A lélek azért egyezik bele a leszületesbe, mert beetetik?

Ha te ezt piszkálódásnak látod, akkor a hiba benned keresendő. Ha nem látod, hogy említettem a kijutási lehetőséget, ugyanígy, a hiba benned keresendő. Amíg senki nem kérdezi, hogy mik ezek a lehetőségek, semmi értelme kisregényt írni rókuk.

Nem nagyon vagyok a hit híve(hehe). Bár ez általában ellentmondásosnak szokott tűnni ebben a kategóriában.

Hogy etetnek be valamit, aminek nincs tudata?

Ha van reinkarnáció, annak pont úgy lenne értelme, hogy egy rendszer alapján oda szüleik az adott lélek ahova karmája alapján való.

Elég beteg rendszer, vagy pont hogy az élőlények tesznek nagyon sok rosszat, ha megnézed hogy milyen kevés ember kap jó dolgokat.

Rengetegen meg egyenesen horrorisztikus dolgokat kapnak.

De ez a beetetés elmélet nagyon suta

Volt halálközeli betekintésem és egységre ébredésem is.

A halál pillanatában az elménk tartalma kifut, más szóval megtekintésre kerülnek az életünkben történtek, ezt nevezik életlepergésnek. Amikor az életünk "filmje" lepereg, az olyan mintha teljes részletességgel újra élnénk a földi történetünket, annyi különbséggel, hogy nem csak a saját szemszögünket éljük meg, hanem azokét is, akikkel kapcsolatban voltunk, így átérezzük azt, hogy miként hatottunk rájuk, azaz hogy milyen érzéseket és gondolatokat váltottunk ki belőlük, más szóval hogy miként bántunk másokkal. Ahogy az életünk lepereg egy életnyi érzést újra megélve, végül nem marad más, csak egy nagy érzelmi halmaz, egy lelkiállapot, és mivel a test amivel addig azonosnak éreztük magunkat már halott, így nem marad más, csak az elmúlástól való félelem, és az érzelmi állapot, így még ha nyomorult is az érzelmi állapot, mert olyan életet éltünk, és olyan érzelmeket éltünk meg, még az is vonzóbb mint semmivé lenni, így ezzel a lelkiállapottal élünk meg azonosságot, tehát eddig egy anyagi létformával voltunk azonosságban, hogy én ez az emberi test vagyok, aztán egy anyagtalan lelkiállapottal, más szóval lélekkel. A léleknek pedig a megélt életek után van egy érzelmi minősége, az alacsony rezgésszinttől az emelkedett magas rezgésű szintig bármilyen lehet. Ez a rezgésszint egy neki megfelelő rezgésű közegbe fog bevonzódni/leszületni, ez a karmikus körforgás, és a lélek vándorlása leszületések sorozatán át. Tehát a lélek mindig azonosságban létezik valamilyen formával, hol anyagi testtel, hol anyagtalan testtel, hasonlóképpen mint álmunkban, ahol ott vagyunk egy álomtestben, ami nem anyagi, de mégis résztvevője az álomterének, így elmondható hogy a lélek mindig játékban van a téridőben, ahol formák és létformák keletkeznek és múlnak el, tehát ki van téve a halálnak újra és újra, mert a téridőben semmi sem örök. Egyetlen valami mégis örök és időn túli. Hasonlattal élve: amikor álmodunk akkor az álomtesttel érezzük azonosnak magunkat, de az álomból felébredve már tudjuk hogy nem volt valós, csak álom az egész, egy valami mégis valós volt az álomban, a figyelem jelenléte. Az anyagi testtel szintén azonosságban létezünk, csak nem egy röpke álom idejére, hanem tartósan, és amikor a test véget ér, akkor megint csak a figyelem jelenléte marad, ami vagy azonosságba kerül a megélt élet után fennmaradó érzelmi halmazzal/lelkiállapottal, vagy pedig ez a figyelem önmagára ébred, és a téridőből ezzel visszavonódig, időtlen lényére és teljességére ébredve. A lélek minden testi halál után szembesül a tetteivel, így az eleinte önös érdekű lélek kezdi belátni hogy amit másoknak árt, azt a test halálakor saját magaként is megéli szenvedésként, így el kezd egyre jobban az önösből az egység felé haladni, ezzel az önzőből együttérzővé válik, az alacsony rezgésből a magas rezgés felé haladva, egyre jobban levetve a vágyait amik hajtják és leszületésekbe vonzzák, és amikor a vágyaktól mentes tiszta a lélek, akkor ébredhet igaz időtlen lényére. Persze szavakkal leírni egy anyagtalan létezést lehetetlen, így csak hasonlatokkal lehet némileg körbe írni. A másik része a dolognak, hogy álmodban hogy mondod el egy másik álom karakternek hogy helló, mi egyek vagyunk, egyetlen álmodó álmának a szereplői vagyunk, egyetlen figyelem terébe szülletünk...