Hiszitek a reinkaránciót? Nem lenne jobb a halál után Isten transzcendens helyèn vele együtt lenni a vègtelen inteligencia szeretet ès bölcsessèg helyèn?

Nem.

Szerintem ha bármilyen formában megmaradna a tudatunk halálunk után, az értelmetlenné tenné ezt az életet. De nem is utal semmi arra, hogy így lenne.

#2 megfordítom a kérdést: miért kellene bármiben hinnünk, ami mellett semmi más nem szól, csak esetleg az, hogy jó lenne, ha igaz lenne? Mikor vannak más versenyzők is?

Hogy mi bizonyítaná a létezését, az attól függ, a mennyország melyik elképzeléséről is van szó.

Nem is a tudat a lényeg. nem az "én" a lényeg. Nem is a test a lényeg.

A lélek az, ami lényeges.

A lelkünk megy Istenhez. Isten részeivé válunk. Isten pedig minden tulajdonságában felülmúlja az embert. És így minden tulajdonságát meg is osztja velünk, minden tudásával, bölcsességével és minden valaha élt élőlény emlékeivel együtt.

Ott a lelkünk számára már nem lesz titok. Emlékeink pedig örökre szólnak, tű pontosak , meghamisíthatatlanok, hiszen Isten megőrzi számunkra minden emlékünket. Amikor pedig Isten részeként visszaemlékezünk valamire, akkor az pontosan olyan lesz, mint a most. Mintha most történne.

Ha pedig úgy kell történnie, ismét meg születhetünk. Ismét élhetünk, új emlékeket gyűjthetünk, hogy aztán ismét vissza kerüljünk isten közelségébe.

Tulajdonképpen már most is egy részünk Istennél van. A múltunk minden egyes pillanata tű pontosan megőrződött Istennél.

Kérdőre von-e a bűneink miatt? Megbüntetne a bűneink miatt? A lélek tiszta, makulátlan. Nincs rajta mit büntetni. Az ember elméje van tele olyannal, mely nem Istentől származó. De az elme megszűnik az aggyal együtt. Ahogy az "én" is megszűnik. Gyermekkorunkban, ártatlanul még az énünk a lelkünket tükrözte. Nehéz abba az állapotba visszahelyezni az embernek önmagát. Nehéz, de nem lehetetlen. Embernek lehetetlen, de Istennek minden lehetséges. Emlékeinket eltorzitja az idő kereke és a világ változása. Megszépűlnek, eltorzúlnak, de Istennél tű pontosan megmaradnak, mintha csak éppen most történne. Isten más dimenzióból szemléli a világot. Abban a dimenzióban minden ugyanabban az egy pillanatban történik, mivel nincsen idő. Mi nem láthatjuk őt ember testben. Úgy érzékeljük őt, mint ahogyan a hangyák az embereket. Van ott valami nagy, ami gyorsan elillanik. Mire észbe kapunk már sehol sincsen és túl aprók vagyunk, hogy felfogjuk a létezéséről szóló bizonyítékokat.

De Isten úgy lát bennünket, mint mi az apró hangyákat. El is pusztíthatna, de nem teszi. Még mindig elég érdekesek vagyunk számára. Viszont felelősségünk, hogy minél tovább időzzünk a földön. Hiszen mi tarkítjuk a világmindenséget, melyet Isten megalkotott. Isten kezében az ecset és mi vagyunk a festék, mely a képen szárad. A világmindenség Isten festménye, mi pedig az apró részletek vagyunk benne. Fontos ezért, hogy el ne vesszünk, kapaszkodjunk a képre, mint egy festékmolekula a vászonra. Isten ugyanis megadja nekünk a küldetésünk befejeztével, hogy az egész képet láthassuk az ő szemszögéből.

Nem véletlen, hogy foggal, körömmel kapaszkodunk az életbe. Ez a küldetésünk.

Ismeritek az alkotót. Ha nem, ismerjétek meg Jézust. ha megismertétek Jézust, megismeritek az alkotót is. Annyit tudhattok meg róla, amennyit az emberi elme fel bír fogni. Ő nem rejtőzködik, csak akadnak, akik nem akarják meglátni. olyanok is akadnak, akik nem merik meglátni. De olyanok is akadnak, akik nem képesek meglátni, de tudni ők is tudnak róla.

A reinkarnáció létezik. De ember nem képes irányítani. Itt szintén az van, hogy amire az ember nem képes, arra Isten képes. Ha hittel kéred, meg kapod. Ha hittel kéred, hogy ne legyél részese a képnek, azt is megkaphatod. Nirvána? Az egy fehér festőrongy, azoknak a festékpigmenteknek, akik nem akarnak a kép részei lenni többé. Szabad akarat van. lehetnek a rongy részei is. Úgy van az, hogy a rongyon lévő festékmolekulák látják a képet és megadatott nekik is, ha akarnak, részei lehetnek Istennek. Még mindig a lélek a festék molekula. A rongy a nirvána. A festmény továbbra is a jelenlegi valóságunk. Isten a festő. és ahogyan a festő terelgeti a festéket az ecsetével, Isten is úgy terelget minket Jézus Krisztus képében. Vagy kinek-kinek a leg érthetőbb prófétája, tanítója képében.

Én valahogy így tudnám leírni ezt az egészet. Halál tulajdonképpen nincs. Csak a mi szemszögünkből tűnik valósnak a létezése. Amúgy nem az.

Az ateista és semmiben sem hívők is részei a festménynek. Részei a mindenségnek. Olyanok, mint a víz. Szükséges hígító anyag. Ha nem lennének, nem lehetne gyögyörű a festmény. elpárolognak. de ugyanúgy lelkek ők is. Ugyanazok a lehetőségeik vannak. Választás pedig van bőven.

A bűnök pedig meg vannak bocsátva, de azért ha van rá mód ne vétkezzünk ezután. ( Mindig van rá mód)