, nem azért teszed meg, hogy pozitív vonzata legyen hiába tudod ezt is, hanem azért, mert tudod mi a jó, mert tudod mi az elv, mert megvan a tudás, amivel megteheted.

"Oké, szeretgessük egymást, de ezt hogyan éred el? Ebben a világban az önzetlen szeretet ingyen van? Nem kell érte áldozatokat hozni? Ha ez tényleg ennyire objektívan jó és korlátlan, miért nincs sehol? Vagy egyáltalán ezt hol szeretnéd megvalósítani?"

igazából minden ingyen van...főleg a szeretet...az áldozat pedig amit meg kell hozni a szeretetért az az, hogy szépen feladod az önző énedet, az egot. és ott van mindenhol, csupán az önzés elhomályosítja azt, de el nem tünteti. és az bőven elég, ha önmagamban megvalósítom, vagyis túllépek önmagamon, mert ez a legtöbb amit tehetek...ugyanis mást nem tudok megváltoztatni és nem is akarok, mert az megint önzés, hogy a saját képemre akarom formálni önkényesen...csak a példázatok, és a korrekt viselkedés formula, bánásmód, az önzetlen magatartás, s majd az emberek észreveszik maguktól, ha más nem saját bőrön, hogy miről is szól az élet. ;)

amúgy fontos dolog az arany középút, ugyanis arról szólna itt a földön a dolog, hogy magunkat fejlesszük az egész segítségével, de ezt ne úgy képzeld el, hogy magunkkal foglalkozunk, hanem megállunk középen...nem lesz az, hogy a másikat leszarjuk, de nem is görcsölünk azon, hogy mindenáron segítsünk mindenkinek...a törődés, segítségnyújtás megmarad, de nem túlbuzgón, ragaszkodóan ráerőltetve, mert akkor lehetséges a hibázás. 3 szava példa, ami illusztrálja az arany középutat.

érzéketlen > együtt érző < érzelmes

láthatod hogy a középső a jó, és a másik kettő nem a középső ellentéte, hanem egymásé, a közepétől elbillenve.

üdv

26/F

LastOne.Left

kérdező.

"Egy dologban egyetértek az utolsóval, LastOne.Left, és ezt nem értem, hogy valóban te hogy gondoltad. Ha a Mindenség mi vagyunk,vagyis mindenki részese, beleértve önmagam, akkor persze,hogy jót teszek,de még mindig lehet,hogy azért,mert ÉN is benne vagyok a Mindenségben. Szóval ez még mindig nem önzetlen..."

Ezt az egyén dönti el magában(hogy "lehet azért teszi a jót, mert ő is benne van") és az a fejlődés pont erről szól, hogy egy idő után magáért a jóért tegyük a jót, ne másért. Erre próbáltam a hangsúlyt fektetni, hogy az tökmindegy ki mit gondol, ki mit hisz, ha az egyén azért tett meg egy cselekedetet, mert azt érezte jónak, mert az a jó, érdek nélkül, akkor volt a tett maga önzetlen, de ez csak egy tett a sok közül. Egyébként igazad van abban, hogy egy idő után belátják az emberek ezt...:)

az utólagos kérdésedre a válaszom a következő. bár leírtam az előző hsz ben, hogy az önzetlenség nem tűnik el, vagy fogy el, csak homályba vész. az okai pedig a fejlődés, mivel az egyéneknek hajlamai vannak az önzésre, és azért, hogy az egyén képes legyen saját kárán tanulni, ezáltal pedig ugye fejlődni, hogy elérje azt a bizonyos állapotot, amiről szóltam, amikor már nincsen leszületés és ilyesmi...szóval valószínűleg neked is a fejlődésed végett veszett ködbe kissé az az érzés, mivel van még mit tanulj a jellemedben...a feladatod úgy tűnik a negatív élményeiden való felülkerekedés, lehetséges, hogy egy korábbi életedből hoztad ezt magaddal, mármint ezt a karmát, hogy kudarc érjen...de végül is mi történt? elvesztetted a hitedet, vagy megfeledkeztél az önzetlenségről a sok negatívum miatt, amit átéltél? így látatlanba nehezen tudok bármit mondani, de a meglátásom az, hogy amit éreztél(önzetlen szeretet), az még mindig ott van...keresd meg, aknázd ki, és azonosulj azzal, mert ez a legtöbb amit tehetsz. :)

üdv

26/F

LastOne.Left