Aki öngyilkosságot követett el az reinkarnálodhat?

Ugyan úgy reinkarnalodik hogyha értelem szerűen létezik maga a reinkarnáció. Mit számít hogyan halsz meg? A végeredmény ugyan az.

Jójó de mire jó ez a sok reiki? (Így rövidítem a reinkarnációt)

#32 semmire de egyáltalán van valami aminek van értelme? Tök mind1 mivan ha szop@s az élet.

Nem tudom. Mi a szopås benne?

34-es… Nem tudom mennyi idős vagy, de majd rájössz, hogy ami itt van, az a földi pokol maga. Nagyon sokat gondolkodtam én is az egészen, legalább 30 éve. 50 éves leszek lassan, de most már szent meggyőződésem, hogy ezen a földön semminek nincs értelme. Tanulmányoztam buddhizmust, hinduizmust, vallásokat, ezotériában jártas vagyok, ugyanakkor reál szakon végeztem az egyetemen. Bátran ki merem jelenteni, az emberek nagy része annyinak tud örülni, hogy röpköd a pillangó, meg de szép a virág, aztán az 5 perces örömért kap egy egész életet nyomorúságos módban. Ugyanis végigaggódja az egészet. Ha gyereket szül, akkor azért, ha nem szül, akkor azért, a munkahely, a párkapcsolatok, halálesetek, rosszindulat, stb., nagyon sok rossz van. Összességében ha megnézem, akkor elég kevés öröme van az embernek az életében. Azok is pár pillanatra szólnak. És amikor megszülik a gyereket, azoknak is ez a sorsunk. Nekem az a véleményem, hogy az ember megnéz egy szép felhőt, mosolyog 2 percig, aztán a következő kép az, hogy felbukik egy kőben, összetöri az orrát és a sürgősségin végzi. A 2 perces felhő bámulásnak hetekig tartó nyomora vége. Ezt csak képletesen írom, de az élet minden területére igaz. Ha normális vagy, segítőkész, akkor kihasználnak, lenyomnak, ott csesznek ki veled, ahol tudnak. Emiatt akármi súlyos betegséged is lehet a lelki okok miatt. Addig a mocskos férgek vígan élnek tovább. Aztán szoktam azt hallgatni, hogy majd a gonoszok megbűnhődnek. Hát nagyon nem. Azt tapasztaltam 50 évem alatt, hogy aki normális, az lelkileg megbetegszik, majd pedig testileg is, összeszed egy csúnya áttétes daganatot, ami elviszi előbb utóbb. Gonoszak úgy bűnhődnek meg, hogy élnek 80 évig, ha netán egyedül maradnak, akkor is valaki mindig a segítségünkre siet, majd a végén lehet, hogy ők is valami nyomorúságos betegségben halnak meg, ami sokszor nem így van, de addig is ők 80 évet leélnek szépen, vígan. Míg szenvednek mondjuk kettő három évet. A normális meg végigszenvedi az életet, majd kínok közt pusztul meg sokszor. És 50 évesen. Na ezért szívás az élet.

Én úgy látom, hogy amikor rossz passzban vagyunk akkor minden rossz a múltból is a jövőképben is, ha jó passzban minden jó.

37-es, ez nem sírás, hanem a valóság. Ha belegondolsz, mi értelme van az itteni életnek? Lesz gyereked? És? Lesz lakásod. És? Nem viszed a túlvilágra. Most ha megbetegedsz és meghalsz, nem látod felnőni, akkor hú de jó. Miközben mondjuk a gyereked is beteg lesz, aztán mehet ő is a levesbe. Hú de jó. Soha nem értettem meg, hogy ebben mi a jó. Minden egyes nap küzdeni kell az anyagiakért és gyakorlatilag mindenért. Ebben mi az öröm? Jó persze örülsz dolgoknak, örülsz, hogy elmész nyaralni, de ha mögé nézel, hogy mennyi munkád van egy egy hetes nyaralásban, akkor már nem olyan vidám a dolog. Persze, látsz szép helyeket. És? A túlvilágra ezt sem viszed el. Ráadásul halálod után 30-50 év múlva már arra sem emlékeznek, ki voltál. Ha nincs szerencséd, még temetés előtt kidobálják a cuccait, amikhez ragaszkodtál, majd eladják a hőn szeretett bútoraid, lakásod, mindent. 50 év múlva a sírhelyed nem váltja meg senki, kiásnak, bedobnak egy közös sírba, másnak adják el a helyet. Pénzért. Hacsak nem alkotsz maradandót, mint mondjuk Renoir. És akkor is azzal mi van? Semmi. Azzal sem kezdel semmit a túlvilágon. Vagy igen? Reggel felkelsz, minden egyes nap ugyanaz pepitában, majd lefekszel. Felneveled a gyereked, aki ugyanezt az utat végigjárja. Vagy rosszabbat. Esetleg jobbat. És? A túlvilágon nem fogsz ennek örülni, sem szomorú nem leszel miatta. Neked már mindegy. Ha így összeségében nézed meg, akkor az egész életnek nem sok értelme van.

39-es vagyok 37-nek…nekem volt ismerősöm, aki túlélte az 1200 méteres zuhanást, mert nem nyílt ki az ejtőernyője. Aztán felépült, orvosi csoda volt, szült gyereket is, majd tavaly megállt a szíve csak úgy. Holtan találtak rá. Kb. 45 éves volt. Ottmaradtak a szülei, férje, gyereke. Az jó, hogy túlélte a zuhanást, de most meg ottmaradt a gyereke félárván, aki anya nélkül nő fel. Ebben mi a jó? Ha ebben találsz valami jót, akkor Nobel-díjra kell felterjeszteni téged. 🙂