Az ego fellázadhat a lélek ellen?

Igen.

Az egó, az én tudat érdekes dolgokat produkálhat egy ember életében.

Az ember idővel fejleszti ki az egóját. Mindenkinek van.

Az egó segít fejlődni, és idővel énvédő mechanizmusokat is létrehoz.

Ez önmagában egy teljesen normális folyamat.

Csakhogy az ember egója hajlamos az embert saját magát tévútra vezetni. Tévedhetetlennek gondolja magát az mber, akinek túlteng az egója. Sőt nem is képes belátni a saját hibáit. Az egó az, amivel az ember saját magát azonosítja.

Ez függőknél, alkoholistáknál és depressziósoknál is önpusztító jelenség lehet. Így ezek az esetek jó példák az egó lázadására.

Ez a tipikus "majd én tudom a megoldást a bajomra" című történet. Amikor segítséget nem fogad el az ember mástól, mert saját maga gyógyítója akar lenni.

A büszkeség is ártalmas ebben az esetben. "én elértem ezt, felépítettem azt, egyedül is meg tudom oldani ezt a problémát" Ha pedig nem, akkor jön a fájdalmas következmény.

Az egó lényegében spirituális értelemben inkább a testet nézi.

A lélek pedig, nem a test érdekeit teszi elsődlegessé, hanem valami vagy inkább valaki mást.

Pál apostol így írja le:

"Kérlek tehát benneteket, hogy Lélek szerint éljetek, s akkor majd nem teljesítitek a test kívánságait. A test ugyanis a Lélek ellen tusakodik, a Lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek. Vezessen benneteket a Lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek. A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát."

(Galatáknak írt levél 5:16-21)

Az ego folyamatosan ellentétben áll a lélekkel. Ez okozza az ember szenvedését az életben. Ha az ego, és a lélek ugyanazt "akarja", akkor belül egyensúly van, a külső hatások pedig akkor sem okoznak szenvedést, ha látszólag borzalmasak.

Ha a lázadást úgy érted, hogy ellenszegülhet e a léleknek, akkor viszont a válasz nem. Az ego nem tud olyat tenni, ami felülbírálná azt, ami a lélekből ered. Az ego mehet a saját feje után, ami a fent leírt szenvedést eredményezi, de a lélek ellenében akkor sem cselekszik.

Nem. Mivel az egó a lélek terén belül van, ergó benne alakult ki. A lélek köszöni szépen megvan az egó nélkül - de az egó nem létezhet lélek nélkül.

Az egó azonban lázadó típus. Általában létrehoz új egókat (újabb kivetített képzelgéseket) és látszólag azokkal harcol (amíg ki nem derül hogy csak egy újabb illúzió volt csupán).

az egó az mindenre lázad. A lélekre csak azért nem tud, mert ő azt nem tudja definiálni. Egyszerűen nincs rá eszköze.

Viszont a lélek is bennünk van. Amikor nem ütjük szét magunkat az állandó kivetítésekkel akkor találkozhatunk valami mélyebbel. Mindíg ott volt,van, csak nem könnyű érszrevenni mert láétszólag nincs ott semmi. Ezer arca van. A lélek a legősibb lényünk azonban. Viszont mi lehet csak kilátópontok vagyunk egy végtelen vár oldalán. Mivel a valóságról alkotott elképzelésünk is szubjektív, ez mindenkinek más élmény is lehet.

Nem kell túl komolyan venni, mert a túlzott merevség probléma is lehet. LSd-n vagy dmt-n átélhető de ha valaki nem bírja akár bele is őrülhet. Érdemes viszont meditálni de nem várni semmit (akár egyedül is) akinek elege van így ebből az egészből...