Minden felvuvalkodott öntelt ember visszakapja az univerzumtól?

Elnézést, hogy hosszú és csapongó leszek. A karma miatt ide írtam be. Én egy eléggé zárkózott család gyermekeként kerültem be az iskolába nagyon sok évvel ezelőtt. Gátlásos voltam, nehezen oldódtam. Ez általában, mégha nem is csinál semmit az ember, bevonzza a nagyképűbbek, nagyhangúak lenézését. Én soha nem éreztem szükségesnek azt, hogy bármit is demonstráljak az osztálytársak előtt, viszon én a szerényebb attitűdömmel mindig kivívtam az ilyen "magabiztosak" ellenszenvét. Volt egy srác a suliban, nevezzük Z-nek, aki afféle "lehengerlő" volt, mindenki mindig úgy viszonyuljon mindenhez, ahogy ő akarja. Ez a srác mindenkire tukmálta a saját zenei ízlését, ha beszélgettél vele úgy érezted magad, mint aki nem áll meg előtte a lábán. (Lehet, hogy azt hiszi mindenki, hogy frusztrált a dolog és irigykedtem a magabiztosságára, lehet, hogy egy pszichológus ezt ki is mutatná, tudat szinten nem ezt érzem, de irritált a srác).

Volt egy másik gyerek is, nevezzük őt most N-nek, akinek meg a kedvenc cikiző témája az én tesiórás ügyetlenkedéseim voltak. Illetve állandóan felvágott azzal, hogy az anyukája egy banknál dolgozik, ő mindig halomra vásárolta magát a sulibüfében. Ő az a tipikus kamasz volt, aki otthon szeretet helyett pénzt kapott az anyjától. Mindenkit lenézett stb stb.

Én nem vágtam fel, pedig apám már a rendszerváltás előtt igazgató volt egy akkor még állami cégben, amit később privatizáltunk. Később, ha nem is lettem nagymenő, de nekünk jobban bejött az élet, a cég a miénk lett a privatizációban, nam habzsidőzsi módon, de jól éltünk. Sportautóálmomat megvalósítottam stb stb.

Aztán felnőttként újra összehozott a sors bennünket. N barátom többször is dolgozott-kilépett-visszakönyörögte magát , újra ott dolgozott a mi cégünknél. Az egyik felkaptt településről, ahol laktak, elköltöztek egy kis szutyok faluba, nem mer meghívni magához.

Z barátommal is összejöttem újra, üzleteltünk és én egy-két nap türelmet kértem tőle, hogy kifizessem , mert akkorra jön meg a pénzem nekem is. Hát 8ezer(!!!!) forintért amilyen hisztit levágott, hogy ő teljesített és én nem, hogy én ígéretet tettem és nem teljesítem és hogy ő egy angliai tanfolyamon azt tanulta, hogy pszichikai módszerrel hogy kell megalázni valakit, hoyg fizessen. Őneki nem tartozik senki, még cigánynak is ad kölcsön, mert megadja stb stb.

Az egész történet annyi volt, hogy ő egy vegyszeres üzletágban dolgozott és felhívott, hogy a sportkocsimhoz nem akarok-e spéci autókozmetikai szereket. Én azt mondtam neki egy keddi napon, hogy de. (2008-ban volt) Aztán ő pénteken szólt, hogy megvan a cucc. Én mondtam, hogy hétfőn mennék érte, akkor könnyebb lesz kifizetni (egy jutalékomat vártam, kb 180ezret) azt a nyolcast. Na ő erre reagált így, ahogy fent írtam. Aztán akkor inkább kifizettem pénteken, legyen vele boldog. Aztán ő kért egy segítséget, hogy intézzek el neki valamit, és egy kis borítékkal hálálja majd meg, csak neki ne kelljen részt venni benne (Gjmű KGFB ügylet) 10-20 ezer körül ígért, plusz a befolyásos kapcsolatai miatt egy Depeche Mode koncertre tiszteletjegyet. Mondanom sem kell, hogy a magabiztos Z úr két éve egyik kötelezettségét sem teljesítette, a hatalmas pofa-image kipukkadt és az ő precíz üzleti fegyelme is igen egyoldalúnak mutatkozott.

Annyira szánalmasak az ilyen emberek és én most, bőven 30 fölött kezdek rájönni, hogy túl kishitű voltam régen és mindig bekajáltam mindem magabiztoskodó ember felsőbbrendűségét, halál feleslegesen.

Az egész témafelvetés pedig egyáltalán nem kárörvendés, vagyok annyira EMBER, hogy nem kívánok senkinek sem rosszat, mégha hibázott is, de mindenesetre egy érdekes dolog. Ez e két legkirívóbb, de több példám is lenne egykori felvuvalkodott magabiztos emberek későbbi bukásairól.