Vajon ez lesz az utolsó életem?

kérdező.

Én egy elvről beszélek, s nem arról, hogy mindenkinek ugyanaz az útja...a célja ugyanaz kedve kérdező. Tudod minden út Rómába vezet, bár ha jól sejtem ez neked nem újdonság. Tehát egy bölcs, nem azt írja le, mint te a kérdésed alatt, hogy hol tartasz a Rómába vezető úton, hanem azt vezeti elő, hogy egyáltalán van Róma, és, merre kell menni, hogy odaérjünk, tehát kitisztítja azt, amit az egyén maga előtt lát, hogy Róma tisztán kivehető legyen.

A szeretet pedig nem válogat...pont ezért az önzetlenségről szól, mivel az önző ember az, aki megkülönböztet...a szeretet feltétel nélküli. Ha viszont az egyén mélyebb énjére gondoltál, arra ami mindent felölel(Istenre), akkor egy szót sem szóltam, mivel tényleg az egészet kell szeretni, de ez már nem válogatás, viszont ha az egyén felszínes énjére gondoltál, amit pszichológiában egonak neveznek, akkor tévedsz. mivel az ego vágyakozik, ragaszkodik, fél, gyűlöl és a többi. Tehát egy tanítás mindenkire vonatkozik, és mindenkire érvényes, ha az élet igazságát tárja eléd...az pedig, ahogyan megbeszéltük, különbözik, hogy kinek mik az addigi tapasztalatai, és miféle tapasztalatokkal fog még találkozni a jövőben.

Én úgy látom, előbb magadat megismerned kell, hogy tudd egyáltalán mi vagy, és akkor érted meg mi is az, hogy szeretni, és mi az, hogy önzetlenség. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

kedve kérdező. :)

Azzal, hogy kijelentéseket tesz valaki, és nem ad mögé magyarázatot, levezetést, hogy miért is van ez, és miért is van az, az annyi mint halottnak a csók.

észrevehető, hogy te is tisztában vagy bizonyos igazságokkal, és abban teljesen egyetértek, hogy az önzést előbb meg kell tapasztalni, hogy utána önzetlenné válhasson az egyén. De ez egy elég hosszú menet, és hogy őszinte legyek a bizonyos tanítások ezt a menetet gyorsíthatnák meg az emberek. Ha nem lenne tanítás, ha nem lenne értelme annak, hogy a másikat segíteni, terelgetni az útján(az igazsággal felvértezve), tisztogatni nézeteit, akkor Jézusunk sem jött volna ide mutatni a valót, sem Buddha nem adott volna le semmiféle anyagot. S én úgy látom, ha Jézus maga valósan idejött a Földre, akkor bizony ő azt, amit itt le kell tenni az asztalra, megtette...uralta önmagát és ezáltal az anyagot teljesen. Tehát egyikük sem saját élményüket tapasztalatukat osztották meg, hanem az élet igazságát.

Vannak olyan emberek jelen pillanatban, akik már sok mindent megtanultak életeik során, és elég jól állnak az önzetlenség felé vezető úton, de ha nem tudják, hogy mi van, akkor egy helyben toporognak csak, minimális előrelépésekkel.

abban egyetértek, hogy az egót mi tápláljuk, mi éltetjük, de ismételem magamat, ez az univerzális tudás hiánya miatt van, annak a hiánya miatt, amire azt mondod nincsen. az ego miatt van egyáltalán leszületés, ez gondolom tiszta, mivel az egyének itt a Földön javarészt az egóval azonosítják magukat, és mindaddig, amíg egy kicsi szikra van, amiből az egó táplálkozhat, addig a leszületés folytatódik. Az egó abban a pillanatban alakult ki, amikor az ember öntudatra ébredt(anno), vagyis az egységből alászállt(testet kapott, hogy tapasztaljon). Amikor az egyén észrevette, hogy ő ő, és nem egy másik valami.

Jézus pedig azért halt meg a kereszten, hogy a mondandóját, amit korábban leadott, alátámassza és bebizonyítsa, hogy az ember nem a test, hanem az Elme valójában.

Abban is egyetértek, hogy csak te lehetsz önmagad igazi mestere, de ez úgy értendő, hogy az Isteni Önmagad az, mivel te igazából az vagy, de ez gondolom tiszta neked. Viszont egy olyasvalaki, aki bölcsebb, magasabb szellemi érettséggel rendelkező, tud neked utat mutatni, és ezzel terelgetni téged az ösvényen...és ekkor a tanítód mélyebb énje okít téged, ami ugye ugyanaz mint te, tehát itt is saját magad a mestered. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

kérdező. :)

nem állítottam, hogy mennyiségről beszélek bölcsesség gyanánt, teljesen világos, hogy minőségről van ebben az esetben, és pont azt írtam, hogy van olyan, akinek esetleg per pillanat jobb minőségű ez a dolog. Úgy látom mindenkinek ugyanaz a bölcsessége, mivel itt nem konkrét tapasztalatról van szó, hanem az élet igazságának tudásáról. Szóval a szellemi érettségtől függően van érvényre jutva az emberekben ez a bizonyos bölcsesség. Erre értettem.

Azt is jól tudom, hogy a halálunk előtti utolsó pillanatban sem késő bármit megbánni, és másnak megbocsátani. De a mi beszélgetésünk nem erről szólt, hogy meghintjük egymást ilyenfajta okosságokkal. :P

Egy dolog fura nekem, de természetesen ezzel nem bántani akarlak, de aki azt állítja, hogy a legtöbb amit tehetünk a másikkal, az az, hogy "szeretetből", békén hagyjuk. Ez mit jelent? Nem konzultálunk az emberekkel? Vagy te például itt a válaszolókat békén hagytad, amikor kiírtad a kérdésedet? Engem békén hagysz, amikor mondod nekem a meglátásaidat, kijelentéseidet? Tehát ez az utolsó állításod ne egyezik a tetteddel. Vagy hogyan érted, hogy békén hagyjuk őket? Elvonulunk, nem érintkezünk senkivel? Ha kérdeznek elfordulunk? Vagy hogyan? Én úgy látom a törődés és segítségnyújtás az a szeretetbe beletartozik...ez nem azt jelenti, hogy az igazunkat másra erőltetjük, hanem azt, ha kérdeznek, vagy a jelenlétünkben kijelentenek egy olyan dolgot, ami nem kerek, vagyis értelmetlen, akkor korrektségből illemtudóan leállunk beszélgetni az egyénnel, és próbáljuk nem görcsölve, nem türelmetlenül, megértően tisztogatni a nézeteit.

Azt áruld el nekem, hogy ha hagyni kell az embereket úgymond "főni a levükben", akkor minek adott le Jézus Krisztus egy komplett tanítást? Ha nem törődésből és segítségnyújtásból, ami az önzetlen szeretetből fakad, mivel nem tukmálta a valót Jézus, és nem magáról beszélt, hanem arról, hogy mire képes az ember...és e szavainak tett eleget. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Kérdező.

Az a helyzet, hogy eléggé félreérted, amit mondok neked. Én a segítségnyújtást nem arra értettem, hogy a saját tapasztalataimat osztom meg a másikkal...tudom jól, hogy ez mit sem ér, az általad felvezetett okokból. Én valami másról beszélek. Arról, hogy mi maga az Út, és miért van Út. Én arról beszélek, ami maga az Egy. Én azt mutatom meg az embereknek, az Egyet, hogy "hol" találják, és azt, hogy mindenki Az. Nem azt, hogy én mit tettem eddig és hogyan...hanem azt, ami van. A valóságot. Ahogyan Buddha vagy Jézus is cselekedte.

Az pedig, hogy nem teszünk semmit is döntésbe kerül, ami cselekedet minőségű, hiszen te ekkor a SEMMIT teszed meg...azaz cselekszel ugyanúgy, de kérdés, hogy miért és hogyan kell tenni a semmit, mert az, hogy bemondom magyarázat nélkül az mit sem ér, ha pedig megvan a magyarázatom, ami hangsúlyozom NEM a saját tapasztalatomra épül, ugyan miért ne osszam meg a másikkal, ha úgy jön ki a lépés?

Ha valaki tudja például, hogy mi az ember valójában, mi a világ és hogyan jelenik meg nekünk és mi Isten igazából, akkor az nem a saját tapasztalatok felsorakoztatása, hanem a való igazság közlése. :)

Egy kérdésre válaszolhatnál, mert az még mindig nem világos. Miért írtál ide ki kérdést, ha azon az elven vagy, amit nekem próbálsz átadni(de légy szíves ne azt írd, hogy mert csak ide így lehetett írni? Illetve amit most teszel, hogy ellátsz engem instrukciókkal, illetve korábban a többieket, az nem e a saját tapasztalatod "mutogatása"? Ezzel nem hagysz minket békén, pedig azt mondod úgy kell. Vagy ez egy szimpla beszélgetés akkor a részedről? Csak úgy ideírtál szeretetből? A törődés az nem a szeretet része? Miért hívtad fel magadra a figyelmet? Ezek a dolgok csupán érdekelnek, ha már beszélgetünk. :)

üdv

26/F

LastOne.Left